A legenda visszatér



Hatalmas várakozások előzték meg a Toyota Grand Prix of Long Beach kvalifikációját. Az edzések során történt kisebb-nagyobb malőrök és balesetek megadták az alaphangot, nem beszélve a gyakorlások során tapasztalt meglepetésekről és a meglehetősen összemixelt mezőnyről.

Az időmérőn történtek végül minden előzetes prognózis felülírtak: büntetések, incidensek és egy senki által nem várt pole. Azt hiszem ez az a kvalifikáció, amire még sokáig emlékezni fogunk.

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk mi történt sorjában.



Az első csoport küzdelmei során a megkülönböztetett figyelmet Dario Franchitti érdemelte ki. A Chip Ganassi Racing skót sztárja az elmúlt két futamon nem szerepelt valami fényesen, minek következtében a háromszoros Indianapolis 500 győztes versenyző a bajnoki tabella utolsó helyére száműzetett. A tízperces etap során azonban bebizonyította, hogy még mindig bőven van benne tartalék és az autója sem kimondottan reménytelen, így egy remek körével az élre repítette a 10-es számú gépet. Franchittit a hétvége eddigi meglepetésembere, a Rahal Letterman Lanigan színeiben visszatérő Mike Conway követte, aki a hírek szerint komolyan esélyes arra, hogy további utcai és épített pályás futamokon is lehetőséget kap, miután a tavalyi szezonzáró fontanai versenyt megelőzően úgy döntött, hogy végleg felhagy az oválokkal. Harmadikként sikerült tovább jutnia AJ Foyt egy szem pilótájának, Takuma Satónak, de sikerrel vette még az akadályt a KV Racinges Tony Kanaan, az Andretti Autosport negyedik számú versenyzője, EJ Viso, valamint a Rahal Letterman Lanigan Racinges Graham Rahal is. Bobby Rahal azonban nem lehetett felhőtlenül boldog, hiszen James Jakes nem tudta véghezvinni a bravúrt és ötvennyolc ezreddel kiszorult a legjobb hatból. Az angol fiúhoz hasonlóan búcsúzott mindkét Dragon Racing autó Sebastien Bourdais-val és Sebastian Saavedrával, ahogyan a Schmidt Peterson Motorsports is kezdhetett csomagolni, hiszen sem Simon Pagenaud, sem Tristan Vautier nem tudta beverekedni magát az időmérő második körébe. Dale Coyne versenyzői szintén mehetettek zuhanyozni, miután Ana Beatriz a tizenkettedik lett, Justin Wilsonnak pedig problémái akadtak a hátsó szárnyával, ami miatt mért kört sem tudott futni.

A második csoportot is óriási várakozások előzték meg, hiszen többek között a komplett Team Penske csapat is ebben a szakaszban vághatott neki az időmérőnek. Az etap során Scott Dixon és Oriol Servia incidense borzolta a kedélyeket, miután az új-zélandi versenyző megpördült, az érkező Servia megpróbálta kikerülni, azonban a gumifalnak csapódott. Természetesen be kellett lengetni a piros zászlót, melynek okozásáért Dixon büntetést kapott, amit két legjobb köre bánt. A végeredmény papírforma szerint alakult, hiszen a háromszoros Long Beach-i rajtelső Will Power mondhatni simán vette az akadályt és a tabella éléről várhatta a folytatást. Roger Penske kedvenc ausztrálját az Andretti Autosport két versenyzője követte James Hinchcliffe – Ryan Hunter-Reay sorrendben, negyedikként pedig a Chip Ganassi Racinges Charlie Kimball végzett. A legjobb hatba még a másik teljes szezonos Penske pilótának, Helio Castronevesnek, valamint az ezen sorok íróját idén konstans “Húbaszki” kiáltásokra ösztökélő Marco Andrettinek sikerült bekormányoznia 25-ös számú Andretti Autosport gépét.

lbgbaglba.jpg

Dixonon és a vele történt baleset miatt először szintén büntetést kapó, majd azt később visszavont Servián kívül meglepetésre véget ért a nap a KV Racing-es Simona de Silvestrónak, a Team Penske színeiben Indianapolisig biztosan versenyző AJ Allmendingernek, a – ekkor legalábbis még úgy tűnt – Panther Racinges JR Hildebrandnak, a Barracuda Racing veteránjának, Alex Taglianinak, a Sarah Fisher Hartman Racing ifjú titánjának, Josef Newgardennek, valamint a saját csapatával versenyző Ed Carpenternek is, bár utóbbi nem hiszem, hogy sokak számára hatott a meglepetés erejével. Az újabb svédcsavar itt érte a mezőnyt, egészen pontosan Marco Andrettit, akit a versenyigazgatóság megbüntetett, mivel úgy ítélték meg, hogy blokkolta honfitársát, Hildebrandot, így a tizenkettedik helyre száműzetett, minek hatására JR jutott tovább az időmérő soron következő szegmensébe.

Kialakult tehát a kvalifikáció második etapjának tizenkét fős mezőnye, melyben a cél nem más volt, mint a legjobb hatban, vagyis a Fast Sixbe való bejutás, ahol már a pole a tét. Azt hiszem, nyugodtan leszögezhetjük, hogy Conway veszettül jól kezeli a rá nehezedő nyomást és ellentmondást nem tűrően, elsőként jutott tovább a legjobb hatba. Persze ezt Will Power sem hagyhatta annyiban és hatszáznyolcvankét ezredes lemaradással ugyan, de beverekedte magát a végső szegmensbe. Dario Franchitti népes rajongótábora is fellélegezhetett, hiszen kedvencük a harmadik legjobb idővel került be a Fast Sixbe, de harcba szállhatott még a rajtelsőségért Takuma Sato, Ryan Hunter-Reay és Helio Castroneves is. Kiesett ellenben Hinchcliffe, Kanaan, Kimball, Viso, Rahal és Hildebrand is.

A Fast Six hatfős mezőnye készen állt a folytatásra, ahol eldőlt, hogy ki indulhat az első helyről a vasárnap este, magyar idő szerint 22:45-kor kezdődő futamon.

És itt megtörtént az, amire csak nagyon kevesen mertek volna fogadni a kvalifikáció előtt. Én pedig bevallom, régen izgultam annyira Will Power utolsó gyors köre során, mint most, melynek oka ezúttal nem az volt, hogy annyira szerettem volna ha az ausztrál szerzi meg élete negyedik pole-ját Long Beachen. Fenéket. Nagyon kedvelem Powert, az egyik legintelligensebb pilótának tartom még annak ellenére is, hogy olykor nemzetközi kézjelekkel kommunikál, most viszont hősiesen kijelentem, azért szorítottam, hogy ne fussa meg a Fast Six legjobb idejét. Mert az első helyen Will köre során nem más állt, mint az eddig szép szóval élve szopóágon lévő Dario Franchitti. Az égiek pedig lenéztek a skótra és a gülüszemű ausztrál produkciója csak a harmadik helyre volt elegendő, kicsivel több, mint tizenhat ezrednyi lemaradással a második pozícióban lévő Hunter-Reay-hez képest. Első sorból tehát egy Ganassi és egy Andretti gép indulhat vasárnap, míg a második sort Power és Sato fogja alkotni. Ötödik helyről Conway vághat neki a 80 körös futamnak aki mellett pedig Castroneves taposhat majd bele a gázba amint meglengetik a zöld zászlót.

Gyerekek, ez valami eszméletlenül kurvajó volt, remek felvezetése a versenynek, ami minden kétséget kizáróan hatalmas izgalmakat fog hozni.

Dariónak pedig ismét gratula, nagyon-nagyon megérdemelte, ha pedig hozzátesszük, hogy mindezt a 250. IndyCar futamán, akkor az csak méginkább értékessé teszi a pole-t. Néhány évvel ezelőtt az ő rajtelsőségén valószínűleg csak legyintettünk volna, ma viszont merem azt mondani, hogy sok rajongó vágya vált valóra. Változik a világ, na.

 

 

Toyota Grand Prix of Long Beach 2013, nem hivatalos rajtrács
VersenyzőCsapatVersenyzőCsapat
1. sorDario FranchittiChip Ganassi RacingRyan Hunter-ReayAndretti Autosport
2. sorWill PowerTeam PenskeTakuma SatoAJ Foyt Racing
3. sorMike ConwayRahal Letterman Lanigan RacingHelio CastronevesTeam Penske
4. sorJames HinchcliffeAndretti AutosportTony KanaanKV Racing
5. sorCharlie KimballChip Ganassi RacingEJ VisoAndretti Autosport
6. sorGraham RahalRahal Letterman Lanigan RacingJR HildebrandPanther Racing
7. sorJames JakesRahal Letterman Lanigan RacingAJ AllmendingerTeam Penske
8. sorSebastien BourdaisDragon RacingJosef NewgardenSarah Fisher Hartman Racing
9. sorSimon PagenaudSchmidt Peterson MotorsportsOriol ServiaDreyer & Reinbold Racing
10. sorTristan Vautier*Schmidt Peterson MotorsportsSimona de SilvestroKV Racing

11. sorSebastian SaavedraDragon RacingAlex TaglianiBarracuda Racing
12. sorAna BeatrizDale Coyne RacingEd CarpenterEd Carpenter Racing
13. sorJustin WilsonDale Coyne RacingMarco AndrettiAndretti Autosport
14. sorScott DixonChip Ganassi Racing

  

* – Vautier motorcsere miatt utólag büntetést kapott, ezért tíz hellyel hátrasorolták, ami esetében az utolsó rajtpozíciót jelenti. A huszadik helyezettől számítva emiatt mindenki egy hellyel előbbről indul.

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy