Tizenegy éves karosszériával folytatják az Indy Lights-ban -

Az IndyCar nyilvánosságra hozta, hogy a két évvel ezelőtt beharangozott vadonatúj Indy Lights autók és motorok 2014-re tervezett bemutatkozását elhalasztják, és az is könnyen előfordulhat, hogy legkorábban csak 2016-ban, vagy még később mutatkoznak be az új gépek.

Nos, ez a döntés egyrészt meglepő, másrészt egyáltalán nem az. Váratlan volt abból a megközelítésből, hogy a 2011-es nagy bejelentést követőn folyamatosan csepegtették az információkat felsőbb körökből, miközben az új formula megvalósítását véghez vivő márka kiléte körüli találgatások állandó témát szolgáltattak a rajongóknak. Volt itt minden, Lola, Dallara, Mygale, Swift, sőt, még a közönségkedvenc DeltaWing is felmerült, mint a 2014-es Lights gépek megépítője, most azonban kiderült, hogy ez is csak egy olyan – remélhetőleg csak ideiglenesen – füstbe ment hacacáré, mint például a fősorozatban állandó jelleggel zajló bohóckodás az aero csomagok körül.

Nem kell naprakészen követni az IndyCar előszobájaként számon tartott Indy Lights-t, hogy észrevegyük: ez a széria több sebből vérzik, minek következtében elismertsége sokak szemében már a hierarchiában alatta helyet foglaló Star Mazdáét (idéntől Pro Mazda) is alulmúlja. Tavaly összesen tíz teljes szezonos versenyzője volt a sorozatnak, miközben olyan beugró pilóták duzzasztották fel a mezőnyt, akik közül bizony jó párnak utána kellett néznem, hogy megtudjam honnan a búbánatból szalajtották őket egyáltalán. Idén, alig több, mint egy hónappal a szezonnyitó előtt, egyelőre hat (!!!!!) hivatalosan bejelentett versenyző van feltüntetve a széria weboldalán a 2013-as szezonra, miközben a legoptimistább szakértői vélemények szerint ez a szám a legjobb esetben idén is maximum tíz főre növekedhet csak, különösen most, hogy minden marad a régiben. Minden valószínűség szerint számos versenyzőt és velük együtt szponzort csábíthatott a 2014-es új autó ígérete, ami a várakozások szerint olcsóbb is lett volna, mint a jelenlegi, idén tizenegyedik évébe lépő Dallara, mellyel egy szezon körülbelül 850-900 ezer dollárt kóstál.

A Tony George Jr. irányítása alá tartozó Lights pályázatára szép számmal érkeztek a jelentkezők, azonban a sorozat ismételten trehányságáról tett tanúbizonyságot, miután nagy ívben tettek a döntéshozatali határidőkre, a késlekedés okáról pedig elfelejtették tájékoztatni az autó megépítési jogáért versengő cégeket, akik természetesen egyre fogyatkozó türelemmel viselték a nem létező fejleményekből adódó körülményeket. A kialakult helyzetet egy pályázó a professzionális magatartás teljes hiányaként definiálta. Nem is fogalmazhatott volna jobban.

Pedig ötletekért nem is kellene messzebb menniük, mint az IndyCar utánpótlás programjának, a Road to Indy-nek második lépcsőfokát képező Star Mazda – Pro Mazda metamorfózisig, amikor is tavaly év végén a Dan Anderson vezette Anderson Promotions (az ő kezük alatt fut Road to Indy legalsó szintjét képező USF2000 széria is) kirángatta a gödörből az utolsókat rúgó Star Mazda sorozatot, új támogatókat szerzett és annak ellenére, hogy december elején még temették a bajnokságot, mostanra már tizenegy hivatalosan bejelentett pilótával rendelkeznek, az elkövetkezendő napokban pedig további bejelentések várhatóak, míg a USF2000 esetében már tizenkilenc versenyző részvétele biztos a 2013-as szezonban. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy ezekben a sorozatokban az indulás jóval kevesebb zöldhasúba fáj, mint a Lights esetében, azonban az valahol mégsem helyénvaló, hogy az alsóbb kategóriák nagyságrendekkel jobban állnak minden téren, mint az IndyCar közvetlen belépőjének számító sorozat.

Változásokra van szükség, mert amíg az Indy Lights egy kiskamasz-korba lépett autóval futó fapados széria marad, senki nem fogja komolyan venni, ezáltal opcióként sem fog szerepelni a legtöbb fiatal versenyző és azok szponzorai számára sem.

Jelenleg ott tartunk, hogy a Pro Mazda és a DW12 kishúgaként is definiálható autói komolyabb tanulási lehetőséget biztosítnak a feltörekvő pilóták számára, mint az önmaga karikatúrájává vált Indy Lights.

Az amerikai open-wheel versenyzés legfőbb nevelőszériájaként a Lightsban, valamint annak jogelődjeiben olyan nevek szereztek bajnoki címet és indultak hódító útjukra, mint például Paul Tracy, Bryan Herta, Scott Dixon, Tony Kanaan, és Christiano da Matta, de idesorolandó még a fiatalabb generáció képviseletében a 2011-es év legjobbja, Josef Newgarden, valamint a tavalyi bajnok Tristan Vautier is.

Magam részéről kíváncsi vagyok, lesz-e valami a 2015-ös korszakváltásból, vagy addig tologatják, míg a végén a Lights autói öregebbek lesznek, mint az azokat vezető pilóták átlagéletkora. Na az szép lenne. És még a gépek korából adódó biztonsági kérdésekről egy szót sem ejtettem, de talán jobb is így. A fentiek alapján mindenki vonja le a megfelelő konzekvenciát azzal kapcsolatban, hogy életbiztosítás-e egy ennyire elöregedett versenyautó volánja mögött súrolni – némely pályán túl is lépni – a 300 km/h-s álomhatárt.