Franchitti indulhat a pole-ból a torontói duplahétvége első futamán

A Honda Indy Toronto szombati, első versenyének kvalifikációjára helyi idő szerint délután került sor a kanadai nagyváros utcáin.

Bár a hétvége – tekintve, hogy duplafordulós állomásról van szó – korántsem tekinthető hagyományosnak, azonban az első időmérő a megszokott keretek között, a street pályákra jellemző formátum szerint zajlott le.

A mezőnyt két csoportra osztották, melyekből egyenként hat-hat pilóta juthatott tovább a kvalifikáció második körébe, ahol már nem más a tét, mint az utolsó szegmensbe, a Fast 6-ben való részvétel, melyben a pole pozíciót döntik el egymás között a versenyzők.

Az első csoportból elsőként a múlt heti poconói versenyen történelmi jelentőségű győzelmet arató Scott Dixon jutott tovább. A Chip Ganassi Racing kétszeres bajnoka 1:00:1779-es körével vívta ki a folytatás jogát, mindössze 0.153 ezredmásodperccel futva jobb időt, mint a Dragon Racing színeiben induló Sebastien Bourdais. A francia versenyző teljesítménye egyébként normál körülmények között meglepő lenne, tekintve, hogy az idei szezonban még egyetlen egyszer sem sikerült beverekednie magát a legjobb tízbe sem, azonban a torontói aszfaltcsík rendkívül fekszik számára, tavaly egyenesen a negyedik rajthelyre kvalifikálta magát, így joggal vártam tőle itt jó eredményt. Mit ne mondjak, bejött, de erről még később.

A harmadik pozícióban az AJ Foyt Enterprises alkalmazott Takuma Sato mehetett tovább, őt a Team Penske-s Helio Castroneves, a Rahal Letterman Lanigan Racing-es James Jakes, valamint, Roger Penske legnagyobb örömére csapatának másik fele, Will Power is folytathatta tovább a kvalifikációt. Apropó Penske, a gárda színeiben idén öt versenyen is elrajtoló AJ Allmendiger rajongói elkeseredhetnek, hiszen az amerikai pilótát nagy valószínűséggel nem fogjuk egyhamar viszontlátni IndyCar autóban, miután elmondta, hogy még csak nem is beszélt erről Roger Penkse-vel és ez a jövőben sem szerepel a terveiben.

Az első szegmenst követően búcsúzni kényszerült a nap további részétől a Schmidt Hamilton Motorsports 77-es számú autója Simon Pagenaud-val a volán mögött, az Andretti Autosport-os EJ Viso, a Barracuda Racing és Alex Tagliani, az első edzést a második helyen záró Josef Newgarden és vele együtt a Sarah Fisher Hartman Racing, Pagenaud csapattársa, a Schmidt Paterson Motorsports újonca, Tristan Vautier, valamint egyáltalán nem meglepetésre a saját csapatának alkalmazásában álló Ed Carpenter.

A Pocono Raceway-en hármas győzelmet arató Chip Ganassi Racing számára biztatóan indult az időmérő, miután  a második csoportküzdelem is az ő sikerükkel zárult, méghozzá Dario Franchitti révén. A skót pilótát két Andretti Autosport versenyző követte Ryan Hunter-Reay, Marco Andretti sorrendben. A KV Racing gépével idén Indianapolis 500-at nyerő, a hírek szerint a Dancing With The Stars 17. évadának egyik leendő szereplőjeként bemutatkozó Tony Kanaan a negyedik pozícióból várhatta a folytatást, míg az utolsó két bejutó helyen a Panther Racinges Ryan Briscoe, valamint a Dale Coyne Racing állandó pilótája, Justin Wilson osztozott.

Nem sikerült jól a hazai közönség előtt versenyző James Hinchcliffe számára az első időmérő, miután az Andretti Autosport idei háromszoros futamgyőztese (és négyszeres DNF birtokosa) 0.0811 másodperccel csúszott le az utolsó bejutó helyről. A második szegmens kiesői között akadt más meglepetés is, például a detroiti duplafordulón egy pole-t és egy győzelmet szerző Mike Conway, aki tizenkét pilóta közül csak a kiábrándító tizedik helyig tudta felküzdeni magát a Dale Coyne Racing 18-as számú gépében. Búcsúzott még a Rahal Letterman Lanigan Racing-es Graham Rahal, a Chip Ganassi Racing autójában múlt vasárnap második helyet megszerző Charlie Kimball, a KV Racinges Simona de Silvestro, valamint a Dragon Racing kolumbiai ifjoncának, Sebatian Saavedrának is véget ért a kvalifikáció.

Kialakult tehát az időmérő második szegmensének tizenkét fős mezőnye, ahol a cél már a legjobb hat közé jutás volt.

Az akadályt ismét Franchitti vette a legjobban, mögötte Bourdais, Kanaan, Dixon, Power és Jakes végzett. Chip Ganassinak tehát továbbra sem lehet egy rossz szava sem a Hondára, sem pedig másra, hiszen nagyon úgy fest, hogy valamibe rendkívül betalált a szezon első felében jószerivel csak küszködő alakulat. Roger Penske-nek azonban egyike szeme sírhatott, másik pedig nevethetett, hiszen bár Power révén az ő gárdája is képviseltette magát a legjobb hatban, Castronevestől azonban búcsút kellett venni. Ha pedig már csapatfőnökök, akkor meg kell említeni Michael Andrettit, akinek mindkét, még talpon lévő pilótája elhullott a második etap során, miután Hunter-Reay a hetedik, Marco Andretti pedig csak a tizenegyedik helyet tudta megszerezni. Mehetett még zuhanyozni Wilson, Briscoe és Sato is, utóbbinak nevéhez ráadásul az időmérő egyetlen piros zászlós periódusa is fűződik. A szegmens végén ugyanis a Poconón Hunter-Reay versenyének önhibájából véget vető japán az egyes kanyarban lévő gumibálának csapta az autóját, ami miatt a szabályok értelmében elvesztette két leggyorsabb körét.

Innentől fogva minden szem és fül a kvalifikáció harmadik részére szegeződött, ahol már a rajtelsőség forgott kockán.

A csoportküzdelmet, valamint a legjobb tizenkettő között mutatott formája alapján nem volt nagy meglepetés, hogy végül Dario Franchitti szerepelt a legjobban, megszerezve ezzel CART/IndyCar pályafutása harmincharmadik rajtelsőségét, ezen belül pedig torontói ötödik pole-ját. Érdekesség, hogy a skót ász először 1997-es CART szezonban, a Hogan Racing színeiben indulhatott az első helyről a kanadai utcákon, amely egyébként főkategóriás pályafutása első pole-ja is volt egyben majd 1998-ban ismét övé lett a pole, immár a Team Green csapatával. Az amerikai nyitott karosszériás autóversenyzés újraegyesülését követően, 2009-ben ismét ő lett a torontói időmérő legjobbja, ahogyan 2012-ben is. Győzni eddig háromszor, 1999-ben, 2009-ben és 2011-ben sikerült Dariónak Torontóban.

A második rajthelyet az a Sebastien Bourdais szerezte meg, aki hasonló jó szériát tudhat magáénak ezen a versenyhelyszínen, miután Champ Car pályafutása során háromszor, méghozzá 2004-ben, 2005-ben és 2007-ben indulhatott az első helyről Torontóban, nyerni viszont csak 2004-ben sikerült neki a Newman/Haas Racing csapatával. Az utóbbi időben finoman szólva sem bajnokhoz – pláne nem többszörös bajnokhoz – méltó sorozaton van túl, hiszen utoljára tavaly augusztusban, Mid-Ohion tudott a legjobb tízben végezni, reméljük ezen a hétvégén mellé áll a szerencse és maga sem művel hülyeséget, mint például az emlékezetes detroiti második futamon.

A harmadik rajthelyet az utoljára 2012-ben, Brazíliában nyerni tudó Will Power szerezte meg, mellőle pedig Tony Kanaan várhatja a zöld jelzést a szombati, állórajtos versenyen, a harmadik sorból pedig a James Jakes – Scott Dixon rajtolhat el.

A Honda Indy Toronto hétvégéjének első versenyére szombaton, magyar idő szerint 21:40-kor kerül sor, méghozzá – nem lehet elégszer hangsúlyozni – állórajttal.

képek: IndyCar

RacedayAddams

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough