Pippa Mann visszatér -

Hivatalosan is megkezdődött a május hónap, ami motorsport körökben egyet jelent az Indianapolis 500-al. Az előttünk álló időszakot nem csak az IndyCar rajongóinak körében előzi meg hatalmas várakozás, hiszen a világ legrégebbi és egyben legnagyobb hagyományokkal bíró versenye azokat is lázba hozza, akik egyébként ezt az egy amerikai open-wheel futamot követik nyomon az egész esztendőben.

Az elmúlt években már ilyen tájt nyilvános volt az ötszáz mérföldes viadal résztvevőinek teljes listája, idén azonban még mindig vannak kérdőjelek azt illetően, hogy vajon melyik csapat indít esetleg még egy autót erre a rendkívüli eseményre a már meglévők mellett, és egyáltalán kik lesznek azok a szerencsés pilóták, akik lehetőséget kaphatnak arra, hogy kvalifikálják magukat és ezzel egyúttal a történelem részesévé váljanak. Bár a tengerentúli nyitott karosszériás autósport népszerűsége enyhén szólva is megtépázódott az utóbbi közel két évtized során – köszönhetően az 1996-os kettészakadásnak, mikor Tony George megalapította az Indy Racing League-et – , ami természetesen az Indianapolis 500-at is megviselte, mégis a mai napig egyfajta presztizs, ha valakinek megadatik, hogy tagja lehet a hagyomány szerinti, harminchárom fős mezőnynek.

A tavalyi esztendőben a motorok körüli mizéria komoly aggodalmakkal töltötte el a szurkolókat és magát a szériát egyaránt. A szezon elején a Lotusszal szerződött csapatok – a HVM Racing kivételével – mind kihátráltak a kontraktusból és Chevrolet-ra, vagy Hondára váltottak, ami jelentősen megkeverte a paklit, a Dragon Racing-nél például sokáig abban sem voltak biztosak, hogy el tudják-e indítani mindkét autójukat a futamon a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások miatt. Végül úgy alakult, hogy mind Sebastien Bourdais, mind Katherine Legge ott tudott lenni a rajtrácson, az angol lánynak viszont eléggé tepernie kellett ahhoz, hogyaz utolsó pillanatban teljesíteni tudja az újoncok számára kötelezően kiírt Rookie Orientation Programot.

Az Indianapolis Motor Speedway nem engedhette meg magának azt a csúfságot, hogy ne legyen meg a hagyományoknak megfelelő harminchárom autó, így még a megmaradt két Lotus-os csapatot is engedte elrajtolni, annak ellenére, hogy jól tudták, a renitens gyártó motorjai nem egy ligában játszanak a Hondával és a Chevrolet-val. A teljes szezonos HVM Racing és versenyzőjük, Simona de Silvestro konkrétan végigszívta a szezont az olykor másodpercekkel lassabb köridőkre képes erőforrással, de a veterán Jean Alesi sem fog kellemes emlékekkel visszagondolni élete első és egyetlen Indianapolis 500-ára. Ráadásul a veterán francia már hivatalból sem cseszegethette a Lotust, lévén ő a márka egyik nagykövete, akinek kedvéért még a Fan Force United nevű Indy Lights csapatot is egy szinttel feljebb emelték erre az egy futamra, csak hogy egyáltalán legyen csapata. Azonban már ekkor tudta mindenki, hogy rajtuk a világtörténelem össze istensége sem segíthet, a Lotus ön- és közveszélyesen lassú, ami miatt a tizedik körben mindkét autót ki is intették a versenyből.

Idén azonban szerencsére már ilyen hendikeppes helyzettel nem kell számolni, és most úgy állunk, hogy harmincegy hivatalosan megerősített autója már meg is van az idei ötszáz mérföldes viadalnak, köszönhetően annak, hogy a mai napon a Dale Coyne Racing is pontot tett a találgatások végére és bejelentette , hogy a Justin Wilson és Ana Beatriz által vezetett autóik mellett egy harmadik gépet is csatasorba állítanak a május 26-án esedékes versenyen, melynek volánja mögött a brit Pippa Mann foglalhat helyet.

A 29 éves versenyzőnő személye rendkívül megosztja az embereket, vannak, akik szerint csak tehetős családjának köszönheti a lehetőséget, de szép számmal akadnak olyanok is, akik őszintén örülnek a hölgy sikerének. Egy azonban biztos, Pippa korántsem olyan kutyaütő, mint amilyennek sokan tartják. Való igaz, hogy első évében az Indy Lights-ban nem mutatott valami sokat, 2009-ben három top 10-es helyezéssel a bajnokság tizennegyedik helyén zárt, azonban a következő évben, egy csapatváltást követően, már sokkal produktívabb szezont könyvelhetett el, a „mini Indy 500”-ként is számon tartott Freedom 100-on megszerzett pole-jával ő lett az Indianapolis Motor Speedway első női rajtelsője, majd a Kentucky Speedwayen- szintén az első helyről indulva – a győzelmét is bezsebelte. 2011-ben a Conquest Racing révén lehetőséget kapott arra, hogy a nagyok között is bemutatkozhasson, debütáló IndyCar futamára pedig nem is akárhol, hanem egyenesen az Indianapolis 500-on került sor. Pippa gond nélkül teljesítette a Rookie Orientation Programot, majd első angol nőként a történelem során a legjobb harmincháromba is sikerrel kvalifikálta magát, miközben olyan nevek estek ki, mint Sebastian Saavedra, James Jakes, de mondhatnánk akár a 2012-es bajnok Ryan Hunter-Reay-t is, aki csak annak köszönhetően indulhatott el a versenyen, hogy a Michael Andretti fű alatt megegyezett AJ Foyt-tal. Aki esetleg nem emlékezne, vagy csak idéntől követi az IndyCart, annak röviden felvázolom a sztorit, ami a 2011-es Indy 500 egyik legnagyobb közfelháborodását eredményezte. Történt, hogy az utolsó kilenc rajthelyet eldöntő Bump Dayen Marco Andretti az utolsó pillanatban verekedte be magát a mezőnybe, ami azzal járt, hogy Ryan Hunter-Reay kiszorult a harmincháromból, így a szabályok értelmében az Andretti Autosport pilótájának itt véget is ért volna a május hónapja. A csapattulaj Michael Andretti azonban elkezdhetett pánikolni, hiszen borítékolható volt, hogy Hunter-Reay szponzorai nem lettek volna elragadtatva attól, hogy logóik nem lesznek láthatóak a világ legikonikusabb versenyén. Elkezdtek tehát pörögni Michael Andretti agysejtjei, minek eredményeképpen úgy döntött, bepötyögi iPhone-ján AJ Foyt számát és elkezd könyörögni. Érvelése meghallgattatott és a versenyen már Hunter-Reay foglalhatott helyet a 41-es számú Foyt autóban, melyet eredetileg Bruno Junqueira kvalifikált be a mezőnybe. Persze mindenki, aki élt és mozgott Junqueira pártján állt és tüzet okádott Hunter-Reay-re, aki csak a piszkos üzleti érdekek miatt vághatott neki a versenynek.

Ennyi nagyvonalakban a ronda ügy, de most térjünk vissza Pippára, aki önerőből vívta ki a jogot az indulásra, majd végül a huszadik helyen ért célba, úgy, hogy a teljes versenytávot egy korty folyadék nélkül teljesítette (emlékszünk arra a szupersztárra, aki viszont egy jóval rövidebb távot nem tudott úgy megtenni, hogy ne rinyált volna vízért és minden egyéb másért a NASCAR másodosztályában…).

Ms. Mann 2011 augusztusban, a New Hampshire Speedway-en ült volna ismét autóba immár a Rahal Letterman Lanigan Racing színeiben, azonban az egyik edzésen balesetet szenvedett és megrepedt a C7-es csigolyája, ami miatt ki kellett hagynia a versenyt. Októberben, Kentuckyban azonban már ott lehetett és a huszonkettedik helyen fejezte be a viadalt.

Következő és mindez idáig utolsó IndyCar futamára a 2011-es szezonzárón került sor Las Vegasban. A tragikus végkimenetelű versenyen egy tizenöt autót érintő tömegbalesetben életét vesztette a kétszeres Indianapolis 500 győztes, 2005-ös IRL bajnok Dan Wheldon, valamint több pilóta, köztük Will Power és Pippa is súlyos sérüléseket szenvedett. Az angol hölgy jobb keze csúnyán megégett, és bár a holtszezon folyamán szerencsére maradéktalanul rendbe jött, ülést azonban nem sikerült találnia a 2012-es szezonra. Ennek ellenére egy pillanatra sem csüggedt és kihasználva a közösségi média áldásos hatását, a figyelmet is folyamatosan fenntartotta magának. Pippa ugyanis nem kötelező nyűgként éli meg a Twitteren való jelenlétet, mint sok más kollégája, akik csak akkor csiripelnek, ha fényezni kell valamelyik szponzort, miközben a szurkolókkal minimális kontaktusban vannak. Mann asszonyság – mert hogy nemrég férjhez ment – azonban csacsog mindenkivel, lelkesen posztol privát képeket, válaszol, ha kérdezik, jófej nő, na, nem véletlenül van több, mint tizenháromezer követője, ami azért nem rossz szám egy több, mint egy éve inaktív, nem kimondottan média cicababa versenyzőtől, akinek egy félig-meddig sikeres AutoGP hétvégén kívül annyi köze volt tavaly a versenyzéshez, hogy szakkomentátorként működött közre az Indy Lights futamain. Persze vannak olyanok, akiket pont ez a nagy nyüzsgés taszít, hogy naponta bejelenti, dolgozik egy szerződésen, hogy Vegas után non-stop azon nyafogott, hogy fáj a keze, hogy mennyire imádja a férjét, akinek viszont a nevét nem hajlandó elárulni és persze, hogy mennyire, de mennyire szeretne végre beülni egy DW12-esbe… De hát nem lehet mindenkinek megfelelni, és nem is kell. Pippa nem rossz versenyző, kvalitásait két teljes IndyCar versenyből nem lehet megítélni, ahogyan a stílusa miatt sem lehet pálcát törni felette. Sok rajongója van, akik szó szerint imádják, ellenlábasai szerint pont emiatt sütik rá a a „nagyképű” jelzőt, mondván királynőként ünnepelteti magát. De ez már csak így megy, ha valaki nem lép kapcsolatba a szurkolóival, akkor pökhendi és lenéző, ha viszont napi kapcsolatban van velük, akkor máris dicsekvő.

Én minden jót kívánok Pippának, helyes nő, aki megérdemel még egy esélyt, remélem élni fog vele és egy problémamentes Indianapolis 500-at teljesít ismét, tisztes helytállással.