Bemutatkozik az állórajt

Az IndyCar sűrű nyári programjának hála ezen a hétvégén sem maradunk futam nélkül, sőt, miután a torontói utcákon rendezik a 2013-as szezon második duplafordulóját, rögtön két versenyt is kapunk a nyakunkba.


A júniusi, detroiti duplafutamos hétvége minden várakozást felülmúlt, pedig bevallom őszintén, ha valaki kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen a formula ellen, az ezen sorok írója és bár a mai napig nem érzem igazán, hogy a kétfutamos versenyhétvégéknek létjogosultsága lenne ezen a szinten, el kell ismernem, hogy amit a Belle Isle Parkban produkált a mezőny az bizony jó volt.



Az elkövetkezendő Honda Indy Toronto számos kérdést felvet, például a magam részéről kíváncsi vagyok, hogy a vasárnapi második verseny a detroitihoz hasonlóan ismét kaotikussá válik-e, miután a pilótáknak megint csak nem adódik több idejeük a pihenésre a két forduló között, mint a júniusi hétvégén. Valószínűleg lesznek, akik nem értenek velem egyet, de véleményem szerint a Belle Isle-on tapasztalt hibák és balesetek nagyban köszönhetőek voltak a kellő regeneráció hiányának, mert azt be kell látni, hogy a versenyzők is hús-vér emberi lények, nem pedig robotok, két teljes versenytáv lefutása alig 24 óra különbséggel pedig bizony nem piskóta, legyenek is akámilyen fittek a mezőny tagjai.

A másik fontos, sőt, talán ezekben a napokban a legnagyobb érdeklődésre számon tartott kérdéskör az állórajt megjelenése. Ha valaki ugyanis még nem tudná, a szombati verseny az európai formátum szerint fog megkezdődni. Ezen lehet picsogni, mondván “az nem ámerikaiii”,a felháborodás pedig valahol jogos, hiszen a történet körülbelül olyan, mintha egyszer csak bejelentenék, hogy a monzai F1-es futam kétsoros repülőrajttal veszi kezdetét. Én magam sem rajongok az ötletért, arról nem beszélve, hogy óhatatlanul a megboldogult Champ Car utolsó, agonizáló időszakát juttatja eszembe, viszont másrészt amíg csak egy pár futamon kell végignéznünk, amint álló helyzetből rajtolnak el az IndyCar autói, még nem lesz vége a világnak. Sőt, kimondottan érdekes lesz látni hogy miként veszi az első ilyen jellegű akadályt a mezőny, melynek nem egy tagja a kilencvenes években állórajtolt utoljára, de olyan is akad, aki még életében nem startolt el ilyen formában egy versenypályán sem.

A téma egy reddites felhasználó figyelmét is felkeltette, így a népszerű website-on közzétette, hogy a bajnokság jelenlegi első tíz helyezettjének mikor és hol volt alkalma megtapasztalni az álló helyzetben megkapott zöld jelzés izgalmát. Mit ne mondjak, nagyon érdekes adatok szerepeltek a listán, ezért úgy döntöttem, itt, ezen a blogon én is megosztom ezt a statisztikát, melyet kiegészítettem a torontói futamon induló komplett mezőny további résztvevőjével a tisztább látás kedvéért.

A legjobban az AJ Foyt Racinges Takuma Sato áll, aki a japán Super Formula sorozat suzukai állomásán állórajtolhatott, méghozzá alig három hónappal ezelőtt, április 14-én. A startprocedúra azonban teljesen szűz terület lesz az idei Indianapolis 500-on pole pozíciót szerzett Ed Carpenter számára, miután az amerikai pilóta az előttünk álló szombaton fog karrierje során először állórajtolni.

Valami azt súgja, hogy nem lesz sima start szombaton.

Megjegyzés: Az alábbi táblázat nem tartalmazza a V8 Supercars Gold Coast-i versenyeit.

 

 
tlsdklskdl1.png

 

 

kép: yahoo.com.au

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy