A sárga csokornyakkendő premiere -

Lehet ízekre szedni és a végtelenségig kritizálni az IndyCar houstoni versenyhétvégéjét, egy embernek viszont minden bizonnyal örök élményként vésődik be az emlékezetébe.

Ő nem más, mint a KV Racing 25 éves versenyzőnője, Simona de Silvestro, aki a szombati futamot követően pályafutása eddigi legjobb eredményét elérve a dobogó második fokáról locsolhatta a pezsgőt. A svájci leányzó ezzel mondhatni történelmet írt, hiszen utcai pályán még egy hölgyversenyzőnek sem sikerült pódiumon végeznie korábban, oválok esetében is csak két kolléganője ért el hasonló bravúrt. A manapság csapattulajdonosként ténykedő Sarah Fisher 2001-ben, a Homestead-Miami Speedwayen ért célba szintén a második helyen, a főkategóriás pályaversenyzés eddigi legjobb, női pilóta által elért eredménye pedig Danica Patrick nevéhez fűződik, aki 2008-ban, Japánban elsőként látta meg a kockás zászlót, emellett pedig még hat alkalommal végzett pódiumot érő helyen IRL/IndyCar pályafutása során, mindegyik alkalommal oválpályán.

Simona hosszú utat járt be a hőn áhított dobogóig. Karrierjének alakulása korántsem volt mondható tündérmesének, tulajdonképpen minden előfordult már vele, amire ezen sportág képviselői még gondolni sem szeretnek. 2009-ben csak egy hajszál választotta el attól, hogy az Atlantic Championship bajnoki címével a zsebében érkezzen a nagyok közé, az IndyCarba, azonban hiába szerzett négy győzelmet is ebben az évben, a szezonzáró futam első körében ellenfele, a finn Marcus Niemela egy vitatható mozdulattal kirakta a pályáról, ahonnan visszatérve már esélye sem volt harcba szállni az élmezőnnyel, így a hőn áhított bajnoki cím helyett be kellett érnie az összetettbeli harmadik hellyel és lenyelni a békát, miközben pont Niemela lett az, akit végül a nevelősorozat legjobbjának koronáztak.

2010-ben három évre szóló szerződést kötött a HVM Racinggel, debütáló szezonja azonban hullámvasútszerűen alakult. Az Indianapolis 500-nak a huszonkettedik helyről vághatott neki és végül a tizennegyedik pozícióban intették le, ezzel pedig ő lett a verseny legjobb újonca, év végén pedig átvehette a legígéretesebb fiatal tehetségnek járó Tony Renna Rising Star Awardot. Az elismerések mellett Simona gyorsan megtapasztalta a motorsport árnyékos oldalát is. A Texas Motor Speedwayen rendezett Firestone 550-en ijesztő baleset részese volt, minek köszönhetően jobb keze csúnyán összeégett. Az incidens ráadásul a biztonsági csapat lassú reakciója miatt is sokáig téma maradt, akik meglehetősen nyugdíjas tempóban eredtek az égő autóba beszorult versenyző segítségére.

A 2011-es szezont rögtön egy negyedik hellyel kezdte, majd még két alkalommal végzett a legjobb tízben. Sajnálatos módon azonban pechszériája ebben az évben is folytatódott, először újabb balesetek, másodszor pedig egy banális félreértés képében. Az Indianapolis 500-at megelőző egyik edzésen akkorát esett, hogy első látásra mindenki a legrosszabbra gondolt. A 78-as számú HVM Racing autó műszaki hiba következtében kormányozhatatlanná vált, a levegőbe emelkedett és nagy erővel a pályát szegélyező falnak csapódott. Simona szerencsére szinte sértetlenül megúszta a kalandot és a tartalékautóval sikerült kvalifikálnia magát a versenyre, melyet végül szintén meghibásodás miatt a negyvennegyedik körben feladni kényszerült. Ha mindez nem lett volna elég, két futammal később a Milwaukee 225 kvalifikációján újra szaltózott egyet az autójával és mivel ezt követően szédülésre panaszkodott, az IndyCar orvosa nem engedte elrajtolni a versenyen, valamint az egy héttel későbbi iowai fordulót is kénytelen volt kihagyni. A torontói utcai pályán egy tizedik hellyel tért vissza, alig három fordulót követően a sonomai futamra azonban ismét parkolópályára került, ezúttal azonban egy tragikomédiába illő ok miatt. Az történt ugyanis, hogy Simona éppen Svájcból utazott vissza az Államokba, ahol azonban megtagadták tőle az országba való belépést, miután néhány kotnyeles hivatalos személy furcsának találta, hogy egy egyedülálló, fiatal külföldi nő már rendszeresen járkál ki-be az USA határain és ebből adódóan okuk volt feltételezni, hogy Miss de Silvestro esetleg az ősi mesterséget űzi a csillagos-sávos lobogó hazájában.

2012-ben megérkezett az IndyCarba a Lotus, mint motorszállító, amelyről hamarosan kiderült, hogy konkrétan egy centet sem érnek az erőforrásaik. Eredetileg öt csapat versenyzett volna a sárga-zöld logójú márka égisze alatt, azonban pár futamot követően mindegyikük fejvesztve menekült a szerződésből, miután rájöttek, hogy ezek a motorok fasorban sincsenek a Hondához és a szintén új belépő Chevrolet-hez képest. A HVM Racing azonban több szálon kötődött a Lotushoz, miután többek között a kasztnit is az ő segítségükkel tudták megvásárolni, így Simona kénytelen volt a teljes szezon során hátulról szemlélni a mezőnyt és szó nélkül elviselni többek között azt, hogy az azévi Indy 500-on őt, és a Lotus nagyköveteként is ténykedő Jean Alesit tíz kör után egyszerűen kiintik a futamból ön- és közveszélyes lassúságuk miatt. A fentiek alapján nem csoda, hogy ráragadt az Iron Maiden becenév, hiszen Simona valóban vasból van; ha kap egy pofont akkor megrázza magát és feláll, legyen akármekkora is az az ütés.

A fiatal pilóta számára ezek után megváltásként jött a KV Racinggel kötött szerződése, minek révén végre egy épkézláb Chevrolet motort kapott az autójába, ráadásképpen pedig IndyCar pályafutása során először csapattársa is lett, méghozzá a veterán Tony Kanaan személyében. Rögtön első futamán, St. Petersburgben majdnem sikerült dobogóra állnia, azonban használt abroncsai miatt végül a hatodik helyen ért csak célba. Kisebb-nagyobb megpróbáltatások, vezetői- és műszaki hibák továbbra is kísérték az útját, a szezon vége felé közeledve azonban új lendületet kapott és az elmúlt négy versenyen zsinórban sikerült a legjobb tízben végeznie, Baltimore-ban pedig az ötödikként, Houstonban pedig ugyebár a másodikként intették le.

Az ezt követő díjátadó ceremónián debütált a Simona nyakában pompázó, rikító sárga csokornyakkendő, melyet a kisasszony már a szezon kezdete óta mindenhová magával hordozott és ami St. Petersburg óta csak a nagy fellépésre várt.

Az ominózus csokornyakkendőt ugyanis Simona a főszponzora, a Nuclear Clean Energy képviselőjétől kapta ajándékba azzal a feltétellel, hogy csak akkor öltheti magára, ha dobogón végez.

„Szóval, végül viselnem kellett és még csak észre sem vette senki” – nevetett a vicces nyakbavaló régóta várt fellépésén de Silvestro. „Úgy voltam vele, hogy ugyan már, ez csak egy sárga csokornyakkendő.”

Remélhetőleg jövőre gyakrabban láthatjuk a sárga kiegészítőt és persze annak tulajdonosát premier plánban a pódiumon. Ebben reménykedik maga Simona is, akinek jövője egyelőre még tisztázatlan. Szezon végén lejár a szerződése a KV Racingnél és egyáltalán nem biztos, hogy ezen csapatnál folytatja ígéretes karrierjét.

Addig azonban hátra van még egy verseny, méghozzá a szezonzáró a fontanai Auto Club Speedwayen, ahol a svájci igyekszik a tőle telhető legjobban helytállni:

„Egyáltalán nincs nyomás rajtam, de igazán be szeretném bizonyítani, hogy tudok oválon vezetni. Nagy dolog lenne számomra.”

Simona természetesen boldog, hogy végre a nagyok mezőnyében is megtapasztalhatta, milyen érzés felállni a dobogóra, azonban azt is elismeri, hogy bőven van még mit tanulnia.

„Rengeteg olyan dolog van, amin javítanom kell, ha ott akarok lenni, ahol igazán szeretnék. Úgy érzem, jó irányba haladok, de ez még nem elég. Meglátjuk, mi lesz. Most csak Fontanára koncentrálok, és majd azután meglátjuk, hogyan tovább jövőre.”

De Silvestro célja, hogy minél előbb a dobogó tetején találja magát, a (bulvár) médiaérdeklődés, pontosabban annak hiánya viszont nem igazán zavarja. Houstoni, nagy pillanata gyorsan a feledés homályába veszett köszönhetően a versenyhétvége körüli megannyi bonyodalomnak kezdve a huplis pályával, az átrendeződött menetrenddel és végül a vasárnapi, második futam végén bekövetkezett óriási, három autót érintő balesetig. Simona azonban nem bánkódik, a lényeg, hogy azok az emberek, szponzorok és csapatok, akikre igazán szüksége van látták és tudják mire képes. Úgysem celeb akar lenni, hanem jó versenyző, lehetőleg mindenféle ‘női’ előtag nélkül.

képek: IndyCar, USAToday