Francia győzelem az év futamán

Francia győzelem az év futamán

Nem túlzás, ha azt mondjuk, az idei szezon eddigi talán legjobb versenyét futotta az IndyCar Baltimore utcáin.


Volt itt minden, vérre menő akciók, harcok és egy olyan végeredmény, mely alapjaiban írta felül a mostanra kialakult erősorrendet. Az elmúlt futamok jelentős részével ellentétben új győztest ezúttal nem avatott a széria, új dobogós helyezettet viszont annál inkább, méghozzá az open-wheel autóversenyzés történetének első és egyetlen futamgyőztes női csapatfőnökének tulajdonában lévő Sarah Fisher Hartman Racing ifjú titánjának, Josef Newgardennek személyében. A 22 éves amerikai a futam hajrájában kitartóan üldözte az élen haladó Simon Pagenaud-t, akit végül minden igyekezete ellenére sem tudott elkapni, így a Schmidt Hamilton Motorsports francia pilótája a detroiti duplaforduló második felvonása után ismét ellátogathatott a Victory Lane-re. A dobogó legalsó fokára a Dragon Racing 7-es számú autóját terelgető, rajtpozíciójához képest tizenhat helyet javító Sebastien Bourdais állhatott fel.

A kaotikus verseny során hullottak a nagyágyúk. A hétvége során folyamatosan motorproblémákkal küszködő Dario Franchitti futamának végül fékhiba vetett véget rögtön a legelején, alig húsz körrel később pedig Ryan Hunter-Reay autójában adta meg magát az elektronika. Kiesésével a 2012-es bajnok az összetett tabella ötödik helyére esett vissza, hátránya pedig az élen álló Helio Castroneveshez képest hetvennégy pontra nőtt. A baltimore-i futam előtt a bajnokság tizenharmadik helyén álló, ezzel együtt pedig az utolsó, matematikailag még a végső győzelemre esélyes Takuma Sato sem sokáig körözhetett, ugyanis műszaki probléma miatt a negyedik körben végleg kiállni kényszerült. Az AJ Foyt Enterprises szezon végéig próbaidőn lévő pilótája (ok: a pitben hátulról felöklelte Hunter-Reayt Poconón) ezzel a tizenötödik helyre esett vissza, 278 pontjával jelenleg holtversenyben áll Simona de Silvestróval és csak Long Beach-i elsőségének köszönhetően jegyzik egy pozícióval magasabban a KV Racing pilótájánál.

A legnagyobb figyelmet azonban minden kétséget kizáróan Sonomához hasonlóan ismét a Scott Dixon – Will Power páros kapta. Az ötvenkettedik körben, szám szerint a futam negyedik restartjánál a Team Penske ausztrálja azon igyekezett, hogy megelőzze az előtte haladó Sebastien Bourdais-t, azonban mákszem került a gépezetbe: Power eltalálta a falat és egyúttal az éppen érkező Dixont is, ami a Chip Ganassi Racing pilótája számára a futam végét jelentette.

„Borzasztóan sajnálom őt (Dixont) és az egész csapatot” – nyilatkozta a verseny után az ausztrál, majd hozzátette, fogalma sem volt arról, hogy kollégája ilyen közelségben volt hozzá képest. „Bourdais-t üldöztem és közben arra gondoltam, meg fogom előzni ezt a srácot és átveszem a vezetést, mert tudtuk, hogy ő már nem fog többet kimenni a pitbe. Kihúzódtam, aztán bumm, már benne is voltam a kerítésben.”

Power azt is elismerte, olyannyira csak az előtte lévő Bourdais-n járt az esze, hogy a visszapillantó tükröt sem nézte, pedig azt ugyebár nem véletlenül szerelik fel az autókra.

A háromszoros bajnoki második helyezett sajnálkozása nem hatotta meg Dixont, aki első felindulásában „ausztrál köcsögnek” nevezte ellenfelét. Kiesését követően első útja a csapat pitjében veszteglő Power felé vezetett, aminek láttán valószínűleg sokan arra számítottak, hogy azon melegében, nyakánál fogva rángatja majd ki autójából a sonomai győztest. Dixon azonban moderálta magát és csak az IndyCar egyik hivatalos tisztviselőjével váltott néhány szót, úgyhogy a balhé elmaradt, bár az új-zélandi pilóta azért intézett néhány gúnyos, keresetlen szót a Team Penske felé.

„Amikor Power már bent állt a piben, hallgattuk a rádiójukat. Vicces volt, hogy Cindric (Tim Cindric, a Penske Racing elnöke) határozottan Power szájába rágta, mit mondhat, amikor kiszáll az autóból. Cindric egy darab szar, ami rengeteg ember számára nyilvánvaló manapság.”

tt2.png

A Penske és a Ganassi csapat közötti viszony a sonomai futamon mérgesedett el igazán, amikor Dixon elütötte Power szerelőcsapatának egyik tagját, aki esésének következtében két másik kollégáját is magával sodorta. Az eset a verseny utolsó harmadában történt, miközben a ganassis állt az élen, közvetlenül az ausztrál előtt. Az IndyCar a szabályok értelmében áthajtásos büntetésre ítélte Dixont, aki ennek révén nem, hogy nyerni nem tudott, de tizenötödikként intették le, míg a kockás zászlót Power látta meg elsőként. Dixon már akkor sem tett lakatot a szájára és egyenesen azzal vádolta meg a Team Penske-t, hogy szándékosan provokálták ki a szituációt, tudván, hogy az büntetést von maga után és annak letöltését követően ő már csak Castroneves mögött érhet célba, így a bajnokságot vezető brazil pontelőnye nem fog csökkenni.

A Chip Ganassi Racing versenyzője azóta is többször hangot adott abbéli gyanújának, miszerint a széria vezetése, élén a versenyigazgató Beaux Barfield-dal szándékosan tesz keresztbe nekik. Külön kiemelte, hogy a balesetet követően azt sem engedélyezték nekik, hogy visszavigyék a sérült 9-es számú autót a pitbe, ezzel megadva az esélyt annak javítására és esetleges pályára való visszatérésére, holott Dixon elmondása szerint alig három-négy perc munkával újra versenyzésre alkalmas állapotba tudták volna hozni munkaeszközét.

„A szabálykönyv szerint nem biztos, hogy visszahozzák az autót, ha már csak tíz kör van hátra, ami rendben is van, mivel akkor már nincs sok értelme. De a mi esetünkben huszonhét körről volt szó.”

tt3.png

Végül, záró akkordként a bajnoki címért szőtt reményeinek lassú szertefoszlásába beletörődni nem tudó pilóta kimondta a frankót is:

„Elég nyilvánvaló, hogy Beaux nem tudja ellátni a munkáját, nem alkalmas rá, mennie kell.”

Még ha van is ráció abban, hogy a büntetések kiosztása nem mindig felel meg a realitásnak, picsogás helyett azonban a Ganassinak is mélyen magába kellene néznie. Példának okáért nem a szezon második felére kellett volna összekapniuk magukat, hanem jóval előbb és akkor az alagút végén feltűnő fény sem kezdett volna el hirtelenjében dudálni.

Visszatérve a versenyre, öt egymást követő sárga zászlós szakasz és tucatnyi hegyén-hátán feltornyosuló autó után olyan utolsó tíz kör vette kezdetét, ami mindent magában foglalt abból, amiért az IndyCart a világ legjobb autóverseny sorozatának tartom. Komolyan, ha valaki meg szeretné ismertetni a szériát olyanokkal, akik még soha nem láttak belőle egy fordulót sem, az ne komplett futamokban gondolkodjon, hanem ebben a bő negyed órában. Körönként két számjegyű előzések, férfias harcok, semmi puncifeszt, csak test-test elleni harc olyan manőverekkel, melyek alapjaiban cáfolják meg azoknak a szavait, akik szerint az IndyCarban nem kivételes vezetői képességű pilóták róják a köröket. Mindez ráadásul egy olyan pályán, amely ránézésre csak egy-két helyen alkalmas előzésre, az aszfalt minőségét és a rally versenyekre emlékeztető ugratásokat előidéző, beépített sikánt pedig inkább ne is firtassuk.

Az utolsó restartnál Marco Andretti állt az élen és bár egy idei becsülettel tartotta a pozícióját, elfogyó abroncsai ellen azonban nem tudott mit tenni és végül a tizedik helyen ért célba, közvetlenül a bajnokságot a nagy ellenfelek kiesésének köszönhetően továbbra is vezető Helio Castroneves mögött. A Team Penske brazilja kalandos futamon van túl, hiszen rögtön az első körben ütközött, ami miatt soron kívüli kiállást kellett beiktatnia, majd még egy áthajtásos büntetést kiszabtak rá, mert elütötte a jobb első kerekének cseréjéért felelő szerelőjét, akinek szerencsére nem esett baja.

tt4.png

IndyCar pályafutása eddigi legjobb és egyben második top 10-es helyezését érte el Baltimore-ban a Dragon Racing kolumbiai samponbárója, a nyolcadik helyen célba érő Sebastian Saavedra, míg az Andretti Autosport négyesének legjobb eredményét James Hinchcliffe tudhatta magáénak. A Chip Ganassi Racing amerikai versenyzője, a Mid-Ohion életében először győzni tudó Charlie Kimball ezúttal a hatodik pozícióban látta meg a kockás zászlót.

Az ötödik helyet a futam napján 25. születésnapját ünneplő Simona de Silvestro kaparintotta meg. A KV Racing versenyzőnője szintén kitett magáért és gyönyörű előzéseket bemutatva, megérdemelten végzett a legjobbak között, kevéssel lemaradva a negyedik helyet megcsípő Justin Wilson mögött.

Ha már Wilson, a 35 éves pilóta csapattársa ezen a hétvégén tulajdon öccse, a szériában debütáló Stefan volt, aki három kör hátrányban fejezte be a viadalt, miután műszaki hiba hátráltatta.

Ahogyan a poszt elején említésre került tehát, Simon Pagenaud nyert, Josef Newgarden és Sebastien Bourdais előtt egy olyan futamon, amit megéri többször visszanézni, mert garantáltan minden alkalommal felfedez az ember benne valami újat.

Most öt hét pihenő következik a széria naptárában, azonban ez idő alatt sem maradunk IndyCar nélkül. Szeptember 4-én Graham Rahal részvételével az Indianapolis Motor Speedway road vonalvezetését tesztelik, majd szeptember 17-én az Indy Lightsban idén már három futamgyőzelemnél tartó Jack Hawksworth-nek szurkolhatunk, aki a Rahal Letterman Lanigan Racing jóvoltából először ülhet be egy DW12-es volánja mögé Sebringen. Akit pedig a komplett mezőny hoz lázba, annak szeptember 24-ig kell várnia, amikor is a szezonzáró futam helyszínén, a fontanai Auto Club Speedwayen tesztel a széria.

A következő fordulóra október első hétvégéjén kerül sor a texasi Houstonban, méghozzá egy duplaforduló keretében.

  

 

tt.png

 

 

képek: IndyCar