Kiszivárgott az IndyCar jövőjére vonatkozó tervezet

Emlékszünk még arra a hírre, amikor 2012 októberében a Hulman & Co. bejelentette, hogy egy független szakértői csoportot, bizonyos Boston Consulting Group-ot bízott meg azzal, hogy dolgozzon ki egy marketing stratégiát az IndyCar jövőjével kapcsolatban?

Nos, a cég szerződtetésének híre a hetek/hónapok folyamán a feledés homályába veszett, miután szinte senki nem szólt erről többet egy árva mukkot sem.

Most azonban borult a bili, és kiszivárgott, hogy a bostoni cég mit is tervez a szebb napokat látott amerikai open-wheel versenyzés újbóli felvirágoztatásának céljából. A 115 oldalas dokumentum az Associated Press kezébe került, a hírügynökség pedig annak rendje és módja szerint meg is szellőztetett abból egy pár érdekes, a rajongókat talán leginkább érdeklő részletet.

Hát mit ne mondjak, meglehetősen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, amikor először olvastam a pontokba szedett tervezetet. Egyaránt vannak benne jó, megfontolandó és egyenesen a baromság kategóriába sorolandó elemek.

 

Lássuk mit is akar akkor a BCG és mitől forog a sírjában propellerként Tony Hulman.

 

1. Kezdjük a kedvencemmel. A BCG-nél dolgozó nyakkendősök és kiskosztümösök szerint az IndyCar szezonját két részre kellene bontani. A hivatalos bajnokság mindössze 19 hétig tartana, melynek keretében 15 versenyt futna a mezőny, végül pedig egy három versenyes rájátszásra kerülne sor. Ezzel csak annyi a baj, hogy a rájátszás, mint amilyennek a NASCAR-ban lévő Chase is tekinthető, nem hinném, hogy érdemben működhet egy olyan bajnokságban, ahol ennyire kevés futamból áll egy szezon, nem beszélve arról, hogy a versenyzők száma is kevesebb, mint a Sprint Cup-ban. Teljes mértékben értelmetlen, halva született ötlet.

Érdemes szót ejteni a BCG által kreált “álomnaptárról” is. Az íróasztal mögött ülve ugyanis arra jutottak, hogy a szezonnak Houstonban kellene kezdődnie, utána jöhet Phoenix, az Indy 500,  ajd Atlanta, Boston, Chicago, Pocono, Toronto, Seattle, Sonoma és Fontana, míg a rájátszásra Texasban, Long Beach-en és végül az Indianapolis Motor Speedway belső, technikás aszfaltcsíkján kerülne sor. Mondhatni remek, ugyanis keresve sem találhattak volna rosszabb választást a szezonzáró helyszínének, mint az IMS road vonalvezetését, arról nem beszélve, hogy a nézők 80%-a szerint a bajnoki címet eldöntő viadalnak oválpályán van a helye.

Azt a BCG tárgyalóasztalánál ülők is tudják, hogy egy kevesebb, mint öt hónapig tartó szezonnal nem lehet fenntartani, mi több, növelni az érdeklődést az IndyCar iránt, így kitalálták, hogy a rekordhosszúságú holtszezon ideje alatt elküldik a mezőnyt egy nemzetközi road showra, amely nem képezné a bajnokság részét. Nos, ez további kérdéseket vet fel. A széria anyagi helyzete siralmas, nem tobzódnak a szponzorokban, kis túlzással minden egyes centet élére kell állítaniuk. Ennek tükrében, honnan lenne pénz arra, hogy csak úgy kiruccanjanak, méghozzá több alkalommal az országhatáron kívülre, ráadásul olyan futamokkal, melyek lehetnek akármilyen izgalmasak, tétnélküliségük miatt sokak szemében már azelőtt veszített értékükből, mielőtt még egyáltalán elkezdődtek volna? Már csak a logisztika egy kisebb vagyont emésztene fel. Az igaz, hogy példának okáért a 2008-as bajnokságon kívüli futam Surfers Paradise-on sikeresnek volt mondható, de ez csak egy rendkívüli esemény volt, ráadásul Ausztráliában, ahol mindig is nagy tömegeket mozgatott meg a széria. A BCG tervezetében azonban nem egy versenyről van szó, a spekulációk szerint a turné ráadásul Dél-Amerikát és Európát is érintené, amiből nem nehéz kitalálni, hogy az összköltség milyen magaslatokig rúgna. Európában, ahol egy szűk réteget leszámítva maximum az internetes trollok fantáziáját mozgatja meg az amerikai autóversenyzés, csak úgy lehetne nézőket kicsábítani a pályákra, ha ingyenessé tennék az eseményt, ami viszont anyagilag az eddigieknél is jobban padlóra küldené a szériát.

scott-dixon.jpg

 

2. A marketing stratégia szerint az IndyCar a pályákon zajló eseményekre és a tökös versenyzőkre helyezné a hangsúlyt, nem pedig a NASCAR-ban minduntalan felbukkanó drámákra és bulvár jellegű hírekre, valamint az azokban aktív szerepet vállaló, teátrális pilótákra. A gond ezzel annyi, hogy az emberek jelentős része hiába tagadja, bizony elolvassa a hangzatos, szaftos pletykákkal és érdekességekkel kecsegetető cikkeket, melyek ráadásképpen még a média egy teljesen más szegmenségben is megjelenési lehetőséget biztosítanak a sportnak, ha úgy tetszik ingyenreklámot, ami rendkívül fontos a levegőért kapkodó IndyCarnak. A következő lépés kis túlzással mi lenne, megtiltanák a pilótáknak, hogy vicces képeket tegyenek közzé, vagy bókoljanak a párjuknak Twitteren, mondván annak semmi köze a versenyzéshez? Josef Newgarden nem készíthet több poénos videót? Befellegzett a The Offseasonnek? Ha tetszik, ha nem, a mai sportvilág már legalább annyira szól a bulvárról, mint a tényleges teljesítményről. A játékosok/versenyzők sztárok, és ez a státusz segíti zsíros szerződéskehez őket, és közvetve a munkaadó szervezetüket. Szép lenne, ha a sportolók csakis kizárólag az eredményeik által vívnák ki maguknak a hírnevet, a világ azonban más. Jön valaki, aki pályacsúcsot fut, laposra veri a mezőnyt és nem lehet kirobbantani a Victory Lane-ről. Ez azzal jár, hogy a nézők automatikusan kíváncsiak lesznek rá, és minél többet akarnak megtudni a sisak alatt lévő emberről is. És mivel a rajongókat ki kell szolgálni, ezért személyes információkat is szolgáltatni kell azoknak, akik nélkül a széria lehúzhatná a rolót, márpedig ez már a bulvár kategória határát súrolja. Ördögi kör.

A tehetség a legfontosabb, azok a képességek, melyekkel ezeket a bitang gyors autókat uralják a pályán, azonban akármennyire is örülnénk annak, ha másként lenne, el kell fogadni, hogy a professzionális versenyzés mára legalább ugyanannyira showbusiness, mint sport, a pilóták pedig a szériával együtt termékek is, amiket el kell adni, ehhez pedig a klasszis performansz nem elég.

 

3. Az IndyCar naptárának legnézettebb eseménye mind helyszínileg, mind a televíziókészülékek előtt nem meglepő módon az Indianapolis 500. Nem is csoda, hogy a BCG a jegyárak megemelését javasolja, miközben a pálya másik két főkategóriás eseményének, a MotoGP Red Bull Grand Prix-jének és a NASCAR Brickyard 400-ának árait lejjebb tornásznák.

 

4. A BCG továbbá szorgalmazza az Indianapolis Motor Speedway kihasználtságának növelését, miután 2012-ben mindössze 132 napon keresztül volt a pálya valamilyen esemény helyszíne, amiből a magasabban kvalifikált versenyek csak 21 napot tett ki. A road-on rendezett plusz egy IndyCar futam segítségével 4.3 millió dolláros bevételt prognosztizálnak.

 

5. A tanácsadó csoport szerint az eddigi két televíziós csatorna (NBCSN és ABC) helyett a jövőben csak egy adó közvetítené az IndyCar versenyeit. Mivel az NBCSN-en idéntől a Forma-1 futamai lesznek láthatóak, így a legnagyobb esélye az ABC-nek van. Ami jó, hogy a – többnyire – országos adó lévén sokkal több háztartásba eljut a széria, mint a kábeles NBCSN esetében, a rossz viszont, hogy ez a csatorna nem éppen a színvonalas közvetítéseiről híresült el: valahogy mindig sikerül nekik elmulasztani a fontos pillanatokat és megtalálni a tökéletesen jellegtelen eseményeket. Nem egy versenyt nézve az embereknek az a benyomása támadt, hogy ilyen unalmas, pocsék futamot régen látott, holott csak az ABC nem irányította a kameráit a vérre menő csatákra és fontos előzésekre. Az NBCSN azonban hallani sem akar arról, hogy idő előtt felbontsák a szériával kötött szerződést és a továbbiakban is sugározná az IndyCar futamait.

 

6. A BCG arra ösztönzi a Hulman & Co.-t, hogy eszükbe ne jusson eladni az IMS-t és az IndyCar jogait. Akármennyire is nem kedvelem ezt a családot, igazat kell adnom a bostoniaknak. Jelenleg egy darab olyan céget, vagy magánszemélyt nem tudnék mondani, akinek felügyelete alatt nyugodt szívvel látnám a sportot. Akárki is tenné rá a kezét, félő, hogy szépen lassan leépítené az egészet és csak az Indianapolis 500-at tartaná szem előtt. Vagy még azt sem.

 

 

A fentiek csak a saját, szuverén véleményemet tükrözik.

Minden pontban van potenciál, csak éppen fedezet/kivitelezési lehetőség nincs, mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy vajon mi valósul meg a tervekből.

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy