Hunter-Reay duplázott Milwaukee-ban

Szinte hihetetlen, hogy rohan az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy az IndyCar rajongói számolták vissza a napokat a hat hónapnyira nyúló holtszezonban arra várva, hogy végre megkezdődjön az idei szezon, erre máris elérkeztünk a félidőhöz.


A legutóbbi, Milwaukee-ban lezajlott futam ugyanis már a kilencedik volt a széria 2013-as, tizenkilenc fordulóból álló versenynaptárában, az viszont biztató, hogy a bajnokság továbbra is nyíltabb, mint valaha.

A magyar idő szerint szombat késő este rendezett Milwaukee IndyFesttől a legtöbb szurkoló azt várta, hogy feledtetni fogja az egy héttel azelőtti, posványos unalomba fulladt texasi versenyt, ami végül, többé-kevésbé sikerült is. A méltán híres, egy mérföld hosszúságú oválon lezajlott edzések, majd a kvalifikáció alapján a 250 körös futam toronymagas esélyesének az Andretti Autosport tűnt, azon belül is Marco Andretti, aki amellett, hogy az összes gyakorlást megnyerte, még az időmérőn is a leggyorsabb tudott lenni, megszerezvén ezzel IndyCar pályafutása harmadik rajtelsőségét. A 26 éves amerikai mellől csapattársa, James Hinchcliffe indulhatott, míg az Andretti Autosport másik fele, nevezetesen a tavalyi bajnok Ryan Hunter-Reay és a venezuelai EJ Viso a negyedik-ötödik pozícióból várhatták a zöld zászlót. Könnyen megtörténhetett volna tehát, hogy Michael Andretti gárdája kisajátítja a rajtrács első két sorát, azonban a Team Penske hirtelenszemű ausztrálja, Will Power másként gondolta és beverekedte magát a harmadik helyre, afféle húspogácsává válva a nagy Andretti szendvicsben.

ps3.png

A rajt minden komolyabb incidens nélkül lezajlott; gyepálták a srácok egymást rendesen, ment a helyezkedés és az oroszlánkörmök villogtatása, de arra mindenki kínosan ügyelt, nehogy már az elején matricaként végezzék a falon. Két kör után az első öt állása Andretti – Hunter-Reay – Power – Hinchcliffe- Kanaan volt, ami nem is változott egészen a verseny első sárga zászlós periódusáig, melyre a huszonegyedik körben került sor, miután Simona de Silvestro a falnak csapta a KV Racing 78-as számú autóját. Le merném fogadni, hogy a svájci leányzónak már a nem létező töke is kivan a balra kanyarodással és semmi másra nem vágyik jobban, mint hogy végre letudja a nyári oválversenyekből álló sorozatot, amiből – számára sajnálatos módon – még két futam hátra van. A pitben tett extra látogatást követően Simona még vissza tudott térni a pályára, azonban jelentős hátrányban, nem beszélve arról, hogy a nem éppen 100%-os állapotban lévő autó komoly akadályként araszolt a körön belül lévők előtt, aminek többen hangot is adtak a csapatrádióban.

sisis1.png

A huszonhatodik körben indították újra a mezőnyt, amikor is Alex Tagliani megpördült, és csak a szerencsének, valamint a többi versenyző reflexének köszönhetően nem lett az incidensből tömegkarambol. Graham Rahal azonban, aki az előtte sűrű füstfelhőbe burkolózó 98-as számú Barracuda Racing géptől konkrétan semmit nem látott, még így is megkoccolta egy picit hátulról James Jakes autóját, minek következtében megrongálódott autójának első szárnya. Mintha az eddigi futamokon átélt pechszériája és küszködései nem lettek volna így is elegendők számára.

A Milwaukee IndyFesten nem csak Rahal volt az egyetlen, híres családnévvel megáldott pilóta, aki szívott, mint a torkosborz. Sőt, az ő balszerencséje nüansznyi volt ahhoz képest, ami Marco Andrettit sújtotta. A Texas után a bajnokság második helyén álló pilóta nem titkoltan a győzelemért érkezett Milwaukee-ba és erre minden esélye meg is volt, bár ami engem illet, amikor láttam, hogy micsoda fölényt mutat a hétvége során, már éreztem, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. És lám, bejött. Csóri gyerek ugyanis hiába vezetett zsinórban hatvanegy kört, a kilencvennyolcadik körben utolérte a végzet egy elektronikai hiba formájában. Marcot autóstul visszavontatták a csapata pitjébe, ahol mindent megtettek annak érdekében, hogy visszajuttassák a csapatrádióban általában meglehetősen mocskos szájú fiatalembert a versenybe, ahol persze már nem a győzelem, pusztán csak a pontszerzés lehetett az egyetlen cél.

sisis2.png

Az új rajtra a 108. körben került sor. Takuma Sato megtartotta elsőségét, s rögtön el is nyúlt az őt üldöző Castroneves – Viso – Hunter-Reay hármas elől. Az AJ Folyt Racing japán csodaszamurája lett egyébként a verseny során legtöbb kört az élen töltő pilóta, a maga 109-ével. Satón kívül még öt versenyző mondhatta el magáról, hogy hosszabb-rövidebb időre sikerült a mezőny élére keverednie: Hunter-Reay 65, Andretti 61, Viso 10, Power 4, Wilson pedig 1 kör erejéig haladt az első helyen.

Bár a nagyobb baleseteket szerencsére megúszta a mezőny, a műszaki hibákkal viszont annál bőkezűbben bánt a sors.

A verseny első szakaszában történt megpördülését Alex Tagliani nem úszta meg büntetlenül, hiszen ezt követően végig küszködnie kellett az utolsókat rúgó gázpedáljával, amely végül a 146. körben végleg megadta magát, idő előtt véget vetve a kanadai versenyének. A Barracuda Racing pilótájához alig hat körrel később csatlakozott a partvonalon a Dragon Racinges Sebastien Bourdais is, aki először áthajtásos büntetést kapott mert átgázolt egy sűrített levegőt fújó pisztoly csövén a pitben – amiről egyébként a francia egyáltalán nem tehetett – majd az üzemanyagpumpa meghibásodása végleg beleköpött az amúgy jó versenyébe.

5_12.jpg

Takuma Sato győzelmi esélyeinek Ana Beatriz 211. körben történt balesete vetett véget. Az AJ Foyt Racing ugyanis úgy döntött, hogy a mezőny túlnyomó részével ellentétben hamarabb hívja ki a japánt utolsó pitkiállására, mely húzástól behozhatatlan előnyt reméltek a futam végére. Nem számoltak azonban egy újabb sárga zászlós szakasszal, mely végül alapjaiban húzta át számításaikat. A Sato előtt lévők ugyanis mindannyian látogatást tettek a pitben, a friss gumikon lévőkkel szemben pedig esélye sem volt a Long Beach-i győztesnek.

A tavalyi milwaukee-i győztes Ryan Hunter-Reay a 198. körtől kezdve már egyáltalán nem adta ki kezéből a vezetést és Alabamát követően ismét győzni tudott, ezzel csapattársát, James Hinchcliffe-et követően ő lett a második olyan pilóta idén, akinek neve mellett egynél több elsőség szerepel. Ezzel ráadásul az akkoriban szintén az Andretti Autosportnál versenyző Tony Kanaan 2006-2007-es duplázása óta Hunter-Reay mondhatja el magáról egyedül, hogy kétszer egymás után jutott el a Victory Lane-re Milwaukee-ban.

A második helyen a később csaláson kapott texasi győztes, Helio Castroneves végzett a Team Penske színeiben, míg a dobogó legalsó fokára csapattársa, Will Power állhatott fel.

 

A bajnokság élén továbbra is Helio Castroneves áll, a második helyre Ryan Hunter-Reay jött fel, míg Marco Andretti balszerencséjének hála a harmadik pozícióba csúzott vissza.

A feszített tempójú nyári időszak egy pillanatra sem torpan meg az IndyCarban, hiszen ezen a hétvégén már Iowában bőgnek fel a motorok.

 

 

Milwaukee IndyFest – 2013 Végeredmény
HELY VERSENYZŐ CSAPAT MEGTETT TÁV
 
1. Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport 250
2. Helio Castroneves Team Penske 250
3. Will Power Team Penske 250
4. EJ Viso Andretti Autosport 250
5. James Hinchcliffe Andretti Autosport 250
6. Scott Dixon Chip Ganassi Racing 250
7. Takuma Sato AJ Foyt Enterprises 250
8. Dario Franchitti Chip Ganassi Racing 250
9. Justin Wilson Dale Coyne Racing 249
10. Tony Kanaan KV Racing 249
11. Josef Newgarden SFHR 249
12. Simon Pagenaud Schmidt Hamilton Motorsports 249
13. Sebastian Saavedra Dragon Racing 248
14. Ed Carpenter Ed Carpenter Racing 248
15. Ryan Briscoe Panther Racing 248
16. Graham Rahal RLL Racing 247
17. Charlie Kimball Chip Ganassi Racing 246
18. James Jakes RLL Racing 245
19. Ana Beatriz Dale Coyne Racing 242
20. Marco Andretti Andretti Autosport 176
21. Tristan Vautier Schmidt Peterson Motorsports 173
22. Sebastien Bourdais Dragon Racing 152
23. Alex Tagliani Barracuda Racing 146
24. Simona de Silvestro KV Racing 69
 

 

 

 képek: IndyCar, NBCSN

Kommentek

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy