Hunter-Reay-é a pole Birminghamben

A Honda Indy Grand Prix of Alabama kvalifikációját talán a furcsa és megdöbbentő jelzőkkel lehetne leginkább definiálni. Volt itt ugyanis kérem szépen minden a negatív és pozitív meglepetésektől kezdve a vitatható döntésekig. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, nézzünk mindent sorjában.
A megszokott lebonyolítási rendszer szerint két részre osztott mezőny első csoportja helyi idő szerint délelőtt tíz óra huszonötkor gördült pályára. Az edzéseredmények fényében nem hatott igazán a meglepetés erejével, hogy az időmérő első körében egyből sikerült tovább faragni a hivatalos 1:09.8529-es pályacsúcson, melyet még Will Power futott 2012 márciusában.
A pénteki napon már a több versenyző tudott 1:08 alatti időket is futni, majd szombaton az 1:07-es álomhatárt is átlépte a mezőny egészen pontosan annak tizennégy tagja. A kvalifikáció első csoportjának legjobbja, a Chip Ganassi Racing színeiben versenyző Scott Dixon alaposan odalépett a 9-es számú autónak és egy tökéletes kör révén lazán összehozta a hétvége első 1:06-al kezdődő időeredményét. A 2003-as és 2008-as esztendők IRL/IndyCar bajnokát a széria regnáló uralkodója, az Andretti Autosportos Ryan Hunter-Reay követte, míg a harmadik helyen a japánok büszkesége, Takuma Sato végzett az AJ Foyt Racing autójában. A Dragon Racingnek is sikerült beverekednie magát az időmérő második körébe, azonban nem a négyszeres Champ Car bajnok Sebastien Bourdais, hanem a kolumbiai Sebastian Saavedra révén. Keserédes napot zártak Ganassiék is, hiszen Dixon mellett kivívta a folytatás jogát Charlie Kimball is, azonban legnagyobb kincsük, a háromszoros Indianapolis 500 győztes, négyszeres IRL/IndyCar bajnok Dario Franchitti már az első etapot követően búcsúzni kényszerült. Az utolsó továbbjutó helyet a Team Penske harmadik autóját vezető AJ Allmendinger kaparintotta meg, így a hat és fél év után open-wheel autóval most először éles időmérő edzésen résztvevő amerikai megkezdhette a készülődést a legjobb hatba való jutásért.
Mehetett zuhanyozni viszont Simon Pagenaud, Alex Tagliani, a már említett Dario Franchitti és Sebastien Bourdais, Tony Kanaan, Graham Rahal valamint Ana Beatriz.
Néhány perc szünetet követően megkezdődtek a második csoport küzdelmei. Bár itt már nem született 1:06-os idő, azonban más meglepetés igen. Habár jobban belegondolva hamarosan eljutunk arra a pontra, hogy az újonc Tristan Vautier elsősége senkiből nem fog döbbenetet kiváltani, hiszen a francia fiú már élete első IndyCar hétvégéjén komolyan bejelentkezett az élen zajló csatákba, s ez az elhatározása úgy fest hosszútávra szól, csapata, a Sam Schmidt Motorsports legnagyobb örömére. Vautier-t a Dragon Racing angol pilótája, Justin Wilson követte, míg a Barber Motorsports Parkban két futamgyőzelmet és két pole-t jegyző Will Power a harmadik helyről várhatta a folytatást. A Team Penske ausztrál pilótáját csapattársa, Helio Castroneves követte, míg az ötödik helyen a Rahal Letterman Lanigan Racingnél szolgáló James Jakes végzett, az utolsó továbbjutó helyet pedig a szezonnyitón brillírozó, ezen a hétvégen azonban mindezidáig inkább csak agonizáló Marco Andretti szerezte meg az Andretti Autosport 25-ös számú gépével. Kiesett viszont a reggeli edzés leggyorsabbja, a KV Racing idei szerzeménye, Simona de Silvestro, az Andretti Autosport fele EJ Viso és James Hinchcliffe személyében, a Sarah Fisher Hartman Racing pilótája, Josef Newgarden és a nem kimondottan (még finom voltam) road specialistának tekinthető Ed Carpenter is. Az etapot követően kisebbfajta botrány is kialakult, miután Hinchcliffe szóvá tette, hogy Will Power blokkolta, emiatt nem tudott jobb időt autózni. Az ausztrál versenyző tagadta a szándékosságot és a versenyigazgatóság sem rendelt el semmiféle szankciót a fura tekintetű, háromszoros bajnoki második helyezett ellen, így Power nyugodt szívvel várhatta az időmérő következő körét.
A csoportküzdelmek során több csapat részéről is nem a favoritnak tartott pilóta jutott tovább a legjobb tizenkettő közé: a Dragon Racingnél Bourdais pakolhatott, miközben Saavedra a folytatásra készült, a Rahal Letterman Lanigan Racingtől pedig James Jakes vághatott neki a második körnek, ellenben Graham Rahal számára véget ért a nap.
A legjobb tizenkét versenyzővel megkezdődött tehát a következő felvonás aminek tétje nem más volt, mint az utolsó etapba való kerülés, amelyben már a pole pozíciós kilétéről döntenek.
Scott Dixon ismét előhúzott az ingujjából egy 1:06-os időt és ellentmondást nem tűrően betonozta be magát az első, biztos továbbjutó helyre. Az új-zélandi mögött, akárcsak az első csoportkörben, ezúttal is Ryan Hunter-Reay végzett, harmadikként pedig Charlie Kimball készülődhetett a végső összecsapásra. A negyedik pozícióban Takuma Satót jegyezték, akit a Team Penske két teljes szezonos versenyzője, Will Power és Helio Castroneves követett. A nap további részétől viszont úgy tűnt, búcsúzik Tristan Vautier, Marco Andretti, Justin Wilson, Sebastian Saavedra, AJ Allmendinger és James Jakes.
Az etapot követően azonban gyors változás állt be a sorrendet illetően, mivel a versenybíróság úgy látta, hogy Sato szándékosan blokkolta Wilsont, ezért az AJ Foyt Racing pilótáját a 2013-as IndyCar szabálykönyv 8.3.7.1.-es pontjának értelmében diszkvalifikálták és elvették az időmérőn futott legjobb két körét, minek következtében a japánt a rajtrács tizenkettedik helyére száműzetett. A Fast Six azonban, mint a neve is mutatja hat versenyzőt takar, így az eredetileg a hetedik helyet megszerző Tristan Vautier-nek lehetősége nyílt arra, hogy St. Pete-hez hasonlóan élete második IndyCar hétvégéjén is harcba szálljon az első rajthelyért. A gond mindössze annyi volt, hogy a Schmidt Peterson Racing ekkor már nagyban csomagolt, miután abban a tudatban voltak, hogy számukra ennyi volt a nap. Fejvesztett kapkodás kezdődött hát annak érdekében, hogy Vautier legalább egy értékelhető kört tudjon futni a kvalifikáció utolsó szakaszában. Nos, ez végül sikerült is neki, olyannyira, hogy a francia tehetség a harmadik helyről várhatja a holnapi verseny rajtját.
A pole pozíciót Ryan Hunter-Reay szerezte meg, megtörve ezzel a Team Penske hegemóniáját, mely csapat nem csak a széria eddigi összes győzelmét, de az összes rajtelsőségét is jegyzi a Barber Motorsports Parkban. Az Andretti Autosport bajnoka mellől Will Power indulhat, őket a már említett Vautier és a negyedik pozíciót megszerző Scott Dixon követi, míg a Honda Indy Grand Prix of Alabama rajtrácsának harmadik sorát a Charlie Kimball – Helio Castroneves páros alkotja.
A 90 körös verseny magyar idő szerint vasárnap este 21:40-kor kezdődik
Honda Indy Grand Prix of Alabama rajtsorrend, 2013 | |||
1. | Ryan Hunter-Reay | Andretti Autosport | 01:07.0871 |
2. | Will Power | Team Penske | 01:07.3304 |
3. | Tristan Vautier | Schmidt Peterson Motorsports | 01:07.3616 |
4. | Scott Dixon | Chip Ganassi Racing | 01:07.3642 |
5. | Charlie Kimball | Chip Ganassi Racing | 01:07.4987 |
6. | Helio Castroneves | Team Penske | 01:07.5106 |
7. | Marco Andretti | Andretti Autosport | 01:07.4893 |
8. | Justin Wilson | Dale Coyne Racing | 01:07.4964 |
9. | Sebastian Saavedra | Dragon Racing | 01:07.6317 |
10. | AJ Allmendinger | Team Penske | 01:07.6962 |
11. | James Jakes | Rahal Letterman Lanigan Racing | 01:07.8832 |
12. | Takuma Sato | AJ Foyt Racing | 01:08.9560 |
13. | Simon Pagenaud | Schmidt Peterson Motorsports | 01:07.2409 |
14. | Simona de Silvestro | KV Racing | 01:07.7291 |
15. | Alex Tagliani | Barracuda Racing | 01:07.2886 |
16. | EJ Viso | Andretti Autosport | 01:07.7337 |
17. | Dario Franchitti | Chip Ganassi Racing | 01:07.2965 |
18. | Oriol Servia | Panther Dreyer & Reinbold Racing | 01:07.7474 |
19. | Tony Kanaan | KV Racing | 01:07.3671 |
20. | James Hinchcliffe | Andretti Autosport | 01:07.7774 |
21. | Graham Rahal | Rahal Letterman Lanigan Racing | 01:07.4184 |
22. | Josef Newgarden | Sarah Fisher Hartman Racing | 01:07.7830 |
23. | Sebastien Bourdais | Dragon Racing | 01:07.4567 |
24. | JR Hildebrand | Panther Racing | 01:07.8367 |
25. | Ana Beatriz | Dale Coyne Racing | 01:08.9108 |
26. | Ed Carpenter | Ed Carpenter Racing | 01:08.6362 |
képek: IndyCar

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough