Hinchcliffe triplázott Iowában

Az átlagosnál is nagyobb várakozás előzte meg részemről az IndyCar idei szezonjának tizedik versenyét, vagyis az Iowa Corn Indy 250-et.

A nagy izgalmak alapjául nem más szolgált, mint hogy a 2012-es iowai forduló nemes egyszerűséggel számomra az év versenye volt, olyannyira, hogy ha egy listát kellene készítenem az elmúlt tíz év legjobb IndyCar futamairól, ez a viadal mindenképpen előkelő helyet foglalna el rajta. Brutálisan jó pálya, melynek láttán az egyszeri fotelszurkoló izgatottan kezdi dörzsölni a tenyerét, maga elé képzelve késhegyre menő csatákat és kerék-kerék elleni küzdelmeket.

A tavalyi szezonban az Iowa Corn Indy 250 esti futamként funkcionált, idén viszont már a kellemes kora délutáni idősávban foglalt helyet, aminek köszönhetően sikerült a szériának – legalábbis nézettség tekintetében – ismét lábon lőnie magát, miután tökéletesen fedésbe kerültek a NASCAR Sprint Cup sonomai versenyével, amely meg is látszott a nézettségi adatokon. De – és most jön a DE, még így is sikerült a nagyságrendekkel több nézőt a képernyők elé vonzani, mint az elmúlt két évben. 2012-ben az NBCSN -en az utóbbi esztendők – nem lehet eleget hangsúlyozni – egyik legjobb versenyét alig 254.000 háztartás követte figyelemmel, 0.18-as nézettségi rátával szégyenítve meg az IndyCart. A 2011-es iowai forduló alatt sem robbantak fel a mérőeszközök, de legalább 40%-al több szempár szegeződött a mezőnyre a maga 436.000 háztartásával, amely 0.3-as rátát ért. Idén viszont a széria történései 0.7-es nézettségi pontot értek, amiben azért nagyban hozzájárult, hogy országos adó közvetítette a viadalt. Növekedés ide, növekedés oda, ez a szám botrányosan rossz, holott azért lett volna mit nézni.

Most viszont térjünk át ezen poszt fő csapásvonalára, méghozzá a 2013-as Iowa Corn Indy 250-re.

A tavaly nagy sikert arató, ezáltal idén visszatérő kvalifikációs versenyek által kialakult rajtrács szinte azon melegében módosult is, miután hat pilóta is tízhelyes büntetést kapott motorcsere miatt, beleértve a pole pozíciós Helio Castronevest, aki így a tizenegyedik pozícióból vághatott neki a 250 körös távnak, az elsőként való indulás jogát pedig csapattársa, Will Power örökölte meg. A Team Penske ausztrálja mellől az Andretti Autosport közönségkedvence, James Hinchcliffe várhatta a zöld zászlót, míg közvetlen mögöttük, a második sorban Marco Andretti és az idei Indianapolis 500-on pole-t szerzett Ed Carpenter foglalt helyet.

A rajt sima volt, holott a pilóták abszolut nem kegyelmeztek egymásnak. Hinchcliffe sem tökölt sokáig és rögtön az első körben úgy elment Power 12-es számú Penske-je mellett, hogy az ember egyből vizionálni kezdte; a kanadaira ezen a napon nagyon oda kell figyelni. Mindenki kedvenc polgármestere ezt követően el is húzott az élen, ahol a futam további részében nem is nagyon volt több látnivaló. A hátsóbb taktusban annál inkább. Rögtön a futam első részében parázs harc alakult ki Graham Rahal és Simon Pagenaud között, olyannyira, hogy többször is csak egy paraszthajszálon, na meg a két fiatal versenyző profizmusán múlt, hogy nem kenődtek fel mindketten a falra.

A harmincadik körben Hinchcliffe – Power – Carpenter – Kanaan – Andretti volt a sorrend, hét körrel később pedig elérkezett a nap első sárga zászlós szakasza, melynek oka pályán lévő, nem kívánatos törmelék volt. A pace car alatti szakasz nem jött valami jól szegény Ed Carpenternek, aki Powert megelőzve éppen, hogy felküzdötte magát a második helyre. A sárga alatti etapot kihasználva mindenki a pitbe iramodott, köztük az a Ryan Hunter-Reay is, aki egy Graham Rahallal vívott csata következtében amortizálta le kissé autója első szárnyát.

A kiállásokat követően, a megváltó, ötvenkettedik körben belengetett zöld zászló előtt Hinchcliffe, Power és Carpenter alkotta az első hármat: A restart pillanatában pedig folytatódott az őrület és a nagy helyezkedés közepette még a négyautós side-by-side-októl sem riadtak vissza. Nem beszari Barbie-k ezek, na.

Az iowai pályára jellemző, hogy mire kimondja az ember „egy kör”, már eltelik három, így első blikkre Carpenter viszonylag gyorsan visszaszerezte korábban kiharcolt második helyét, valójában azonban Power feletti újabb előzésére már a hetvenegyedik körben került sor. Repül az idő a kukoricásban, senki egy pillanatra nem hagyhat ki, különösen igaz volt ez ezen a délutánon Graham Rahalra. A Rahal Letterman Lanigan Racing pilótája a századik kör felé száguldva újabb játszópartnerre tett szert, ezúttal a nagy amerikai hazafias érzelmek által túlfűtött, 4-es számú National Guard Panther Racing gépet vezető spanyol Oriol Servia személyében. A két úriember a csata hevében attól sem riadt vissza, hogy autóik kerekeit időről-időre összekoccolják, a frászt hozva csapataikra. Az amerikai fiú manővereit elnézve világosan látszott, rendkívül élvezi, hogy végre annyi viszontagság után egy versenyképes autó van alatta és minden erejével azon volt, hogy megmutassa igenis van keresnivalója az élmezőnyben, miután az elmúlt futamok során bizony kapott hideget-meleget a szurkolók és a sajtó egyes képviselőitől.

És ha már a szívásnál tartunk. Amilyen reménytelin kezdte a szezont Simona de Silvestro, úgy halványult el szinte teljesen mostanra. Az évadnyitó St. Petersburg-i versenyen a svájci még a dobogóért küzdött, mostanra viszont már csak akkor kerül a figyelem középpontjába, ha lekörözésnél hátráltatja a mezőnyt. Persze az autó sem száz százalékos, különösen Iowában nem volt az, bár a 24 éves pilóta szerint Milwaukee óta küszködnek vele, azonban már az azt megelőző futamokon sem hozta a tőle elvárt szintet. Nem kellene mindent a mérnökökre és az autóra fogni, ideje lenne, ha Simona is kicsit magába nézne, mert ha így folytatja, ennek nem lesz jó vége. Lehet jönni azzal, hogy a hölgy soha nem volt kiemelkedő oválokon, de hosszú távon ez sem mentség. Az pedig pláne nem, hogy mozgó úttorlaszként olykor elfelejt lehúzódni az őt lekörözők elől, ezzel akár balesetveszélyes helyzeteket is teremtve, nem beszélve a körön belül lévők időveszteségéről.

Hasonlóképpen Simonához, a másik oválmumus, Will Power sem villogott sokáig Iowában. A Castroneves büntetése miatt a pole-t megöröklő ausztrál a századik körben már a legjobb tízben sem volt, és folyamatosan esett hátra. A háromszoros bajnoki második helyezett állítólag valamiféle rejtélyes műszaki problémával is küszködött, pluszban még a sűrű forgalom sem segített túlságosasan neki.

A versenytáv felét elhagyva továbbra is Hinchclife vezetett, őt Marco Andretti és Graham Rahal követte, Ryan Hunter-Reay pedig visszatért a legjobb tízbe, miután az első restartnál – szárnycseréje miatt – a huszonegyedik helyre esett vissza.

A második sárga zászlós periódusra a 132. körben került sor, óriási meglepetésre Alex Taglinai megpördülése miatt. A Barracuda Racing kanadai pilótája a kettes kanyar falának ütközött, majd sűrű füstfelhőbe burkolózva visszapattant a pályára. Jött a pace car, Tagliani pedig hevesen activityzve adta a pályamunkások tudtára, hogy őt márpedig vissza kell tolni a versenybe. Tudatában van ő is annak, hogy bizonyítania kell, hiszen nem vagyok gonosz, ha azt mondom, Tagliani jelenléte az utóbbi időben konkrétan fel sem tűnik a pályán, maximum akkor, ha balesetbe keveredik, amire sajnos az utóbbi időben bőven volt példa.

Tíz körrel később engedték ismét útjára a mezőnyt, ekkor már Will Power is körhátrányban volt, a négyszeres bajnok Franchitti neve mellett pedig a nem túl dicsőséges ‘-2’ felirat szerepelt. A Chip Ganassi Racing amúgy sem villog idén, Iowában pedig egyenesen megalázó vereséget szenvedtek, miután a skót mellett – aki már a heat futamán is tökutolsóként végzett – sem Dixon, sem pedig Charlie Kimball nem tudott felmutatni egy épkézláb eredményt. A legjobb helyezéssel pont a csapat ‘B-csapásvonalát’ képviselő Kimball szolgált, méghozzá egy nem túl acélos tizenkettedik pozíció formájában. Ezt már maga Chip Ganassi sem foghatja csak a Honda motorra.

Kevesebb, mint száz körrel a vége előtt az addigi egyetlen kieső Tagliani mellé kis időkülönbséggel ketten is csatlakoztak. A 162. körben az AJ Foyt Enterprise-os Takuma Sato erőforrása mondta fel a szolgálatot, majd a 183. körben a Dale Coyne Racing 18-as számú gépét vezető Ana Beatriz is feladni kényszerült a versenyt szintén motorhiba miatt. A brazil versenyzőnő autójában még az időmérő előtt cseréltek erőforrást, ami miatt az egykörös kvalifikáción nem is tudott részt venni. A versenygépébe ezután beszerelt motor sem volt éppen újnak mondható, miután az már használatban volt az Indianapolis 500 edzései során.

Apropó Dale Coyne Racing, a mai napon, azaz kedden, Mid-Ohion egy újabb pilóta kap tesztlehetőséget a csapattól, méghozzá az egykori Indy Lights menő James Davison. Az ausztrál fiatalembernek ez lesz élete második IndyCar tesztje, a DW12-vel viszont az első, miután két évvel ezelőtt Palm Beach-en már vezethette a korábbi típusú versenygépet, akkor az Andretti Autosport jóvoltából. Kíváncsian várom, mi sül ki belőle.

A 190. kört követően megkezdődtek az utolsó pitkiállások. Hinchcliffe kerékcseréje miatt ideiglenesen az élre állhatott Ed Carpenter, majd az ő kiállását követően Justin Wilson is vezethette a futamot három kör erejéig.

Kereken a táv egytizede, vagyis huszonöt kör volt hátra, amikor az élre ismét Hinchcliffe került, több mint három másodperc előnnyel a második helyen autózó Ryan Hunter-Reay előtt. Bár az amerikai bajnok folyamatosan közelített csapattársára, végül nem tudott előzési pozícióba kerülni, így James Hinchcliffe magabiztosan húzhatta be idei harmadik győzelmét, egyben első oválpályán aratott elsőségét. A kanadai tehetség összesen kétszázhuszonhat kört töltött a mezőny élén Iowában, közel hétszer annyit, mint IndyCar pályafutása során, oválon eddig együttvéve.

A másodikként Ryan Hunter-Reayt intették le, míg a dobogó legalsó fokára az Indianapolis 500 idei győztese, Tony Kanaan állhatott fel.

Az egyetlen versenyző, aki a szezon eddigi tíz futamának össze körét teljesítette, Helio Castroneves végül a nyolcadik helyen ért célba.

Az IndyCar versenynaptárában most egy hét szünet következik, ami azonban nem azt jeleni, hogy a csapatok pihenhetnek és valamelyik egzotikus tengerparton süttethetik a hasukat. A mai napon, vagyis június 25-én ugyanis már a Pocono Raceway-en rendezendő, zárt körű teszten bőgnek fel a motorok.

A következő futamra július 7-én, szintén a Pocono Raceway-en kerül sor.

 képek: IndyCar 

RacedayAddams

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough