A legenda elkezdődik -

Már csak kilencvenkilenc nap és megkapja a zöld zászlót a 2013-as, sorrenben kilencvenhetedik Indianapolis 500 tradicionálisan harminchárom fős mezőnye.

Ennek apropójából itt az ideje, hogy kicsit visszamenjünk az időben és betekintést nyerjünk a világ legrégebbi, leghíresebb és egyben legkeményebb pályaversenyének első futamába, melyet százkét évvel ezelőtt, 1911. május 30-án rendeztek az Indianapolis Motor Speedwayen. A létesítményt eredetileg autógyártók tesztpályájának szánták, ugyanakkor profitszerzés céljából a versenyrendezés is komoly opció volt az építtetők részéről. Egy évvel az IMS megnyitását követően, 1910-ben sportszempontból egy rendkívül zsúfolt naptárat alkottak, aminek keretében voltak olyan hétvégék, hogy 15-20 futamot is rendeztek a téglaborítású pályán. Ezzel azonban pont az ellenkezőjét érték el, mint amit szerettek volna. A kezdeti lelkesedést követően az emberek hamarosan megcsömörlöttek a töménytelen mennyiségű versenytől, ami a nézőszám rohamos csökkenésében nyilvánult meg. Az IMS vezetősége tisztában volt azzal, hogy mit és hol rontottak el, ezért egy gyökeresen más megoldáshoz folyamodtak.

Az új koncepció szerint a következő esztendőben a pálya mindössze egy eseményre helyezte a hangsúlyt, amely ebből fakadó exkluzív státuszából adódóan sokkal nagyobb érdeklődésre tartott számot, mint a korábbi futam dömping. Az ötlet jónak bizonyult, azonban számos kérdést vetett fel. Ezek közül a két legjelentősebb a „mikor rendezzék?” és a „milyen hosszú legyen?” volt. Hosszas tanakodást követően arra jutottak, hogy május utolsó vasárnapja lesz a legmegfelelőbb időpont, hiszen ekkorra fejeződnek a régióra jellemző legjelentősebb mezőgazdasági munkák, ami után az emberek rendre hosszú szabadságra mennek, valamint az időjárás is kedvező az év ezen szakában; kellően meleg, száraz, de még nem jellemző a nyári extrém forróság. A verseny hosszát sem egykönnyen állapították meg. Többek között még egy 24 órás viadal lehetősége is felmerült, végül azonban praktikusságból az 500 mérföldes táv mellett döntöttek, illeszkedve az indianapolisi emberek napi rutinjához, akik az öt-hat órás futamra való kilátogatást lényegesen könnyebben be tudták illeszteni napirendjükbe. Az IMS nem kockáztathatott, hogy a hosszú időtartam miatt kevesebb néző legyen jelen a pálya mellett.

A versenytáv és a május végi időpont azóta is az Indianapolis 500 tradíciójának részét képezi, ahogyan az itt először sorra kerülő repülőrajt és a felvezető autó használata is.

Érdekesség, hogy ekkoriban még a piros zászlóval indították útjára a mezőnyt, a zöldet pedig egy körrel a futam vége előtt lengették, a kockás zászló viszont már 1911-ben is azt jelképezte, amit ma.

Az első Indy 500 mezőnye negyven főt számlált, a legjobbnak pedig az ekkor 32 éves Ray Harroun bizonyult, aki 74.602 mp/h-s (120.060 km/h) átlagsebességgel, 6 óra 42 perc 8 századmásodperc alatt teljesítette az ötszáz mérföldes távot.

Ezzel elindult hódító útjára az Indianapolis 500, mely az idők során, az autóversenyzés világának egyik legikonikusabb eseményévé vált.

A 97. Indianapolis 500-at idén május 26-án rendezik, hol máshol, mint az Indianapolis Motor Speedwayen.