Félidős értékelés Pocono szellemében

Nagy nap elé néz az IndyCar az előttünk álló vasárnap, hiszen a mezőny huszonnégy évnyi szünet után most először tér vissza a méltán híres, már-már hírhedt pennsylvaniai Pocono Raceway-re.

A 2,5 mérföld hosszúságú, mindössze három kanyarból áll pálya a laikusok számára meglehetősen egyszerű történetnek tűnhet, azonban nem véletlenül kapta a ‘Trükkös háromszög’ becenevet. A versenyzők egybehangzó véleménye szerint az egyik legnehezebb, legkiszámíthatatlanabb aszfaltcsíkok egyike a világon, amit jól példáz, hogy a múlt heti zárt Chevrolet teszten – melyen két Honda motoros gárda is részt vett – a csapatok és pilótáik egyaránt megküzdöttek a pályaviszonyokkal. A regnáló bajnok Ryan Hunter-Reay például a Pennsylvaniában egyáltalán nem szokatlan szeles időre panaszkodott, mivel a légáramlatok szó szerint körbevonják az autót, aminek következtében az a benne ülő számára inkább hajaz egy kisebb sportrepülőre, mintsem versenygépre. Az általános problémaforrás azonban a pálya egyedi mivoltában volt keresendő. A Pocono Raceway-hez fogható létesítmény nincs még egy a széria naptárában, az pedig csak hab a tortán, hogy a jelenlegi mezőnyből senki nem versenyzett itt korábban. Egyedül Dario Franchittinek van némi éles körülmények között szerzett tapasztalata, miután a nem túl szép emlékű NASCAR kitérője idején, 2008-ban már járt itt a Sprint Cup mezőnyével. A skót sztár akkor a tizennegyedik helyről indulhatott, azonban egy baleset miatt végül a negyvenegyedik pozícióban zárta a futamot.

A teszten viszont sebesség tekintetében már most sem volt hiány. Több versenyző átlépte a 218 mph-t, ami előrevetíti, hogy a hétvégén nagy valószínűséggel 220 mph feletti köröket is látunk majd. Addig azonban, méghozzá július 4-én hátra van még egy kollektív teszt, mely a múlt hetivel ellentétben már nyilvános lesz és a kilátogató érdeklődők számára teljesen ingyenes. Marketing húzásnak nem rossz, a kérdés már csak az, hogy az USA legnagyobb nemzeti ünnepén, a Függetlenség napján vajon hányan fogják napi programjuk helyszínéül választani a pennsylvaniai Pocono Raceway-t.

Most pedig, afféle ráhangolódásképpen lássuk az idei szezon egyik legjobban várt futamának fontos tényeit, érdekességeit egy kis szubjektív értékeléssel nyakon öntve. Utóbbiakból akad bőven, lévén máris túl vagyunk a szezon felén.

 

 

Verseny hivatalos neve: Pocono IndyCar 400 fueled by Sunoco

Pálya hossza: 2.5 mérföld (4 km)

Kanyarok száma: 3

Körök száma: 160

Versenytáv: 400 mérföld (643 km)

Televíziós közvetítés: ABC

Rajt magyar idő szerint: 18:00

 

 

– A Pocono IndyCar 400 az idei szezonban visszatérő Triple Crown egyik állomásaként is funkcionál az Indianapolis 500 és a szezonzáró fontanai MAVTV 500 társaságában. A bajnokságon belüli minibajnokság tétje kerek egymillió dollár, melyet az a pilóta vághat zsebre, akinek sikerül mindhárom futamon győzelmet aratnia. A májusi Indianapolis 500-on megszerzett elsősége révén a KV Racing braziljának, Tony Kanaan-nek nyílik alkalma arra, hogy megpróbálkozzon a lehetetlennel és harcba szálljon a Triple Crown-ért, melynek elhódítása a formátum története során mindössze egy versenyzőnek, a legendás Al Unser-nek sikerült, még 1978-ban.

– Eddig öt alkalommal fordult elő, hogy a poconói futam győztese lett adott év végén a bajnok is: az USAC-érában Joe Leonard (1972), AJ Foyt (1975, 1979), Tom Sneva (1977), míg a CART időszakban Rick Mears (1982) hajtotta végre a a bravúrt.

– A Pocono Raceway-en legeredményesebben szereplő csapat a Team Penske, miután hét alkalommal is az ő versenyzőjük látta meg elsőként a kockás zászlót

– Mindössze egyetlen gárda mondhatja el magáról, hogy az eddigi összes poconói versenyen jelen volt, ez pedig nem más, mint az AJ Foyt Racing.

– A legtöbb győzelmet arató pilóta pedig a maga négy elsőségével AJ Foyt személyesen.

 

Most azonban következzen a USAracing blog szubjektív, félidei értékelése versenyzőkre lebontva, már a poconói hétvége szellemében. 

        

  

  

– Helio Castroneves: IndyCar pályafutása huszonnyolcadik futamát nyerte meg a végül botrányba hajló Firestone 550-en, Texasban. Jelenleg hét ponttal vezeti a bajnokságot, de a Bibliától kezdve a Koránon át a Tórán keresztül a Cosmo-ig mindenre esküszik, hogy a hétvégén tovább fogja növelni az előnyét. Nem hiába szívta fel magát, mert bár háromszor nyerte meg az Indianapolis 500-at, bajnoki címet azonban még nem sikerült szereznie.

      

– Ryan Hunter-Reay: A 2012-es bajnok két győzelemmel, három második és két harmadik hellyel a tabella második helyén áll. Önbizalma határtalan; többször is lenyilatkozta, hogy úgy érzi, megvédheti idén a címét. Van is rá esélye, nem is kicsi.

        

– James Hinchcliffe: Mindenki kedvence, legyen az ötéves kisfiú, vagy nyolcvanéves nagymama. Idén elképesztő formában versenyez. A szezonnyitó St. Petersburg-i futamon megszerezte élete első győzelmét, majd Brazíliában és Iowában még kettőt, ezzel ő az egyetlen pilóta idén, akinek neve mellett három első helyet is jegyeznek. Mindenkinek rajta kell tartania a szemét.

      

– Marco Andretti: Három harmadik hely és egy pole az idei mérlege az Andretti klán legifjabb aktív tagjának. Milwaukee-ban végig uralta a hétvégét, minden edzést megnyert, beleértve a kvalifikációt is, a futamon azonban egy műszaki hiba megfosztotta győzelmi esélyeitől. A 2012-es évhez képest rengeteget fejlődött minden pályatípuson, győznie azonban még nem sikerült idén. Vajon az otthonától egy köpésre fekvő Pocono Raceway-en sikerül neki eljutni a Victory Lane-ig?

– Simon Pagenaud: A detroiti duplaforduló kaotikus második futamán élete első főkategóriás győzelmét megszerző francia elsőségére nagyon kevesen fogadnának, de láttunk már fűben nyuszit, Pocono pedig teljes mértékben kiszámíthatatlan kérdéskör jelenleg. Pagenaud az elmúlt tíz futamból hatszor végzett a legjobb tízben, teljesítménye épített, utcai és oválpályán egyaránt meggyőző, Pennsylvániában is beleszólhat az élmezőny dolgába.

  

– Scott Dixon: A jobb sorsra érdemes Chip Ganassi Racing hármasának tíz futam után legmagasabban jegyzett pilótája. Négyszer végzett eddig a legjobb ötben, Birminghamben pedig a dobogó második helyéről locsolhatta a pezsgőt. A hetedik pozícióból várhatja a pocono-i futamot, míg csapattársai a top 10-ben sincsenek benne. Nem csoda, hogy Chip Ganassi manapság a szokásosnál is idegbetegebb.

    

– James Jakes: Voltak idén jó pillanatai, mint például a detroiti második futamon elért dobogós helye, ez azonban továbbra is édes kevés az angol pilótától. Csapaton belül többször sikerült megvernie Graham Rahalt, azonban ha hozzátesszük, hogy a fiatal amerikai a szezon túlnyomó részében saját autójával vívott közelharcot, máris másként fest a leányzó fekvése. Jakes mindössze kétszer tudott a legjobb tízben végezni, minek köszönhetően a tizenhetedikként rangsorolják jelenleg. Poconón sem várok tőle többet.

        

– Will Power: A háromszoros bajnoki ezüstérmes eddigi szezonjának két csúcspontja a szezonnyitó St. Petersburg-i versenyre, valamint a texasi Firestone 550-re megszerzett pole-ja. Győzni utoljára tavaly tudott, Brazíliában, idei legjobb helyezése egy harmadik hely Milwaukee-ban, a bajnokságban pedig jelenleg a tizedikként jegyzik. Az ő győzelmére sem fogadnék, de ha az autója mindvégig jól muzsikálna és a balszerencse is elkerülné, akkor talán kinézhet számára egy top 5. Talán. Már ha saját maga sem cseszi el.

        

– Tony Kanaan: Az Indianapolis 500-on annyi viszontagság után végre győzni tudó brazil számára több forog kockán Poconón, mint a futamgyőzelem. Vasárnap kiderül, hogy életben tudja-e tartani esélyeit a Triple Crown-ra, avagy továbbra is Al Unser marad az egyetlen, akinek sikerült végrehajtania ezt a bravúrt. TK mindenesetre nem fogja könnyen adni magát.

– Takuma Sato: Ő is azok közé tartozik, akik első futamgyőzelmüknek örülhettek a szezon első felében. A felkelő nap országának egyik nemzeti kincse ráadásul történelmet is írt, hiszen Long Beachen ő lett az első japán pilóta, aki az amerikai nyitott-karosszériás versenyzés történetében nyerni tudott. Emellett pedig még AJ Foytot is boldoggá tette, hiszen a legenda csapata 2002 óta nem tudta képviseltetni magát a dobogó tetején. Az Indy 500 óta azonban Sato-nak nem akar kijönni a lépés; mindössze egyszer tudott a legjobb tízben végezni, a bajnokságban pedig a nyolcadik helyen áll.

    

– Dario Franchitti: Önmaga árnyékának árnyéka, bár ebben azért a Chip Ganassi Racing idei pocsék teljesítménye is szerepet játszik. Az Iowa Corn Indy 250 kvalifikációs előfutamán a tökutolsó helyen zárt, majd úgy nyilatkozott, hogy egy tisztességes autó nem sok, annyijuk sincs. Szerencsétlen még a detroiti első versenyen megszerzett pole-jának sem örülhetett, miután motorcsere miatt tízhelyes rajtbüntetést kapott. Legjobb idei eredménye egy negyedik hely Long Beach-ről, összetettben pedig a tizenkettedik pozícióban szomorkodik. Ennek ellenére nem szabad őt leírni, mert mégis csak Dario Franchittiről van szó, aki ha (hangsúlyozom HA) jó autót kap, bármikor képes meglepetést okozni.

                

– Simona de Silvestro: A KV Racing révén idén végre versenyképes csapatnál landoló svájci amilyen jól kezdte a szezont, olyannyira leeresztett mostanra. St. Pete-en még a dobogóért harcolt, ezt követően azonban zuhanórepülésbe kezdett. Iowában rosszabb köridőt ment, mint a tavalyi harmatgyenge Lotus motorral, panaszkodott is, hogy Milwaukee óta nem találják a megfelelő beállításokat és az autó is úgy szar, ahogy van. Én ezt nem vitatom, de azért Simonának sem ártana egy kis önvizsgálatot tartania. Lehangoló performanszára rá lehet fogni, hogy az oválok nem az ő specialitásai, azonban, ez még így is nagyon kevés. Kíváncsi vagyok mit mutat majd Toronto utcáin.

         

– Ed Carpenter: Az Indianapolis 500 pole pozíciósa, dobogóra azonban idén még nem sikerül állnia. Két negyedik hely a legjobb eredménye, Poconón viszont valami azt súgja, hogy érdemes lesz figyelni rá.

       

– Alex Tagliani: Minden tiszteletem a Barracuda Racing pilótájáé, de előbb lesznek többségben heteroszexuális férfiak egy random Lady Gaga koncerten, mint hogy a kanadai versenyző megnyerje a pocono-i futamot. Vagy akármelyik hátralévőt. A veterán Taglianit ugyanis idén konkrétan észre sem venni a pályán, ha pedig mégis, akkor az általában látványos autótörésben, megpördülésben nyilvánul meg. Legjobb helyezése idén egy tizedik még a szezonnyitóról, a brazíliai forduló óta pedig nem tudott a huszonegyedik pozíciónál jobb helyen végezni. A bajnokságban a kiábrándító huszonkettedik helyen áll jelenleg.

  

– Sebastien Bourdais: Idei produkcióját elnézve nehéz elhinni, hogy a Dragon Racing pilótája egykoron négy bajnoki címet szerzett zsinórban. Persze a Champ Car akkori mezőnye – hogy diplomatikusan fogalmazzak – némiképp gyengébb volt a jelenlegi IndyCar felhozatalnál, azonban még ez sem elég magyarázat arra, hogy a francia eddig egyetlen egyszer sem tudott még a legjobb tízbe sem bekerülni. Leglátványosabb mozzanata a detroiti második futamon előidézett tömegbaleset volt, minek folytán tíz autó rohant egymásba.

– Sebastian Saavedra: Bourdais csapattársa, akit ezen sorok írója legalább annyira szeretne meghívni egy sörre, mint istenesen pofán vágni. Agresszív, kissé önelégült pilóta, akiről néhány nyilatkozata révén önkéntelenül is Scott Speed jut az ember eszébe. Legjobb eredménye egy tizedik hely, a bajnokságban pedig jelenleg, a teljes szezonos pilótákat figyelembe véve, a tökutolsó helyen áll. Detroitban pedig azt is megtudtuk, hogy – ha másban egyelőre nem is – nemzetközi kézjelzés használatának tekintetében simán felveszi a versenyt Will Powerrel.

         

– Graham Rahal: Vitathatatlanul a mezőny fiatal generációjának egyik legjobb versenyzője, akinek autója viszont az idei szezon eddigi részének nagyobb hányadában egy talicska egérfossal vetekedett. Long Beachen még összehozott egy második helyet, később azonban örülhetett, ha egyáltalán kört nem kapott. Legutóbb Iowában viszont már látszott némi fény az alagút végén, amit Graham élvezett is, hiszen olyan csatákból vette ki a részét, melyek láttán az átlag IndyCar szurkoló szeme kigúvadt a csodálattól, végül pedig ötödikként intették le. Jelenleg a tizenötödik helyen áll összetettben, ha pedig épkézláb autót kap Poconóra, akkor akár még meglepetést is okozhat. Mondjuk ismét egy top 5-öt?

             

– Charlie Kimball: A Chip Ganassi Racing egyszemélyes B-vonulata sem sokat mutat idén, Taglianihoz hasonlóan gyakran az sem tűnik fel, hogy egyáltalán a pályán van. Birmingham-i negyedik helyét követően sokan már a dobogót és győzelmet kezdték emlegetni, azonban az amerikai fiú szépen visszasüllyedt a középszerűségbe és úgy tűnik nem is nagyon akar onnan kitörni. A bajnokság tizennegyedik helyén áll.

     

– Josef Newgarden: A Sarah Fisher Hartman Racing pilótája Brazíliában elért ötödik helyével eddigi pályafutása legjobb IndyCar eredményét érte el, ezen kívül pedig még háromszor sikerült beverekednie magát a legjobb tízbe. A bajnokságban a tizenhatodikként jegyzik jelenleg, az viszont bizonyos, hogy ennél jóval több van benne. Kevesebb hülyeségbe megy bele, mint tavalyi újonc évében, de bőven van még mit tanulnia. Egy tizedik hely körüli eredmény nagyszerű lenne számára Poconón, ennél többet viszont nem várok tőle.

       

– Tristan Vautier: Az idei év egyetlen teljes szezonos újonca a huszadik jelenleg összetettben, legjobb eredménye a Birminghamben megszerzett tizedik hely. Elköveti a tipikus újonc hibákat, de az egetverő baromságok nem jellemzőek rá. Részemről azt nyújtja, amit szezon előtt vártam tőle. Na jó, annál azért kevesebbet.

  

– EJ Viso: Akárcsak Takuma Sato, a venezuelai zsebcirkáló is autótöréseiről, meggondolatan manővereiről híresült el, azonban japán kollégájához hasonlóan idén meglepően jó formát mutat. A detroiti első futamon Franchitti büntetése miatt az élről indulhatott, legjobb eredménye pedig egy negyedik hely Milwaukee-ból. Pocono előtt a bajnokság tizenegyedik helyét foglalja el.

   

– Justin Wilson: A Dale Coyne Racing egyetlen teljes szezonos pilótája két alkalommal is felállhatott a dobogóra, Long Beach-en és Detroitban egyaránt egy-egy harmadik helynek örülhetett. Összetettben a kilencedik tíz futam után. Bár a tavalyi évvel ellentétben idén még nem sikerült nyernie, de mindent összevetve már most jobban áll, mint 2012-ben ilyen tájt.

 

 

képek: IndyCar