Dan Wheldon húzta ki a csávából Hunter-Reayt -

Már több, mint másfél év eltelt a tragikus végkimenetelű Las Vegas-i verseny óta, melynek tizenegyedik körében bekövetkezett tömegbalesetben életét vesztette az IndyCar egyik meghatározó személyisége, Dan Wheldon.

Az okosok úgy tartják, hogy az idő begyógyítja a sebeket, mégis, a mai napig nem akad olyan rajongója a szériának, akinek ne szorulna össze a szíve ha a mindössze harminchárom esztendős korában elhunyt bajnok neve kerül szóba.

A brit tehetség, mára már legenda, tekintélyes rajongótábort épített fel maga köré, melyben vitathatatlan képességei mellett egyedülálló személyisége is fontos szerepet játszott. Wheldon karrierje egyenlő volt az amerikai álommal. Kevesebb, mint egy évtizedet felölelő főkategóriás pályafutása során mindent elért, amiről egy profi versenyző álmodhat: bajnoki címet szerzett és kétszer is sikerült megnyernie a világ legrégebbi, legkeményebb pályaversenyét, az Indianapolis 500-at. A szurkolók imádták, és számtalan fiatal versenyzőpalánta tekintette őt példaképének. Dan Wheldon azonban nem tartozott azok közé a sportolók közé, akik tizedennyi érdemmel a hátuk mögött már a tulajdon anyjukat sem ismerik fel az utcán. Soha nem élt vissza a helyzetével, egészen haláláig hűséges volt feleségéhez, Susie-hoz, és meg volt az a különleges képessége, hogy mindenkivel megtalálta a közös hangot, legyen az rajongó, szponzor, vagy éppen ellenfél.

Wheldon azon kevés versenyző egyike volt, akinek még a kollégái körében sem volt ellensége, persze ő is keveredett konfliktushelyzetbe, de igyekezett minél hamarabb pontot is tenni a végére. Mindenki kedvelte, de legalábbis tisztelte.

Több kollégájával ápolt szoros baráti kapcsolatot, Dario Franchittit pedig egyenesen a bátyjaként tartotta számon. Ezek tükrében nem meglepő, hogy nem telik el olyan versenyhétvége, melyen valaki ne osztana meg egy megható vagy éppen vicces kis történetet a folyton jókedvű pilótával kapcsolatban.

Nincs ezzel másképp az Andretti Autosport bajnok versenyzője, Ryan Hunter-Reay sem, akiben a most vasárnap esedékes iowai verseny ébresztett emlékeket.

„Ez az egyik kedvenc sztorim” – nosztalgiázott az amerikai pilóta és gondolatban máris 2011-ben járt, amikor a feleségével – akkor még barátnőjével -, Beccy Gordonnal a La Cabana nevű mexikói étteremben múlatták az időt, közvetlenül a versenyt megelőző estén. Minden szépen és jól alakult egészen addig, amíg a fizetésre került a sor. Illetve került volna, hiszen ijedten konstatálták, hogy Hunter-Reay a lakóbuszában felejtette a pénztárcáját, a járgány pedig több mérföldnyire, az Iowa Speedwayen parkolt.

Miután meglehetősen későre járt, az étteremben a megszeppent páron kívül már csak három vendég tartózkodott: Dan Wheldon a feleségével és a menedzserével.

„Észre sem vettem, hogy nincs nálam pénz egészen addig, amíg nem hozták a számlát, ráadásul még Beccynél sem volt egy árva cent sem.” – nevet utólag a történteken Hunter-Reay.

Mivel Ryan és leendő oldalbordája nem szerették volna az estéjüket az étterem konyháján, mosogatással ledolgozni, így nem volt más választásuk, mint hogy felvenni a pléhpofát és lehajtott fejjel némi anyagi segítséget kérni Wheldonéktól.

Dan pedig rendes srác volt, és szó nélkül kisegítette bajba jutott kollégáját.

„Soha nem kérte vissza a pénzt, sőt, hiába erősködtünk Beccyvel, hogy fogadja el a tartozásunk, nem volt hajlandó. Ugyanakkor innentől fogva nem volt olyan alkalom, hogy ne kérdezte volna meg a rá jellemző széles mosollyal, hogy ugye nem felejtettem el magammal hozni a tárcámat.”

képek: tumblr