Elképesztő verseny Birminghamben

A szezonnyitó St. Petersburg-i viadalhoz hasonlóan az IndyCar alabamai versenyhétvégéje is Andretti Autosport győzelemmel zárult.

Azonban míg két héttel ezelőtt a kanadai James Hinchcliffe ünnepelhette élete első diadalát, addig a Barber Motorsports Parkban a pole-ból induló Ryan Hunter-Reay látta meg először a kockás zászlót. Senki ne gondolja azonban, hogy a 2012-es bajnok rajt-cél győzelme afféle kényelmes sétakocsikázás volt, ha mégis van olyan, aki erre asszociál az minden bizonnyal életében nem látott még IndyCar versenyt, hiszen arrafelé nem adják ilyen könnyen a dolgokat.

Lássuk akkor röviden, zanzásítva, hogy mi minden történt vasárnap az alabamai Birminghamben fekvő, röviden Barber nevezetű, épített, technikás aszfaltcsíkon, mert az igaz, hogy már a győztes személyét illetően lelőttem a poént, azonban az IndyCarban nem az a legégetőbb kérdés, hogy ki a búbánat nyert, hanem inkább az, hogy hogyan.

Kellemes időjárási körülmények között, mindennemű csapadék fenyegetettség nélkül vághatott neki a kilencven körös versenytávnak az AJ Allmendinger révén huszonhat fősre duzzadt mezőny. A pole-pozíciós Hunter-Reay jól elkapta a zöld zászlót és már az első métereken elkezdte növelni előnyét a mögötte haladókkal szemben, melyben nagy segítségére volt tavalyi évi nagy ellenfelének, a második helyről induló Will Powernek hibája is. A Team Penske ausztrál pilótája ugyanis a nagy igyekezet közepette kissé elhagyta a pályát, minek következtében öten is lazán elmentek mellette. A sárgára sem kellett sokáig várni, hiszen a hátsó taktusban vitézkedő Oriol Servia és Graham Rahal összeakadtak, egészen pontosan Rahal autója kissé homoerotikus töltetű közeledést mutatott be az előtte haladó Dreyer & Reinbold Racing gép hátsója irányába. Az incidens végül nem vetett véget egyikük versenyének sem, James Hinchcliffe-ének viszont – mint több, mint egy óra elteltével kiderült – annál inkább. Az Andretti Autosport 26 éves pilótája rossz helyen volt rossz időben, közvetlenül a kis liezon előterében haladt, és sehogyan sem tudta kivédeni, hogy a megtaszajtott Servia autóstul bele ne rohanjon a neonzöld gép hátuljába, ami a lendület következtében Tony Kanaan autójához is hozzáért, azonban a KV Racing brazilja sérülés nélkül folytatni tudta a versenyt. A hirtelenjében elszaporodott hátulról jövő akciók láttán nem lett volna csoda, ha maga Rocco Siffredi bukkant volna fel a pálya szélén egy elismerő hüvelykujj felmutatás mellett.

barberr.jpg

Hinchnek ezennel kaputt volt, bár ezt még ezekben a pillanatokban maga sem sejtette. Autóját szépen elvontatták a legközelebbi biztonságosnak tekinthető zónába a pályán, mondván úgyis lesz még sárga zászlós szakasz, majd az alatt visszamegy szépen a pitbe, úgyhogy a kanadai fenegyerek is arra kényszerült, hogy munkaeszközében szobrozva várja a megváltó újabb biztonsági autós felvonást. Mivel a bal hátsó kereke lényegében teljes mértékben működésképtelenné vált, így nem akarták megkockáztatni, hogy a vontatás révén további sérülések keletkezzenek az autón, ráadásul a sárga zászlós etap is eléggé hosszúra nyúlt már, amit nem szerettek volna tovább húzni a pórul járt autó vontatásával, mondván úgyis hamarosan megint jön a pace car és akkor egy füst alatt elintézik Hinch ügyét is, vagyis bevarázsolják a pitbe és végre kaphat új kereket. Nos, tévedtek, de még mekkorát.

Mindeközben a versenyigazgatóság Charlie Kimballra figyelt, aki úgy tűnt, mintha kiugrott volna a rajtnál, de kiderült, a Chip Ganassi Racing amerikai pilótája a szabályok betartásának tökéletes tudatában lépett a gázpedálra a zöld jelzést követően, ezért semmilyen szankcióra nem került sor.

A hatodik körben kapták meg a versenyzők a zöldet ismét, melyet követően Will Power ismétlés a tudás anyja alapon megint elhagyta a pályát, szinte ugyanott, ahol a rajtnál, ám ezúttal legalább nem ment el mellette a mezőny közel negyede. Az ártatlanná nyilvánított Kimball eközben úgy ment, mint akinek az élete múlik rajta és ellentmondást nem tűrően maga mögé utasította Marco Andrettit, ezzel pedig feljött a harmadik helyre. Like a boss, ahogyan a mondás tartja. A tizedik körben a legjobb öt állása Hunter-Reay, Vautier, Kimball, Andretti és Wilson volt, utóbbi azonban nem sokáig örülhetett, hiszen megérkezett rá Scott Dixon és az új-zélandi sebtében megmutatta, hogy szerinte hol van az angol helye; mögötte.

Már a futam elején körvonalazódott, hogy ez nem a Rahal Letterman Lanigan Racing napja: Graham ugyebár már a rajtnál ütközésbe keveredett, nem sokkal a tizedik kör után pedig James Jakes-nek akadtak gondjai, ami miatt a tervezettnél hamarabb ki kellett hajtania a pitbe.

pittie.jpg

A tizenkilencedik kör tájékán megkezdődtek az első kiállások, miközben Ryan Hunter-Reay az élen tovább növelte előnyét, olyannyira, hogy a huszonharmadik körben már több, mint tizenegy másodperccel vezetett az őt követő Tristan Vautier-hez képest. Csávókámnál minden bizonnyal csak a leparkolt gépében sziesztázó Hinch unatkozhatott jobban ekkoriban, aki, mint később elmondta a körülötte száguldozó autók zajától még egy jót szunyókálni sem tudott. Ellenben Vautier megkapta a nyakába a mai napon roppant mód lelkes Kimballt, előzésre azonban nem került sor, mert az idei szezon legjobb újonca (bazi nagy extrának kéne történnie ahhoz, hogy ne a bizonyos szögből nézve kissé elrajzolt Király Viktor hasonmás franciáé legyen a cím, lévén ő az egyetlen teljes szezonos elsőéves idén) kiment a pitbe, átadván ezzel az ideiglenes második helyet Charlie barátunknak, aki a következő körben Hunter-Reay-el egyetemben szintén meglátogatta szerelőcsapatát.

Power azonban úgy döntött, kint marad, így a 2013-as Honda Indy Grand Prix of Alabamán ekkor először fordult elő, hogy egy Team Penske gép vezette a versenyt, amiből már ekkor lehetett arra következtetni, hogy Roger Penske alakulatának egyeduralma (eddigi összes itteni győzelem az ő nevükhöz főződött) végleg véget ér. A hétvégén egy rekordjuk már a múlté lett, hiszen 2010-2012 között rajtelsőséget sem tudott más csapat versenyzője szerezni rajtuk kívül, szombaton azonban mintegy huszonöt századdal Hunter-Reay elhappolta a pole-t Power orra elől.

Na de vissza a pályára. Hinch még mindig az autójában ücsörgött és mint egy későbbi nyilatkozatából kiderült, azt kívánta, bárcsak a NASCAR Cup bajnok Brad Keselowskihoz hasonlóan ő is becsempészett volna egy okostelefont a cockpitbe, mert akkor legalább játszhatott volna Angry Birds-öt. Eközben a többiek számára zajlottak az eseménye a pályán. Ahogyan várható volt, Hunter-Reay közvetlenül Power mögé érkezett meg, míg a harmadik helyen a másik Team Penske gép haladt, Helio Castronevesszel a volán mögött, aki megkezdte a felzárkózást a regnáló bajnokra. Power hiába próbálta húzni-halasztani, a harminckettedik körben már végképp muszáj volt kihajtania a pitbe, ahonnan a hetedik helyre érkezett vissza, de még mindig sokkal jobban járt, mint Justin Wilson, aki korábban a csapata bénázása miatt kerek tizenhárom pozíciót veszített kiállásával.

icbarber.jpg

A negyvenharmadik körben aztán olyasvalami történt, aminek hatására saját magam bizonyítottam be, hogy valóban a magyar nyelv az egyetlen, melyen öt percen keresztül lehet szóismétlés nélkül káromkodni. Dario Franchitti ugyanis már megint megszívta, mint a torkosborz. Ezúttal motorproblémák miatt volt kénytelen idejekorán búcsúzni a versenytől, a szezonnyitóhoz hasonlóan egy újabb huszonötödik helyet begyűjtve, bár most legalább nem a saját hülyesége okozta a vesztét.

Ami szerencsétlen Hinchet illeti, a kanadai még mindig bent ült a GoDaddy szponzorációja révén feltűnő színűre pingált autójában és várt a megváltó sárgára, csak hogy végre eljusson a pitbe és egy kerékcserét követően visszaállhasson a versenybe, mert mint tudjuk pár elenyésző pontocskán akár a bajnoki cím is múlhat, az idő azonban vészesen telt és semmi jel nem mutatott arra, hogy esély lenne a pace car újbóli felbukkanására.

Az ötvenedik körben Will Power állt az élen, őt csapattársa, Helio Castroneves követte, míg Hunter-Reay harmadik pozícióban haladt előre. Apropó Team Penske, még egy szó sem esett arról az emberről, akire nagy valószínűség szerint a legtöbb szem szegeződött a Barber Motorsports Parkban, nevezetesen a Roger Penske kegyeibe visszatért AJ Allmendingerről, aki a verseny ezen szakaszában a tizenkettedik helyen állt, mely eredmény egyáltalán nem volt rossznak mondható, pláne ha hozzátesszük, hogy az amerikai fiatalember utoljára 2006. október 21-én, az ausztráliai Surfers Paradise-on rendezett Champ Car futamon vezetett ezt megelőzően utoljára nyitott karosszériás autót éles körülmények között. Ha hihetünk a kiszivárgott híreknek Allmendingerrel nem csak Long Beach-en és az Indianapolis 500-on találkozhatunk még idén, hiszen Penske-ék további versenyeken is lehetőséget szeretnének adni a rossz útra tévedt, de bűnbánó tehetségnek.

Egy körrel később változás állt be az élen, miután Helio simán megelőzte csapattársát. Ha másik versenysorozatról lenne szó, megfordulna a fejemben egy, a csapat felsőbb vezetésétől érkező ukáz Power fülére, hiszen az ausztrál fiú a védekezés legcsekélyebb jelét sem mutatta kollégája előzésekor. Na, de ne legyünk rosszak, mert a futam ezen szakaszában még nem sok értelme lett volna egy TO-nak, lévén itt nem egészen úgy mennek a dolgok, hogy elengedem az “egyesszámút” az első körben és innentől fizikai képtelenség a többieknek befogni a vezérmókust. Akár az utolsó kör utolsó kanyarjában is borulhat minden, másrészt pedig figyelembe kell venni, hogy Power magához képest valami elképesztő módon dezorientált volt a futam alatt. Ugyanakkor elnézve azt, hogy hogyan viselkedett az ausztrál Helio előzésénél és mennyire elszántan védekezett, amikor néhány másodperc múlva Hunter-Reay érkezett meg a nyakára, megteremti az alapot arra, hogy joggal éljünk a gyanúperrel. Persze közre játszhatott még az eltérő stratégia, az üzemanyag, gumi spórolás, de az a véleményem, hogy Roger Penske-től soha nem fogjuk megtudni az igazat, még akkor sem, ha ő fennen hangoztatja, hogy náluk bezony’ nincs csapatutasítás.

Az ötvenkilencedik körben – miután közel nyolc teljes körön keresztül verte vissza Hunter-Reay támadásait és miközben Helio már egy laza tizenegy másodperces előnyre tett szert az élen – Power kilátogatott a pitbe, az amerikai előtt pedig szabaddá vált az út Castroneves után, legalábbis elméletileg, mert a brazil enyhén szólva sem volt még lőtávolban sem. A hatvanhetedik körben végül őket is utolérte a végzet és a pit felé kellett venniük az irányt, ahol kezdetét vette a stratégiai gumiháború. Helio a fekete keveréken gördült vissza a pályára, míg Hunter-Reay a piroson vágott neki a verseny utolsó etapjának. Időközben Hinch megpróbáltatásai is befejeződtek, a St. Petersburg-i győztes több, mint egy órányi tétlen ücsörgést követően kiszállhatott a 27-es számú Andretti autóból, egy biztos, az összes néző közül neki volt a legjobb helye, bár ez aligha vigasztalta akkor.

 

A pályán ezalatt Power újabb pozíciót veszített, miután a mezőny legviccesebb bukósisakját viselő Scott Dixon is elment mellette, ezzel pedig az előzőleg a futam legesélyesebb versenyzőjeként számon tartott Penske alkalmazott már dobogót érő helyen sem volt.

Tizenöt körrel a vége előtt Hunter-Reay már szinte szó szerint Castroneves nyakát szorongatta. A nagy lehetőség tudatában totálisan lement a függöny az amerikai előtt, ha rajzfilmfigura lenne tuti kocsányon lógó szemekkel, lógó nyelvvel és másodpercenként felvillanó villanykörtékkel a feje felett ábrázolták volna, olyan vehemenciával cikázhattak a fejében az ötletek a brazil mielőbbi maga mögé kényszerítése kapcsán. Végül az ötös kanyarban a gyorsabb piros gumik és a push-to-pass áldásos tevékenysége révén meg is előzte a háromszoros Indianapolis 500 győztest és innentől fogva tisztán látszott, hogy maximum egy meteoreső tudná megállítani az 1-es számú gép végletekig elszánt pilótáját.

Helio tehát visszaesett a második helyre, de annak sem örülhetett sokáig, hiszen máris érkezett mögé Dixon és a verseny legtöbb előzésének helyt adó ötös kanyarban le is tudta az átlagon felüli ritmusérzékkel megáldott ellenfelét.

A hetvenkilencedik körben tovább folytatódott Power vesszőfutása, a kegyelemdöfést a bombaformában versenyző Kimball adta meg neki, miután egy határozott kormánymozdulattal bevágott a háromszoros bajnoki második helyezett mellé és viszonylag simán maga mögé utasította. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de ha a bávatag tekintetű ausztrál így folytatja, nem hogy végre bajnokságot nem fog nyerni, de még a legjobb háromban sem lesz benne a szezon végén.

A versenyt Ryan Hunter-Reay nyerte, mögötte Scott Dixon ért célba másodikként, itt megjegyzem, hogy a Chip Ganassi Racing új-zélandi pilótája az eddigi összes alabamai IndyCar futamot ebben a pozícióban fejezte be, míg a dobogó legalacsonyabb fokára Helio Castroneves állhatott fel.

Fasza kis futam volt, a pálya észbontó, az pedig külön öröm, hogy hivatalosan is bejelentették; 2016-ig biztosan a versenynaptár része marad a Barber Motorsports Park, ahová egyébként idén látogatott ki az esemény történetének legtöbb fizető nézője.

   

  

 

  

  

HONDA INDY GRAND PRIX OF ALABAMA 2013, VÉGEREDMÉNY
               
HELY VERSENYZŐ AUTÓ SZÁMA CSAPAT RAJTPOZ. MEGTETT KÖRÖK ÉLEN ÁLLT PONTOK
1 RYAN HUNTER-REAY 1 ANDRETTI AUTOSPORT 1 90 53 54
2 SCOTT DIXON 9 CHIP GANASSI RACING 4 90 0 40
3 HELIO CASTRONEVES 3 TEAM PENSKE 6 90 25 36
4 CHARLIE KIMBALL 83 CHIP GANASSI RACING 5 90 3 33
5 WILL POWER 12 TEAM PENSKE 2 90 9 31
6 SIMON PAGENAUD 77 SCHMIDT PETERSON MOTORSPORTS 13 90 0 28
7 MARCO ANDRETTI 25 ANDRETTI AUTOSPORT 7 90 0 26
8 JUSTIN WILSON 19 DALE COYNE RACING 8 90 0 24
9 JOSEF NEWGARDEN 67 SARAH FISHER HARTMAN RACING 22 90 0 22
10 TRISTAN VAUTIER 55 SCHMIDT PETERSON MOTORSPORTS 3 90 0 20
11 ALEX TAGLIANI 98 BARRACUDA RACING 15 90 0 19
12 EJ VISO 5 ANDRETTI AUTOSPORT 16 90 0 18
13 TONY KANAAN 11 KV RACING 19 90 0 17
14 TAKUMA SATO 14 AJ FOYT RACING 12 90 0 16
15 ORIOL SERVIA 22 DREYER & REINBOLD RACING 18 90 0 15
16 SEBASTIEN BOURDAIS 7 DRAGON RACING 23 90 0 14
17 JR HILDEBRAND 4 PANTHER RACING 24 90 0 13
18 SIMONA DE SILVESTRO 78 KV RACING 14 90 0 12
19 AJ ALLMENDINGER 2 TEAM PENSKE 10 90 0 11
20 SEBASTIAN SAAVEDRA 6 DRAGON RACING 9 90 0 10
21 GRAHAM RAHAL 15 RAHAL LETTERMAN LANIGAN RACING 21 90 0 9
22 ED CARPENTER 20 ED CARPENTER RACING 26 89 0 8
23 JAMES JAKES 16 RAHAL LETTERMAN LANIGAN RACING 11 86 0 7
24 ANA BEATRIZ 18 DALE COYNE RACING 25 65 0 6
25 DARIO FRANCHITTI 10 CHIP GANASSI RACING 17 42 0 5
26 JAMES HINCHCLIFFE 27 ANDRETTI AUTOSPORT 20 3 0 5
 
 

 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy