Ryan Briscoe ismét Ganassi autóban

Öröm, boldogság, kiscicák, szivárványok és vattacukorral bélelt plüssnyuszik. Ezek a szavak határozzák meg jelenleg azt a közhanglatot, amely az USAracing blog háza táján uralkodik, mióta a Chip Ganassi Racing hivatalosan is bejelentette, hogy negyedik autójukat nem más fogja vezetni az idei Indianapolis 500-on, mint a verseny tavalyi pole pozíciósa, az idén teljes szezonos szerződés nélkül maradt Ryan Briscoe.

Nem akarok nagyon elfogult lenni, de be kell ismernem, hogy amióta az ausztrál fiú betette a lábát az IndyCarba – akkor még IRL-be – megkülönböztetett figyelemmel követem pályafutását, aminek oka nem másban keresendő, mint hogy – mondjon bárki bármit – egy eszméletlenül tehetséges versenyzőről van szó, csak ha éppen nem balszerencse kíséri az útját, akkor maga cseszi el valami földöntúli tehetséggel.

Ahogyan az lenni szokott, Ryan is megtapasztalta, hogy az élet nem fenékig tejföl és mint olyan, kurvára de nem nyújtja ezüst tálcán a sikert még a legkivételesebb tehetségeknek sem. Emberünk 2005-ben csatlakozott az IRL mezőnyéhez a Target Chip Ganassi Racing színeiben. Debütáló szezonja katasztrofálisan alakult: mindössze háromszor sikerült a legjobb tízben végeznie, a milwaukee-i futamot sérülés miatt ki kellett hagynia, a Chicagoland Speedwayen pedig olyan horrorisztikus balesetet szenvedett, hogy csak az isteni gondviselésnek hála nem beszélünk most róla múltidőben.

Az ijesztő bukás következtében eltört a kulcscsontja, megsérült a tüdeje és agyrázkódásból is kijutott neki, de szerencsére az eset nem tett pontot a karrierjére, a szezon hátralévő két futamától viszont értelemszerűen távol kellett maradnia.

Eközben a háttérben is zajlottak az események: a 2006-os szezonban ugyanis kiszállt a motorszállítók közül a Chevrolet és a Toyota, így attól kezdve egyedül a Honda látta el erőforrásokkal a komplett mezőnyt, ami nem hatott valami kedvezően Briscoe jövőjét illetően. A Toyota támogatását élvező ausztrált ugyanis úgy ahogyan a nagy könyvben meg van írva páros lábbal rúgta ki Chip Ganassi és a helyére a frissen bajnokká avanzsált Dan Wheldont ültette. A motorfronton történő változások mellett a döntés oka abban is keresendő volt, hogy nem csak Ryan szezonja ért egy kalap tehénszart, hanem a komplett Ganassi csapat sem tehette a kirakatba azévi produkcióját. Estek-keltek, töketlenkedtek, volt olyan futam, hogy egyetlen autójuk sem látta meg a kockás zászlót. A gárdánál ekkor versenyző brit Darren Manninget szezon közben, telefonon vágták ki, helyette a hátralévő oválokra Buddy Lazier-t, míg Sonomára és Watkins Glenre Giorgio Pantanot nevezték.

Briscoe pedig ott állt állás nélkül és mint ilyen esetben minden valamirevaló autóversenyző tenni szokta, eszeveszett keresgélésbe kezdett. Elindult a V8 Supercarsban, kipróbálta magát a sportautózás világában, a Dreyer & Reinbold Racing jóvoltából négy verseny erejéig az IRL-ben is rajthoz tudott gördülni és a RuSPORT csapat autójával elindult a 2006-os Champ Car szezon utolsó két futamán az ausztráliai Surfers Paradise-on valamint Mexikóban. 2007-ben teljes szezonos versenyzőként a Team Penske alakulatánál indult az American Le Mans Series-ben, de a Roger Penske fiának, Jay Penske-nek társtulajdonában lévő Luczo Dragon Racing segítségével összejött neki az Indianapolis 500-on való szereplés is, melyen a hetedik helyről rajtolva végül az ötödik pozícióban intették le.

A következő esztendőben aztán a 2006-os Indy 500 győztes és egyben az IRL bajnoki címét is megszerző Sam Hornish Jr. úgy döntött, hogy új kihívások elé kíván nézni és búcsút intve a nyitott karosszériás autósportnak teljes erőbedobással a NASCAR-ra koncentrál a jövőben. Ebből kifolyólag megüresedett egy hely a Team Penske IRL-es csapatánál, melyet Roger Penske Briscoe-nak ajánlott fel. Az ekkor huszonhat éves pilóta Milwaukee-ban megszerezte első főkategóriás győzelmét, majd még további két elsőséggel hálálta meg a bizalmat Mid-Ohion és hazai közönsége előtt a pontversenybe nem beleszámító Surfers Paradise-i viadalon, a szezont pedig az ötödik helyen zárta a bajnokságot. 2009-et egyből egy győzelemmel indította St. Petersburgben, a szezon második felében pedig még kétszer látta meg elsőként a kockás zászlót nevezetesen Kentuckyban és Chicagolanden, ezek mellett pedig egészen pontosan nyolc (!!!) alkalommal intették le a második helyen, ami akár még egyfajta rekordnak is beillene. Összetettben a harmadik helyen végzett, ezzel együtt ő lett a Team Penske legjobbja abban az esztendőben – már ha szigorúan csak a statisztikákat nézzük. Ekkoriban, különösen az év első felében ugyanis a Team Penske háza táján eléggé zűrzavaros helyzet alakult ki köszönhetően Helio Castroneves büntetőperének. A brazil versenyző ellen 2008 októberében emeltek vádat adócsalás miatt, minek következtében a csapat Will Powert ültette a 3-as számú autóba. Bár miután felmentették a vádak alól, Castroneves a szezon második versenyén már részt vehetett, azonban az egy kihagyott verseny és a negatív médiafelhajtás komoly kihatással volt az évére, melyben bár szerzett két győzelmet, de eredményei alulmúlták Briscoe teljesítményét.

Penske-éket azonban Power is meggyőzte, aki így az előzetes tervekkel ellentétben – melyek szerint csak Helio távolléte alatt indulhatott volna a csapat színeiben – a soron következő Long Beach-i futamon is elrajtolhatott, de lehetőséget kapott még Indianapolisban, Torontóban, Edmontonban, ahol győzni is tudott, valamint Kentuckyban is. A csapat autót biztosított volna számára Sonomán és a szezonzáró Homestead-i versenyen is, azonban az élet ismét felülírta a terveket.

Power az augusztusi sonomai verseny egyik edzésén ütközött a Conquest Racing-es Nelson Philippe-el, minek következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy még Fontanán sem tudott autóba ülni.

A meglehetősen mozgalmas 2009-es szezon után a Team Penske bejelentette, hogy a következő évet három teljes szezonos versenyzővel folytatják miután Briscoe, valamint Castroneves mellé leszerződtették Will Powert is. Sokak szerint ekkor kezdődött igazán Ryan vesszőfutása.

A szezonnyitón Briscoe-nak nem sikerült megismételnie az előző évi bravúrját és csak a tizennegyedik helyen végzett, míg Power megnyerte a futamot, Castronevest pedig kilencedikként intették le. Bár az idény során szerzett négy dobogós helyezést, Texasban pedig nyerni is tudott, azonban mindez csak a bajnokság ötödik helyére volt elegendő, miközben mindkét csapattársa megverte őt összetettben, ráadásul Power az utolsó pillanatig vérre menő csatában volt Dario Franchittivel a bajnoki címért. 2011-ben már nem hogy a győzelem, de még második helyből is csak egy darab jött össze neki, és Briscoe egy csapásra átlényegült a Penske gárda kettesszámú ausztráljává, köszönhetően annak is, hogy Power ebben az esztendőben is a bajnoki cím egyik várományosának számított. Ekkoriban már kis túlzással minden héten szárnyra keltek olyan hírek, melyek szerint Ryan hamarosan repülni fog a csapattól. A pletykák ellenére a gárda nem változtatott 2012-ben sem a felállásán. Briscoe egy ötödik hellyel kezdte az évet St. Pete-en, majd az Indianapolis 500-on megszerezte a pole-t is, Sonomán pedig pontot tett hosszú nyeretlenségi sorozata végére is. Szezonvégi hatodik helye azonban már nem volt elég ahhoz, hogy a csapat továbbra is bizalmat szavazzon neki és ezúttal már tényleg távozni kényszerült Penske-éktől. A gárda nem indított helyette más, teljes szezonos versenyzőt, inkább a tavalyi botránya után Roger Penske NASCAR csapatától kiebbrudalt, idén azonban második lehetőséget kapó AJ Allmendingert versenyeztetik egyelőre hivatalosan az Indianapolis 500-al bezárólag, de pletykák szerint az amerikai a detroiti duplafordulón is ott lehet. Tessék, máris egy közös pont Briscoe és a tavalyi autóját vezető Allmendinger között: mindketten olyan csapatfőnök alatt versenyeznek ebben a szezonban, aki korábban kivágta őket.

A rekordhosszúságú, mintegy hat hónapnyi holtszezon alatt tulajdonképpen nem volt olyan csapat, ahová ne pletykálták volna a szerencsétlent, de végül nem sikerült megegyezésre jutnia egy alakulattal sem.

Persze Briscoe idén sem tétlenkedéssel tölti az idejét. A sebringi 12 órás viadal P2-es kategóriáját megnyerte, emellett pedig mindenképpen részt szeretne venni hazája legnépszerűbb szériájának, a nemzetközi szinten is egyre nagyobb érdeklődésre számottartó V8 Supercarsnak néhány futamán is. A legfontosabb azonban jelenleg, hogy hamarosan ismét viszontláthatjuk egy IndyCar autóban, méghozzá a sorozat legnagyobb eseményén, az Indianapolis 500-on. Tavaly már sikerült elsőként elrajtolnia és rajongói őszintén remélik, hogy idén már a kockás zászlót fogja megpillantani elsőként.

Csak el ne csessze, ezen blog mindenesetre árgus szemekkel fogja követni a 8-as számú Ganassi autót egész május hónap folyamán.