Visszatérés a trükkös háromszögbe

Megmondom őszintén régen vártam annyira egy IndyCar futamot, mint a jövő hétvégén esedékes poconói fordulót.


Egyrészt, mert nincs még egy ilyen pálya a széria naptárában, másrészt, mert az erőviszonyokat az eddigieknél is nehezebb, mi több, lehetetlen megjósolni.

Az utolsó IndyCar versenyt közel negyed évszázaddal ezelőtt, 1989-ben futották a köznyelvben csak “Tricky Triangle” néven ismert 2.5 mérföld hosszúságú oválon, mely végül Danny Sullivan révén Penske győzelemmel zárult. A nyolcvanas évek második felében a pályát már számtalan kritika érte, mondván az nem tesz eleget a nagy sebességű nyitott karosszériás autók által támasztott biztonsági feltételeknek, melynek következtében 1990-ben ki is került a széria naptárából. A pálya persze nem hevert parlagon, hiszen a NASCAR mezőnye továbbra is visszatérő vendég maradt, azonban ahogyan haladt előre az idő, úgy vált a stock-car versenyzés közegében is egyre égetőbb kérdéssé a Pocono Raceway biztonságtechnikai problémáinak mielőbbi orvoslása. Az i-re a pontot a 2010-es esztendő tette fel, amikor a Sprint Cup mindkét, azévi poconói futamán komoly balesetek borzolták a kedélyeket. A júniusi, első verseny előtt sebtében még aszfaltozni is kellett a pálya egyes pontjait, olyan botrányos állapotban volt, azonban ez kábé annyit ért, mint halottnak a csók. A létesítmény illetékesei a történtek láttán, valamint a pilóták nyomására egy átfogó ráncfelvarrás mellett döntöttek. A pálya belső része is megkapta a maga SAFER falát, újraburkolták az aszfaltot, kipótolták a kerítést, valamint a bukóteret is korszerűsítették. A változtatásoknak hála Pocono ismét alkalmassá vált az IndyCar fogadására, a kérdés már csak az volt, hogy erre egyáltalán sor fog-e kerülni.

 5555525_1.bmp

Bár az elmúlt két évben időről-időre felbukkant a pálya neve a széria hírfolyamában, de ezek a pletykák inkább voltak légből kapottak, mint valósághoz közeliek. Többek között tavaly, az egyik potenciális jelöltként szerepelt a sörbe fulladt kínai verseny helyettesítésére, olyan helyszínekkel karöltve, mint például Road America, vagy éppen Michigan. Persze, ahogyan az várható volt nem lett a dologból semmi, olyannyira, hogy végül egy pálya sem lépett a világ elsőszámú felsőruházat (és minden egyéb kacat) importőreinek helyébe. Kezdtek is lehűlni a kedélyek, időközben a bajnokság is véget ért, amikor 2012. október elsején jött a hivatalos bejelentés: a következő szezonban ismét lesz IndyCar futam a Pocono Raceway-en. Mindenki örült, mint majom a farkának, azonban az első rózsaszirmokkal, szivárványokkal és unikornisokkal teli rózsaszín hangulatot követően hamarosan jöttek az elégedetlen hangok, különösen, miután kiderült, hogy a verseny az újonnan felélesztett Triple Crown egyik állomásként fog funkcionálni. Azok számára, akik esetleg csak mostanában kezdik követni az IndyCar történéseit elmondom, hogy a TC egy régi formula, afféle bajnokságon belüli “minibajnokságot” takar. Ahogyan a neve is mutatja, három verseny alkotja – ez a három idén az Indianapolis 500, a Pocono 400, valamint a fontanai ötszáz mérföldes szezonzáró – és ha egyazon pilótának sikerül mindegyik állomáson győznie, akkor egymillió dollárral gazdagodik. Sokak szemében a gond itt kezdődik, mondván hogy néz már az ki, hogy a TC egyik fordulója mindössze négyszáz mérföld hosszúságú. Nos, a kérdésre hivatalos válasz máig nem érkezett, belső információk szerint azonban a rejtély kulcsa a televíziós közvetítésekben keresendő. Poconóval kapcsolatban ugyanis nincs összehasonlítási alap, lévén még hasonló kaliberű pálya sincs még egy a naptárban, így senki nem tudja, mire számítson. Az aszfaltcsík jellege, a várható nagy sebesség és az a tény, hogy a jelenlegi mezőnyből senki nem vezetett még open-wheel autót itt, magában hordozza a lehetőségét egy kaotikus, sárga zászlókkal tűzdelt versenynek, ami ugyebár a futam időtartamának növekedését is maga után vonzza. A tévés szerződések kötöttek, azt pedig senki nem szeretné, ha az időkeretből való kifutás miatt lekevernék, ne adj’ Isten idő előtt leintenék a viadalt.

aa.jpg

A Triple Crown várományosa pedig már meg is van, hiszen az első állomáson, nevezetesen az Indianapolis 500-on Tony Kanaan látta meg elsőként a kockás zászlót, így a brazilt már “csak” két futam választja el a kerek egymillió dollártól. Ezzel kapcsolatban gondolkodtam el pont a minap, kissé hollywood-i filmszerűre véve a figurát. Tegyük fel, hogy Kanaan behúzza Poconót is, bajnoki esélyeire azonban már keresztet vethet, mire elérkezik a szezonzáró. Szintén tegyük fel, hogy a címre két pilótának van esélye, akik közül az egyiknek a tavalyi évhez hasonlóan idő előtt fel kell adnia a futamot, de valami csoda folytán matematikailag úgy alakul a helyzet, hogy a versenyben maradt ellenfele még így is csak akkor lehet bajnok, ha megnyeri a futamot. Itt jönne a képbe a dráma. Tegyük fel – immár harmadszor – , hogy az utolsó körökben ez az illető teperne az áhított cím felé az élen, míg ellenfele a partvonalon a világ összes istenségéhez egyszerre imádkozik, hogy történjen vele valami, ami az elsőségébe kerülne. A második helyen pedig egyre közeledik feléje Kanaan, aki előtt a Triple Crown lebeg. A brazil előzésével megkaparintaná az egymilliót, egyben pedig a bajnokságot is eldöntené. Nem kérdés, hogy végrehajtaná-e az előzést, mert még szép, hogy igen, hülye lenne, ha nem. A hangsúly a feszültségen, a nyomáson, az epikus finálén lenne, ami tökéletes koronájaként szolgálna az idei kiszámíthatatlan szezonnak.

(ezt meg kellene írnom forgatókönyvnek, garantáltan jobb lenne, mint a Driven)

a.png

Na de most térjünk vissza Poconóra, ahol június 25-én, kedden egy zárt teszt erejéig máris felbőgtek a motorok. A gyakorláson eredetileg hat Chevrolet csapat vett volna részt, végül azonban csatlakozott még hozzájuk a Honda képviseletében a Rahal Letterman Laingan Racing és a Sarah Fisher Hartman Racing is. A cél természetesen senki számára nem a pályacsúcs megdöntése volt, ennek ellenére mégis sikerült a komplett bagázsnak jobb időt futnia Emerson Fittipaldi 1989-es 0:42:51-es körénél. Tempóban nem volt hiány, a leggyorsabbnak pedig Will Power bizonyult, aki idén egyszer már vezethetett a poconói oválon, méghozzá Marco Andrettivel, Simon Pagenaud-val és Dario Franchittivel közösen a Firestone áprilisi abroncstesztjének alkalmával. Második helyen Ryan Hunter-Reay-t jegyezték, míg a nem hivatalos eredménylista harmadik helyén Marco Andretti zárt. A gyakorlás alkalmával szinte mindenkinek sikerült 217 mph feletti sebességet elérnie, annak ellenére, hogy a legtöbben szemmel láthatóan kissé meg voltak illetődve a trükkös háromszög láttán. Josef Newgarden – aki kollégájával, Sebastian Saavedrával karöltve még egy kósza gondolat sem volt az utolsó poconói futam idején – saját elmondása szerint életében nem vezetett még csak hasonló pályán sem és nem szégyellte bevallani, hogy bizony rohadt nehéz. Nem csak a mezőny pelyhedző állú tagjai vakargatták a fejüket a 2.5 mérföld hosszú aszfaltcsík miatt, hanem a “nagyok” is. A 2012-es év bajnoka, Ryan Hunter-Reay a szeles körülményekre hívta fel a figyelmet, mely miatt gyakran úgy érezte magát, mintha autó helyett sportrepülőgépben ülne, Ed Carpenter pedig egyenesen szörnyetegként jellemezte a pálya első kanyarját, előrevetítve egy roppant érdekes rajtot.

A csapatok kivétel nélkül a pályaismeretet szorgalmazták a keddi napon, nem mellesleg pedig a megfelelő beállításokat is keresték a jövő heti futamra. Természetesen nem csak ez az egy nap állt rendelkezésre a felkészülésre az utóbbi idők talán legnagyobb kihívásokkal bíró futama előtt, hiszen július 4-én egy újabb, ezúttal már kollektív teszt vár a mezőnyre.

 

 

 

IndyCar zárt teszt, Pocono Raceway (2013. június 25.)
 
Hely Versenyző Csapat Motor Időeredmény
 
1. Will Power Team Penske Chevrolet 41.434 mp
2. Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Chevrolet 41.465 mp
3. Marco Andretti Andretti Autosport Chevrolet 41.543 mp
4. Ed Carpenter Ed Carpenter Racing Chevrolet 41.559 mp
5. James Jakes Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 41.637 mp
6. Tony Kanaan KV Racing Chevrolet 41.653 mp
7. James Hinchcliffe Andretti Autosport Chevrolet 41.684 mp
8. Ryan Briscoe Panther Racing Chevrolet 41.745 mp
9. Helio Castroneves Team Penske Chevrolet 41.793 mp
10. Josef Newgarden Sarah Fisher Hartman Racing Honda 41.886 mp
11. Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 41.887 mp
12. EJ Viso Andretti Autosport Chevrolet 41.964 mp
13. Simona de Silvestro KV Racing Chevrolet 42.229 mp
14. Sebastian Saavedra Dragon Racing Chevrolet 42.323 mp

 

  

 

képek: IndyCar, Pocono Raceway

Kommentek

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy