Castroneves simán nyert Texasban

Nyolc verseny, hét különböző győztes versenyző, hat különböző győztes csapat, az IndyCar 2013-as szezonjára jellemző kiszámíthatatlanság a legutóbbi versenyhétvégén sem változott.

Az idei évben a múlt hétvégi, texasi Firestone 550-el bezárólag csak az Andretti Autosportnak sikerült egynél több alkalommal látogatást tennie a Victory Lane-en, igaz, Michael Andretti csapatának rögön háromszor is. Már a szezonnyitó St. Petersburgi futam az ő sikerükkel zárult, miután James Hinchcliffe a floridai utcákon megszerezte IndyCar pályafutása első győzelmét, majd a soron következő, birminghami megmérettetésen a regnáló bajnok Ryan Hunter-Reay locsolhatta a dobogó tetejéről a pezsgőt. Két fordulóval később, Brazíliában, egy utolsó pillanatban megejtett, fergeteges előzési manőver eredményeképpen ismét Hinchcliffe ünnepelhetett, ezzel pedig a kanadai lett mindezidáig az egyetlen olyan pilóta, aki a 2013-as szezonban kétszer is diadalmaskodni tudott.

Az úgynevezett nagycsapatoknak, Andrettiéket leszámítva, nem sok babér termett idén, miközben olyan gárdák sütkérezhettek a dicsfényben, mint például Mike Conway révén Detroitban a Dale Coyne Racing, Takuma Sato által Long Beachen az AJ Foyt Enterprises, vagy akár a Simon Pagenaud sikerével véget érő detroiti második futamon a Schmidt Hamilton Motorsports, utóbb két versenyző ráadásul IndyCar karrierje első győzelmének is örülhetett.

A fentiek tükrében el lehet mondani, hogy a mostani szezonban képtelenség megtippelni, hogy ki nyeri a soron következő futamot, a bajnokság végkimenetelének prognosztizálásába pedig talán még Nostradamus bicskája is beletörne.

Nem meglepő tehát, hogy a szurkolók körében az eddigieknél is nagyobb várakozás előzte meg a Texas Motor Speedwayen megrendezett Firestone 550-et, melyen nem kis meglepetésre a Team Penske enyhén szólva sem oválmenőnek számító ausztrálja, Will Power szerezte meg a pole-t. Az idei évben balszerencsét balszerencsére halmozó versenyző mellől a bajnokságot Texas előtt Helio Castronevesszel holtversenyben, ámde futamgyőzelem nélkül vezető Marco Andretti indulhatott, míg mögöttük a második sort a Ryan Hunter-Reay – Dario Franchitti kettős alkotta.

A rajtot követően Andretti azonnal az élre állt és ott is maradt egészen az ötvenharmadik körig, azonban félreértés ne essék, ez korántsem jelentette azt, hogy innentől fogva békés sétakocsikázás vette kezdetét. Az első sárga zászlós periódusra már a negyedik körben sor került, amikor is a Dale Coyne Racingtől az Indianapolis 500 után Texasban is lehetőséget kapó Pippa Mann autója látványos füstfelhő kíséretében megadta magát, korán véget vetve a brit versenyzőnő futamának. Megmondom őszintén, rohadtul sajnáltam a csajszit, hiszen az edzéseken nem ment rosszul, az utolsó gyakorláson pedig már olybá’ tűnt, hogy kezd ráérezni a pályára, ami annak fényében, hogy ez összesen az ötödik IndyCar futama volt (a tragikus végkimenetelű 2011-es Las Vegasi fordulót leszámítva), ráadásul egy olyan aszfaltcsíkon, melyen korábban csak egy teszt erejéig vezethetett, akár még egy jobb eredmény is kilátásban volt számára. Az autóversenyzés azonban technikai sport, beláthatatlan és befolyásolhatatlan külső tényezőkkel, de őszintén remélem, látjuk még ebben az évben Mannt újfent IndyCar autóban, mert véleményem szerint kellő tapasztalattal simán ott lehetne a középmezőnyben.

A tizennegyedik körben indították el ismét a mezőnyt. Marco Andretti mögött Hunter-Reay és Will Power haladt, míg a negyedik helyért ádáz csata folyt EJ Viso, Charlie Kimball, Helio Castroneves és Josef Newgarden részvételével, melyből végül a Sarah Fisher Hartman Racing ifjonca jött ki győztesként.

A Firestone 550 ezúttal nem a vérre menő harcokról és az akciófilmbe illő jelenetekről szólt, ezt jól mutatja, hogy az egyetlen komolyabban rázós pillanat sem a pályán zajlott le, hanem a pitben. A Chip Ganassi Racing versenyzőjének, Scott Dixonnak autójában már jó ideje vacakolt a váltó, mely a hatvanadik kör táján történt kiállásakor egy durva méretű robbanásban csúcsosodott ki. Az ijesztő incidens következtében három szerelő, név szerint Tyler Rees, Greg Shuker és Adam Rovazzini is könnyebb égési sérüléseket szenvedett a kezén és az arcán.

Eközben a pályán zajló eseményeket elnézve az emberben óhatatlanul is felrémlettek az egy héttel korábbi detroiti duplaforduló történései, miután a Belle Isle Parkban rendezett második versenyen tömegbalesetet okozó Sebastien Bourdais ismét nem fért a bőrébe és egy istenes blokkolás-fesztet rendezett a másfél mérföldes texasi oválon. A négyszeres Champ Car bajnok francia cikázását több versenyző nem nézte jó szemmel, de közülük is kirítt Marco Andretti, aki több alkalommal is erőteljesen activityzve adta szemüveges kollégája tudtára kendőzetlen véleményét. Az amerikai becsületére legyen azonban mondva, hogy okult a detroiti büntetésekből és nem élt az egyezményes nemzetközi kézjelzés használtával, bár a csapatrádióban – ahogyan tőle már megszokhattuk – ezúttal sem fukarkodott az „f”-betűs szavakban.

Az egyetlen neccesebb incidenst a pályán a Panther Racing 4-es számú autóját ezen a hétvégén terelgető Oriol Servia vitte véghez, miután a spanyol veterán az 1-es kanyarban csúnyán megpördült. Szerencsére nem lett belőle ütközés és a versenyt is tudta folytatni, azonban Servia szemmel láthatóan ideges volt a történtek miatt. Joggal, teszem hozzá, hiszen JR Hildebrand kirúgását követően a csapat elmondta, hogy a szezon hátralévő részét annak fogják szentelni, hogy megtalálják azt az embert, aki 2014-ben teljes szezonos pilótájukként vág majd neki az évnek, ezért több versenyzőt is ki fognak próbálni élesben az elkövetkezendő fordulókon. Márpedig Servia nem titkoltan erre az állásra hajt, viszont az ilyen jellegű hibák nem fognak jó ajánlólevélként szolgálni a csapatgóré John Barnes-nál. Egy sansza még biztosan lesz a bizonyításra, méghozzá a két hét múlva esedékes iowai futamon, de ha ott is elbaltázza, nem hiszem, hogy idén már viszontlátjuk IndyCar autóban. A Panthernél legalábbis biztos nem.

A nap dupla-WTF momentumát az oválokon általában eléggé elveszett Simona de Silvestro szolgáltatta. A KV Racing versenyzőnője már a futam elején elkapta a fonalat és néhány kör alatt nyolc pozíciót is előzött, ami csak tovább erősítette azt a tényt, hogy az idei szezon tele van meglepetésekkel, hiszen Marco Andretti megtanult utcai pályán vezetni, a technikás, kanyargós aszfaltcsíkokon vitézkedő Power és Simona pedig kezdik meglátni az oválversenyzés szépségeit is. A 24 éves svájcinak esélye lett volna egy jó eredményre a mindeddig mumusaként számon tartott Texasban, ahol eddig sehogyan sem akart kijönni számára a lépés: 2010-ben kis híján bennégett az autójában, a 2011-es duplafordulón egy huszonhatodik és egy huszonhetedik helyig jutott, tavaly pedig el sem indult a versenyen, miután a hivatalos verzió szerint akkori csapata a HVM Racing nem tudta beindítani autójában időben a motort. A valóság azonban az volt, hogy a rendkívül gyenge Lotus erőforrás miatt nem akarták, hogy ismét pár kört követően kiintsék Simonát fekete zászlóval, mint tették azt Indianapolisban, miután az autó végsebessége kis túlzással lassabb volt, mint egy átlag felvezető köré.

Most végre azonban kinézett volna Simonának egy top 10-es helyezés is akár, azonban egy rendkívül buta hiba miatt – megelőzte a pace cart – a 125. körben harminc másodperces ‘stop and go’ büntetésre ítélték, minek következtében a versenyére innentől keresztet is vethetett.

Helio Castroneves pedig időközben, egészen pontosan a 97. körben átvette a vezetést és onnantól fogva ki nem adta a kezéből egészen a 228. körben beintett kockás zászlóig, ezzel a brazil pályafutása során negyedik alkalommal fürödhetett a texasi Victory Lane konfettijében.

Izgalmak tekintetében nem az idei Firestone 550 volt az évszázad futama, ugyanakkor továbbra is minden nyílt, én személy szerint például öt-hat pilótát is esélyesnek tartok a bajnoki címre, ahogyan az is benne van a pakliban, hogy idén okoz még komoly meglepetést néhány sötét ló is.

A sok pozitívum mellett így, a szezon félideje felé közeledve, azért akadnak csalódások is szép számmal. A Dragon Racingtől nem vártam futamgyőzelmeket, de azért az elég ciki, hogy a többszörös bajnok Bourdais idén egyszer sem tudott még beevickélni a top 10-be, míg ifjú titánjuk, Sebastian Saavedra a teljes szezonos versenyzőket figyelembe véve a bajnoki tabella tökutolsó helyén tanyázik. És ezért az „eredményért” zömében nem műszaki problémák tehetők felelőssé. A másik negatív meglepetés a Rahal Letterman Lanigan Racing, melynél az az érdekes helyzet állt elő, hogy a sokak által eddig nem sokra tartott James Jakes az utóbbi futamokon elég meggyőzően kezd született tehetségnek titulált csapattársa, Graham Rahal feje fölé nőni. Bár a teljes objektivitás kedvéért hozzá kell tenni, hogy Rahal esetében az autó körül is elég sok, nem ritkán érthetetlen probléma üti fel a fejét.

Az elkövetkezendő futamok sok kérdésre választ adhatnak, hiszen az IndyCar egy pillanatra sem áll meg és ezen a hétvégén már Milwaukee-ban bőgnek fel a motorok.

képek: IndyCar, TMS

RacedayAddams

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough