Hivatalos: Luca Filippi a Barracuda Racingnél -

A Barracuda Racing hivatalosan is megerősítette, hogy a július 31-ei kollektív teszten az olasz Luca Filippi fogja vezetni a csapat 98-as számú versenygépét.

A hír önmagában véve nem lepett meg senkit, hiszen az utóbbi napokban már kész tényként kezelték, hogy Bryan Herta csapata legkésőbb az idei szezont követően megválik jelenlegi pilótájától, a 39 esztendős Alex Taglianitól. A kanadai veterán egyébként az IndyCar szurkolók egyik legnagyobb kedvencének számít köszönhetően barátságos, rajongóközpontú természetének, ami kétség kívül erény, azonban édes kevés, ha pályán nyújtott teljesítmény nem társul hozzá. Márpedig sajnos Tagliani idei produktuma enyhén szólva sem nevezhető nem hogy acélosnak, de egyáltalán kielégítőnek sem. A montréali versenyző az ezredforduló óta tagja az amerikai nyitott karosszériás autósport topkategóriájának, ezáltal pedig a megboldogult CART/Champ Car éra egyik utolsó, megmaradt bútordarabjának számít. Igazán kiemelkedő eredményeket nem sikerült elérnie az elmúlt tizenhárom év során, mindössze egy alkalommal tudott nyerni, még 2004-ben a Champ Car Elkhart Lake-i futamán, emellett szerzett hat pole-t – beleértve a 2011-es Indianapolis 500-at -, bajnokságban elért legjobb helyezése pedig három hetedik hely 2004-ben, 2005-ben és 2007-ben.

Tagliani a 2011-es, tragikus végkimenetelű szezonzárón debütált az akkor még Bryan Herta Autosport néven futó csapatnál. A gárda IndyCar projektje ez idő tájt gyerekcipőben járt, a Las Vegas-i futam mindössze a harmadik főkategóriás megmérettetésük volt, ennek ellenére már elkönyvelhettek maguknak egy kiugró eredményt, méghozzá nem is akárhol, hanem az azévi Indianapolis 500-on, melyen Dan Wheldon révén elsőként láthatták meg a kockás zászlót, ezzel együtt pedig örökre beírták magukat a történelembe. Ekkoriban még úgy volt, hogy a csapat további futamokon is elrajtol, azonban végül csak az évad utolsó futamán bukkantak fel ismét a mezőnyben, autójukat azonban már Alex Tagliani vezethette, miután Wheldon a Sam Schmidt Motorsports gépével vágott neki az ötmillió dolláros GoDaddy Challenge-nek, melynek értelmében az utolsó helyről rajtoló brit versenyző győzelme esetén fele-fele arányban osztozott volna egy szerencsés rajongóval. A folytatást mindannyian ismerjük. A futam tizenegyedik körében történt tizenöt autót érintő tömegbalesetben Wheldon életét vesztette, a versenyt pedig törölték, olyannyira, hogy az edzésekre és kvalifikációra vonatkozó statisztikákat sem lehet megtalálni az IndyCar hivatalos oldalán.

A BHA 2012-ben, a Wheldon iránt tisztelgésből DW12-re keresztelt új Dallara karosszéria bevezetésének évében már mint teljes szezonos csapatként adta le nevezését, pilótájuknak pedig Taglianit nevezték meg. Ez az esztendő nem csak az új autó miatt volt különleges, de a motorszállítói fronton történt változások is szolgáltattak izgalmas pillanatokat. A korábbi egyeduralkodó Honda mellett belépett a szériába a Chevrolet és a Lotus is, utóbbiak öt csapattal kötöttek szerződést, melyek között ott szerepelt a BHA is. Rövid időn belül kiderült azonban, hogy a Lotus által biztosított erőforrás nagyságrendekkel gyengébb a másik két beszállítóénál, ráadásul maga a cég sem úgy állt a problémához, ahogyan az ilyen professzionális szinten elvárható lenne. A gondok odáig fajultak, hogy az Indianapolis 500-ra már csak a HVM Racing maradt meg a velük kötött kontraktusban. A BHA Honda motorra váltott és az átállás érdekében még a brickyard-i viadal előtti Sao Paolo-i futamot is beáldozták. A legendás versenyen végül a tizenkettedikként értek célba, a szezon további részében pedig nyolc alkalommal sikerült a legjobb tíz között végezniük, legjobb helyezésük pedig egy ötödik pozíció volt Edmontonban, míg Texasban a pole-t is sikerült bezsebelniük . Minden adott volt tehát arra, hogy a következő évben már a dobogó szerepelhessen Alex Tagliani és a BHA előtt, mint fő cél.

Mostanra kiderült, hogy ennél messzebb semmi sem állhatott a valóságtól. A 2013-as szezon eddigi része ugyanis borzasztóan alakult Tagliani számára; mindössze két alkalommal tudott a legjobb tízben végezni, akkor is csak a tizedik helyen, tizenkét futamból nyolc alkalommal zárt körhátrányban melyeknek okai javarészt saját hibájából elkövetett autótörésekben keresendőek, a bajnokságban pedig jelenleg a huszonegyedik pozícióban áll. Durva lista, pláne, ha hozzávesszük, hogy a Barracuda Racing egy autót felvonultató csapat, és legyen akármekkora közönségkedvenc is a pilótájuk, a szponzorok nem az aláírt sapkák és közös fotók mennyisége alapján fizetnek. Nem mondom, hogy nem nyom sokat a latba egy versenyző népszerűsége, dehogynem, a támogatók azonban azt is szeretik látni, ha az általuk finanszírozott autó lehetőleg egyben, minél jobb pozícióban ér célba. Márpedig Tagliani elmúlt futamainak nagy részében konkrétan képernyőre sem nagyon került a Barracuda Racing, amikor pedig mégis rájuk zoomolt a kamera, akkor már leginkább a gumifalba ágyazódva, letört alkatrészekkel körbevéve vesztegelt a 98-as számú gép.

A csapat nem hezitálhatott tovább, és a társtulajdonos Bryan Herta is belátta, hogy régi barátság ide, vagy oda változásokra van szükség, ha hosszabb távon szeretné a csapat megvetni a lábát a szériában. Ennek első lépéseként próbálhatja ki magát a Barracuda Racing versenygépében Luca Filippi, melyet a fiatal olasz tehetség nemes egyszerűséggel élete lehetőségének nevezett.

„Egész életemben egy ilyen lehetőségért dolgoztam” – nyilatkozta a 2011-es GP2 bajnokság második helyezettje. „Alig várom, hogy tesztelhessem az autót , igyekszem a legtöbbet kihozni belőle és minél többet tanulni az IndyCar versenyzésről.”

Filippi lelkesedése érthető, tekintve, hogy szponzorációs nehézségeknek köszönhetően egyszer már sikerült karnyújtásnyi távolságból elbuknia IndyCar szerződést. Először komolyabban a 2012-es Indianapolis 500 kapcsán vetődött fel a neve, azonban a Rahal Letterman Lanigan Racing végül mégsem őt, hanem a több pénzt hozó Michel Jourdain Jr.-t ültett az autójába.

A Barracuda Racing számára azonban nem csak a 27 esztendős olasz az egyetlen opció. Bryan Herta régóta figyelemmel kíséri JR Hildebrand pályafutását, 2011-ben komolyan ki is nézte csapatának, azonban a fiatal amerikai akkor a Panther Racinget választotta, miután John Barnes gárdája már abban az évben teljes szezonos szerződést kínált számára, szemben a BHA részidős ajánlatával. Először jó ötletnek is tűnt a választás, hiszen újoncként majdnem megnyerte az Indianapolis 500-at, azonban köszönhetően tapasztalatlanságának az utolsó kör utolsó kanyarjában falnak csapta autóját, átadva a biztos győzelmet a második helyen haladó Dan Wheldonnak. A fiaskó után a motorsport rajongók egy emberként sajnálták az ekkor még alig 23 éves Hildebrandot és méltatták tehetségét, mondván úgyis hamarosan eljut a Victory Lane-ig. Az áhított győzelem azonban csak nem akart megszületni, mert bár JR nagyon gyors, azonban fejben sehogyan sem tudta összerakni magát. Tavaly még összehozott hat top 5-ös helyet és a bajnokságot a tizenegyedikként zárta, idén viszont mondhatni teljesen szétesett. A szezonnyitó futamon önálló show-t mutatott be: össze-vissza bóklászott a pályán, körhátránya ellenére versenyezni próbált az élmezőnnyel, majd a végén, a pace car mögött addig buzerálta autója kormányát, hogy véletlenül ráfutott az előtte nagy lelki nyugalomban a gumijait melegítő Will Power Penske gépére, kiiktatva ezzel az ausztrált a versenyből. A pontot az i-re a csapatnál az Indianapolis 500 tette fel, melynek már a harmadik körében összetörte az autóját. A versenyt követően a Panther azonnali hatállyal kirúgta, a soron következő detroiti duplafordulón pedig már Ryan Briscoe ülhetett a 4-es számú gépbe.

Herta ennek ellenére továbbra is azon a véleményen van, hogy Hildebrand nagyon jó versenyző, akinek az IndyCar mezőnyében van a helye, ezzel pedig maximálisan egyet lehet érteni. Gyors, ügyes pilóta, akinek csak arra van szüksége, hogy valaki úgy istenesen helyre tegye fejben.

A harc tehát a Barracuda Racing autójáért jelenleg kétesélyes, bár valami azt súgja, hogy lesznek még jelentkezők az állásra. Az égető kérdés jelenleg az, hogy a jövő hétvégi Mid-Ohio-i futamon lehetőséget kap-e még Tagliani, avagy már Filippi – esetleg Hildebrand, ha az olasz tesztje valami okból kifolyólag nem a várakozásoknak megfelelően sülne el – foglalhat helyet a 98-as számú autóban.

Ami engem illet, én nem tenném a pénzem Taglianira.

képek: msport1.net, Honda