IMS road teszt: A tradíció fontos, de a világ változik
Az egyelőre még csak elméleti síkon létező indianapolisi road versenyre való felkészülés első lépéseként szeptember 4-én, szerdán kétautós tesztre került sor az IMS belső vonalvezetésén.
Az IndyCar, valamint az Indianapolis Motor Speedway közösen hívta életre az egy napos tesztet, melynek elsődleges célja az információgyűjtés volt. A már hetekkel ezelőtt bejelentett Graham Rahal mellé az utolsó pillanatban csatlakozott a Panther Racing autójával Ryan Briscoe, aki amerikai kollégájával ellentétben még soha nem vezetett az IMS road szakaszán. Az ausztrál pilóta természetesen nagyon fel volt dobva, hiszen miután a Panther úgy döntött, hogy a szezon hátralévő versenyeit a spanyol Oriol Serviával fejezik be, Briscoe abban a szent meggyőződésben tengette napjait, hogy huzamosabb ideig biztosan nem ülhet IndyCar autóba.
Az IMS már az év elején bejelentette, hogy százmillió dolláros beruházást tervez a pálya felújítására, átépítésére, mely elviekben a létesítmény nagy teljesítményű világítótestekkel történő felszerelését is magában foglalja, így a jövőben esti/éjszakai versenyeknek is otthonául szolgálhatna.
Rahal és Briscoe feladata az 1998-2000 között, a Forma-1 2000-es amerikai visszatérésére kialakított belső aszfaltcsík tesztelése volt, aminek értelmében a két pilóta az F1, manapság pedig a GRAND-AM által használt óramutató járásával megegyező, valamint a MotoGP futamoknak helyt adó, ellentétes irányban is pályára vitte a DW12-eseket.
Rahal saját bevallása szerint amikor utoljára versenyzett az IMS road pályáján még Indy Lights pilótaként, finoman szólva sem tartozott a kedvencei közé, IndyCar autóval viszont teljesen más élményt nyújt.
„Nem voltak túl nagy elvárásaim, amikor reggel megérkeztem a pályára. Egyáltalán nem gondoltam azt, hogy ez az a helyszín, ahol versenyeznünk kellene.”
A Rahal Letterman Lanigan Racing pilótája a negatívumokat illetően a pálya csúszós borítását emelte ki.
„Ha csúszós a pálya, az emberek könnyebben vétenek hibákat. Szerintem nagyon sok előzés lesz itt. Több előzési zóna van, mint mondjuk Baltimore-ban és láttuk, hogy milyen jó futam volt ott” – véli Rahal, majd hozzátette, hogy komoly aggályai voltak azzal kapcsolatban, hogy a pálya 1-es, oválon lévő kanyarja mennyire működőképes a megváltozott körülmények között. Kételyei azonban már az első megtett köröket követően megszűntek. „Első ránézésre azt gondoltam, hogy nem kellene használnunk az 1-es kanyart, sőt, egyáltalán nem kellene az oválon mennünk. Most azonban úgy vélem, ez az, ami nagyon jóvá fogja tenni a versenyt.”
Rahal arról is mesélt, hogy a belső vonalvezetés nem csak a pilóták, de a csapatok számára is nagyon nagy kihívást jelent, miután egy úgynevezett kevert pályatípusról van szó és ez rengeteg kérdést vet fel.
„Hogyan rakjunk össze gyors kört? Az autót a hosszú egyenesre, vagy a belső szakaszra állítsuk be? Az egyenesben a csúcssebesség akár a 190 mph-t is elérheti, három autó is tökéletesen elfér egymás mellett, miközben fékezni nagyon későn kell. Ez rendkívül izgalmassá teheti majd a futamot.”
Rahal szerint az IndyCarnak a 8-9-10-es kanyaron kellene eszközölnie némi változtatást, valamint módosítani néhány fékezési pontot és egy 90 fokos kanyar beépítését is szükségszerűnek tartaná.
A köridők tekintetében a DW12-esek alulmaradtak a Forma-1 által elérthez képest, Rahal viszont úgy véli, hülyeség a két szériát összehasonlítani lévén az autók között súlyban, aerodinamikában és millió egyéb paraméterben is jelentős különbség van, ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy a road vonalvezetést az F1 igényeit figyelembe véve alakították ki, mondhatni rájuk szabták azt, így természetes, hogy az FIA sorozata tudta kihasználni azt a lehető legoptimálisabban. Ez is az egyik oka annak, hogy átépítéskre van szükség mielőtt az IndyCar venné birtokába azt.
„Nagyon sok ötlet van a tarsolyunkban, hogy tovább növeljük az előzési lehetőségeket és még izgalmasabbá tegyük a versenyzést, mint amilyen az a Forma-1 idejében volt. Nem hiszem, hogy rendkívüli változásokat kell eszközölnünk” – mondta Derrick Walker, az IndyCar versenyzésért felelős elnöke. A szakember szerint első lépésben csak kisebb módosításokat kellene végrehajtani, majd a rajongói érdeklődést és reakciókat figyelembe véve gondolkodni a továbbiakon.
A road futam ötlete megosztotta a közvéleményt és a versenyzőket egyaránt. A háromszoros Indianapolis 500 győztes Dario Franchitti szerint félő, hogy a verseny májusi megrendezése rontaná a tradicionális ötszáz mérföldes viadal presztizsét.
Az RLL Racing társtulajdonosa, az 1986-os esztendő Indianapolis 500 győztese, Bobby Rahal nem ért egyet a skóttal és úgy érzi, van létjogosultsága a futamnak.
„Daytonában is számos esemény vezet az ötszáz mérföldes versenyig, miért ne lehetne Indianapolisban is egy road futam kora májusban? Én magam is a hagyományok pártján álltam, egészen addig, amíg a stock-carok meg nem jelentek. Az IMS-nek már volt Grand Prix futama, GRAND-AM versenyei, motorversenyek, sőt, még minimaratoni futóverseny is. Multifunkciós létesítmény és én támogatom ezt.”
Az Indianapolis Motor Speedway elnöke, Doug Boles korábban többször hangsúlyozta, hogy tiszteli a hagyományokat, azonban haladni kell a korral is és a változó fogyasztói igényeknek is eleget kell tenni.
„Van egy nagyszerű létesítményünk Indianapolis kellős közepén, amely város számos csapatnak a székhelye is egyben. Nagy rajongótáborunk van itt, akik szeretik nézni az IndyCar autókat. Igen, az, hogy nem az oválon futnak versenyt ellentmond a hagyományoknak, ez is az egyik oka annak, hogy itt vagyunk tesztelni. Máris sok nagyszerű dolgot hallottunk a versenyzőktől, és ez fontos részét képezi a döntésnek, hogy miként fogjuk használni az IMS road vonalvezetését.”
Amellett sem szabad elmenni szó nélkül, hogy egy ilyen hatalmas pálya esetében gazdasági okokból kiemelten fontos a minél nagyobb kihasználtság. A kérdés már csak annyi, hogy vajon a lelátók hány százaléka fog megtelni egy május eleji IndyCar futamon.
képek: IndyCar
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough