Katasztrofális hétvége Houstonban

Versenyhétvégék után egy megszokott séma szerint készülnek a sajtóanyagok, cikkek, melyekben a végeredmény és az odáig vezető út ismertetését követően a futam bajnokságra gyakorolt hatásáé a főszerep. Ezúttal azonban minden borult.

A Grand Prix of Houston második versenyének utolsó körében ugyanis egy horrorisztikus balesetnek lehettünk a szemtanúi. Miközben Will Powert már csak néhány méter választotta el idei második győzelmétől, a hátsóbb taktusban még javában zajlottak a harcok a pontokért, köztük a járművével küszködő Takuma Sato és a mögötte a top 10-re hajtó Dario Franchitti részvételével. A pálya egyik leggyorsabb szakaszán, ahol az autók akár a 240 km/h-t is elérhetik, a japán pilóta kissé elvesztette a kontrollt a 14-es számú AJ Foyt Enterprises gép felett és bár megpróbált korrigálni, a mögötte érkező Franchittinek már sem ideje, sem pedig helye nem volt arra, hogy ki tudja kerülni. A Chip Ganassi Racing 10-es Dallara-Hondája ráfutott Sato autójára, majd a levegőbe emelkedett és hatalmas erővel a pályát szegélyező kerítésnek csapódott. A becsapódás olyan erejű volt, hogy a kerítés egy darabja kiszakadt a helyéből és rengeteg törmelékkel együtt a nézők között landolt, könnyebben megsebesítve tizennégy embert, beleértve egy időmérésért felelős IndyCar alkalmazottat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem ismétlődtek meg az idén februári, daytonai Nationwide futamon történtek, amikor egy több autót számláló baleset következtében a lelátóra hullottak Kyle Larson autójának alkatrészei, köztük a kiszakadt motorral, minek következtében huszonhat ember szenvedett könnyebb, ketten pedig súlyos/életveszélyes sérülést.

A jelenet láttán a versenyzőkben és a nézőkben egyaránt felelevenedtek a 2011-es, tizenöt autót érintő las vegasi tömegkarambol képsorai, melyet a legtöbben máig nem hevertek ki. Az pedig már a sors kegyetlen iróniája, hogy a houstoni balesetre tíz nappal a Dan Wheldon életét követelő tragédia második évfordulója előtt került sor, közvetlenül a kétszeres Indianapolis 500 győztes özvegyének, Susie-nak a szeme előtt, aki az elmúlt hétvégén pont a Ganassi csapat vendégeként volt jelen a duplafordulónak otthont adó Reliant Parkban.

 

A houstoni incidens komolyságát jól jelzi, hogy még oválpályákon sem sűrűn fordul elő ilyen mértékű ütközés, ahhoz pedig, hogy a legutóbbi, utcai/épített pályán bekövetkezett hasonló mértékű balesetet tudjuk felidézni, egészen Katherine Legge 2006-os, elkhart lake-i repüléséig kell visszamennünk az időben. A brit versenyzőnő egy rosszul rögzített, ezáltal menet közben leeső hátsó szárny miatt irányíthatatlanná vált autóval tért le az ideális ívről és vágódott bele óriási tempóval a pályát szegélyező kerítésbe. A PKV Racing gép darabjaira tört, Katherine viszont csodával határos módon sértetlenül megúszta a brutális esést.

Legge és Franchitti vasárnapi incidense között több hasonlóság is felfedezhető, mindketten ideiglenesen rózsaszínűre festett autóban, adott pálya leggyorsabb pontján, a futam végén néztek szembe a halállal. A skót pilóta viszont sérülések tekintetében már nem volt annyira szerencsés, mint mosolygós kolléganője, hiszen míg Katherine-t összesen egy apró horzsolás a térdén emlékeztette a történtekre és néhány nap múlva már tesztelt is, addig Darióra boka- és kettős csigolyatörése, agyrázkódása és megrepedt bordái miatt hosszú felépülési időszak vár. Lábsérülését már vasárnap, Houstonban megoperálták, majd előreláthatólag ezen a héten újabb műtéten esik át Indianapolisban, ami kapcsán cseppet sem hat a meglepetés erejével, hogy a szezonzáró, fontanai versenyt ki kell hagynia. 

Az események természetesen ismét a mainstream média kereszttüzébe állították az IndyCart, ahogyan az általában lenni szokott, ha valamilyen negatív közjáték történik. Nincs ebben semmi különleges, hiszen jól tudjuk, hogy a vérszagra gyűlnek a hiénák – erről már poszt is született ezen blog hasábjain még a fent említett Nationwide incidens kapcsán – az pedig már csak külön hab a tortán, hogy ismét nem kellett csalódnunk a szenzációéhes sajtóban, amely önmagát hihetetlenül professzionálisnak tekintve szakérti meg a látottakat, miközben az sem zavarja, hogy még a pilóták nevét sem képesek leírni helyesen. Erre szoktam azt mondani, hogy ha valaki nem ért valamihez, az egy dolog, de annál veszélyesebb kombináció nincs, amikor olyasvalakik próbálnak okoskodni, akiknek lövésük sincs az adott témáról. Na de ezen lépjünk túl, akit érdekel a sajtó vérszomjasságáról szóló porhintésem, az a fenti linken elolvashatja.

i.jpgA CNN tőle megszokott módon ismét rátapintott a “lényegre”

 

Most inkább térjünk rá arra, hogy mit cseszett el az IndyCar. Hát kérem szépen, konkrétan mindent, amit csak lehet. Voltak már pillanatok, amikor azt mondtam, hogy ennél analfabétábbak ott a vezetőségben már nem lehetnek, de most, Houstonban rájöttem, lehet azt még fokozni.

A katasztrófa szaga már pénteken ott volt a levegőben, miután rájöttek, hogy akkora hupli van a versenypályának csúfolt utcai posványon, hogy az potenciális életveszély. Az illetékesek elkezdtek tanakodni, vakarták azt az okos fejüket, hogy akkor most mi a búbánat legyen. Végül jött az isteni szikra és egy ideiglenes sikán beépítésével próbáltak pontot tenni az akadályok végére. Persze kiderült, hogy a megoldás maximum a USF2000 és a Pro Mazda esetében lehet működőképes, az Indy Lights és az IndyCar helyzetét viszont csak tovább nehezíti. Az idő telt, ami az előzetes menetrend teljes felborulását vonta maga után. A főkategória péntekre tervezett első kvalifikációját átrakták másnapra, alig pár órával a verseny rajtát megelőzően, a második időmérőt pedig ugyanezen szisztéma szerint vasárnapra írták ki, valamint eltörölték a kétautós restartokat és a hétvége mindkét futamát állórajttal hirdették meg. Mindezt azért, mert a pálya alig volt jobb állapotban, mint a magyarországi utak. És (mielőtt még egy grammar nazi belekötne, tudom, hogy ‘és’-sel nem kezdünk mondatot) ez sajnos nem egyedi eset volt, hiszen csak az elmúlt szűk másfél évben három alkalommal is (Belle Isle, Baltimore és most Houston) lehettünk szemtanúi annak, hogy olyan aszfaltra vitték a mezőnyt, ami részben, vagy teljes egészében egyszerűen alkalmatlan ezeknek az autóknak a fogadására. Rendben, a széria nyilvánvalóan nincs könnyű helyzetben, anyagi problémái miatt nem engedheti meg magának azt, hogy ő diktáljon és oda menjen, ahová csak akar. A gond annyi, hogy az ilyen húzásokkal még inkább a nevetség tárgyává, szánni való amatőrök szintjére degradálja magát, ami azért is fájó pont, mert látjuk, hogy a produktum viszont kiemelkedő. Az erősen vitatható húzások mellé pedig még pluszban jön a botrányosan pocsék marketing is, minek révén akármilyen jó és izgalmas futamokat hoz össze a mezőny, egy vékony réteget leszámítva a franchoz sem jut el. Oké, írnak róla nagyobb motorsport oldalak is, de vajon rákattint valaki, aki nem hardcore fan azokra a cikkekre? Egy fenét. Az IndyCar nagyon nagy fogalomzavarban van, azt képzelik, hogy pusztán a nívós (csakis kizárólag a mezőny telesítményére értem) futamokkal növelni lehet a nézőszámot. Megsúgom, ez rohadtul nem elég. Érdekel valakit, hogy Scott Dixon vagy Will Power parádés győzelmet aratott itt, meg ott? Eleve, az emberek azt sem tudják, hogy kikről van szó. A szériának ki kellene járnia a parasztvakítás iskoláját és azt sugallni, hogy bizony pl. a vicces nevű ausztrál milyen faszagyerek, az IndyCar pedig az USA open-wheel csúcsa. Ellenben most ott tartunk, hogy a pozitívumok megmaradnak a széria mikrokörnyezetében, miközben a világ csak a széteső/extrém huplis pályákat, a töketlenkedést és a nagy baleseteket látja, amiből tévesen az a kép alakul ki bennük, hogy ez mindennapos és csakis ebből áll az IndyCar. Hibáztatni nem hibáztatom az előítéletekkel bíró embereket, lévén csak ezeket az információkat nyomják le a torkukon. Amíg a széria magasról tesz arra, hogy népszerűsíteni kellene a terméket, addig a közvéleményt a vérszomjas média fogja formálni.

i2.jpgMindent egy jó fotóért

Persze a ‘horrorszéria’ imidzs is vonz bizonyos embereket a pályára, akikre viszont abszolút nincs szüksége nem csak az IndyCarnak, de más sorozatoknak sem. Ők azok a katasztrófára éhes, valamifajta mentális defektus miatt a súlyos balesetek látványára vágyó Taigetosz menekültek, akik sajnálatos módon Houstonban is tiszteletüket tették. Történt ugyanis, hogy helyszíni beszámolók szerint a Sato-Franchitti incidens pillanatában, melybe végül még EJ Viso is belekeveredett, a közönség egy IQ negatív része éljenzésbe és tapsviharba kezdett, miközben nem győzték hangosan kinyilvánítani véleményüket, miszerint ez milyen cool volt. Ekkor még azt sem tudták, hogy az a három szerencsétlen ott a roncsokban egyáltalán életben van-e, de szerintük ez cool volt.

Ami a két futamot illeti. Helio Castroneves 49 pontos előnnyel érkezett meg Houstonba, mely végül vasárnap délutánra 25 pontos hátrányra fordult át, köszönhetően a hírhedt bukkanónak, ami úgy tönkrevágta az autója váltóját, hogy képtelen volt értékelhető versenyeket futni, pedig a Team Penske becsületére legyen mondva, próbálkoztak rendesen. Az első felvonás így a nagy ellenfél Scott Dixon győzelmével zárult, míg a második helyen IndyCar karrerje eddig legjobb eredményét elérve a KV Racing hölgyversenyzője, Simona de Silvestro ért célba, a dobogó harmadik fokára pedig Justin Wilson állhatott fel a Dale Coyne Racing képviseletében.

A helyi idő szerint vasárnap délelőttre meghirdetett második kvalifikáció elmaradt, miután akkora eső zúdult Houstonra, hogy képtelenség volt érdemben a pályára küldeni az autókat, így a második futam rajtrácsát a tuladonosi pontok alapján állították fel. Nem ez a hétvége lett volna azonban, ha ez is simán ment volna, ugyanis első körben Scott Dixont rakták a pole-ba, aki szombati győzelmével átvette összetettben a vezetést. Az új-zélandi 9-es számú Ganassijára még a Verizon Pole Award matricát is felragasztották, amikor is a széria rájött, hogy tuladonképen mégis Castroneves indulhat az első helyről, mivel az időmérő meghiúsulása esetén a szabálykönyv az előző versenyhétvége utáni pontállás alapján határozza meg az indulási sorrendet, ami a Baltimore Grand Prix volt.

Helio számára azonban mondhatni tökmindegy volt, honnan rajtol, mert a váltó még a szombatinál is rosszabb állapotban volt már, így ki kellett állnia a versenyből. A csapat lázas munkájának hála később vissza tudott térni a futamba, melyet végül harminchét kör hátrányban fejezett be.

A kaotikus véget érő második felvonást végül a brazil csapattársa, Will Power nyerte meg, Dixon lett a második, a szombati napon már a rajtnál búcsúzó James Hinchcliffe pedig a harmadik helyen zárta a hétvégét.

 

 

Grand Prix of Houston – 1. verseny végeredménye:

1.png

 

race1.png 

 

 

Grand Prix of Houston – 2. verseny végeredménye:

2.png

 

race2.png

 

 

képek: IndyCar, CNN, NBCSN

hirdetés

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy