Széljegyzet -

Mindenekelőtt innen is gratulálni szeretnék Liza Markle-nek új munkájához a Global Rally Cross-ban, másrészt pedig: a jó kurva anyádat, IndyCar!

Na de, hogy ki is az a Liza Markle? Nos, ő nem más volt, mint az a személy, aki a rajongókkal való kapcsolattartásért, rendezvényekért, közönségtalálkozókért felelt, s tette mindezt olyan lelkesedéssel, amilyennel csak egy olyan ember képes végezni a munkáját, aki nem kötelességként, hanem szenvedélyként tekint arra. Maximálisan kiszolgálta a szurkolókat, lehetőségeihez mérten igyekezett teljesíteni minden feléje érkező kérést, ha pedig mégsem tudott segítséget nyújtani azt is kedvesen, tárgyilagosan közölte még a legeldugottabb alabamai falucskában élő érdeklődővel is. Liza rendkívül sokat tett azért, hogy az egyszeri rajongó is közelebb kerüljön az IndyCarhoz és ha netán volt olyan szerencsés, hogy személyesen is ott tudott lenni egy-egy futamon, akkor biztos lehetett abban, hogy maximális elégedettséggel távozik, amelyben nagyban benne volt Markle keze is. És ezt az embert rúgta kis a széria december közepén. A szurkolók joggal háborodtak fel a döntésen, hiszen nem értették, hogy miért kellett lapátra tenni azon kevés alkalmazottak egyikét, aki valóban szívügyének tekintette a szebb napokat is látott versenysorozatot.

Ez volt az a pont, ami ismét gondolkodásra késztetett és ezáltal arra, hogy leporoljam a már ezerszer lerágott csontot, miszerint miért vágja az IndyCar szándékosan maga alatt a fát. Liza Markle csak egy dolgozó volt, azonban a jelenlegi helyzetet szimbolizáló zászlóra nyugodtan kitűzhetnénk az arcképét. A széria ugyanis valami frenetikus érzékkel képes arra, hogy rombolja saját nimbuszát, amelynek ékes bizonyítéka az utóbbi időben oly’ sokat elhúzott mézesmadzag, mellyel csak annyit értek el, hogy már a legelszántabb, a végletekig kitartó rajongók – velem együtt – is kétkedve fogadnak minden olyan hírt, amelyre normál esetben pozitívumként kellene tekinteni. Volt itt ugyanis minden: kínai hiperszupermega verseny, amely úgy meghiúsult, mint a sicc, olaszországi kiruccanás, amelyből mostanra csak a néma csend és hallgatás maradt, de mondhatnám még a Tony Stewart-féle hírorkánt, amiről minden épeszű ember leszűrte, hogy pusztán marketing, és ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem a sokadik, be nem teljesülő ilyen fogás szerepében tetszelgett volna. Ráadásul ezzel a sztorival is sikerült úgy lábon lőnie magát a sorozatnak, ahogyan az csak neki sikerülhet, hiszen az eredeti tervek szerint az IndyCar kapott volna tizenöt perc hírnevet, ehelyett ezt is a NASCAR élvezte végül ki. Most pedig itt vannak a találgatások egy – általam is említett – negyedik Andretti autóról, ahogyan a Chip Ganassinál sem kizárt még mindig egy újabb verda hadba állítása, de a Team Penske sem jelentette még be 100%-osan, hogy 2013-ban már csak két versenyzővel vágnak neki a szezonnak, nem beszélve a kisebb csapatokról, mint a Coyne, vagy a levegőben lógó alakulatokról, mint a sokat pedzegetett Coloni /amiből véleményem szerint lófasz se lesz egyhamar/, vagy a HVM állítólagos indulása . Persze, tudom, ez az offszezon, ezzel jár, na de a körülményeket figyelembe véve mennyire ringassa magát az ember hiú reményekbe? A versenynaptár már hónapok óta nyilvános, s anno még én magam is védtem, de akármelyik oldalról is próbálom megközelíteni, nem tudom figyelmen kívül hagyni a duplafordulókat, amely az egyik legnagyobb marhaság, amit valaha hallottam topkategóriák tekintetében. Így is folyamatosan az a vád éri az IndyCart, hogy az egyenautók miatt nem különb egy GP2-től /vagy épp GP3-tól/, most pedig még ezzel is adjuk az érvelés alá a lovat.

A televíziós szerződésekről, a leendő, tényleges vezérigazgató homályos kilétéről és egyéb problémákról, melyekkel tavat lehetne rekeszteni, még nem is beszéltem, s megmondom őszintén, nem is nagyon akarok, az azonban fix, hogy ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy nem tobzódnak a szponzorok a széria háza táján.

Mindezek ellenére töretlenül reménykedem, hogy 2013 más lesz, mint a többi, csak ne motoszkálna a fejemben a kérdés, hogy mégis, mitől lenne más? A versenynaptár – ha nem is katasztrofális-, de nagyon messze áll attól, amitől növekedést remélhetnénk. Számos tekintetben fedésbe kerülnek a versenyek jóval magasabban kvalifikált sporteseményekkel, holott csak vissza kellene menni egy kicsit az idővel és ötletet lopnia az IndyCarnak – saját magától. 1996-2000 között az IRL szezon januárban vette kezdetét a Walt Disney World Speedwayen Orlandóban, s – az Indianapolis 500-at nem számolva – majd’ minden évben ez a verseny érte el a legmagasabb nézettséget: ’96-ban 2.20-as rátával nyitottak, de a rá következendő két évben is 1.80-1.90 között ingadozott ez a szám. Nem is csoda, hiszen ebben az időszakban semmilyen motorsport-esemény nincs (a Dakartól most tekintsünk el), ezáltal vetélytárs sem, legalábbis ebben a műfajban. Ezzel szemben a 2013-as szezon március 24-én veszi kezdetét St. Petersburgben, amely napon a NASCAR Fontanán rendez versenyt, a Forma-1 pedig Malajziában. Nem kérdés, hogy a média és az autósport rajongók mely szériákra hegyezik ki érzékszerveiket ezen a hétvégén. Hát nem az IndyCarra.

Ha lenne egy csöpp eszük, akkor úgy mozgatnák a naptárat, hogy az lehetőleg ne ütközzön más, sokkal népszerűbb és nagyobb táborral rendelkező szériákkal, ha pedig még nagyobbat akarnának domborítani, akkor szépen betehetnének legalább 2-3 futamot abba az időszakba, amikor semmilyen más autós szakág még nem aktív. Nem szeptemberi szezonzárók kellenek, amit a többség – még az IndyCart figyelemmel követők jelentős része is – úgy felejt el, ahogy van, hiszen a médiabubus sorozatoknál a feszültség még csak ekkoriban kezd a tetőfokára hágni. Be kellene tömni a globális motorsport-naptárban éktelenkedő lyukat, amivel plusz nézőket szerezhetnénk, mert bizony számos, az IC-t egyébként elutasító ember is leülne a készülékek elé, mert már mindegy volna neki, csak versenyautókat lásson. S belőlük jó esetben akár törzsrajongók is lehetnek, hiszen rájönnének, hogy ez a széria valójában nem is egy kalap szar, mint előzőleg azt pár, balesetekből összevágott youtube videó megtekintését követően elkönyvelték magukban. Be kellene látni, hogy az IndyCar nincs abban a helyzetben, hogy teljes jogú versenytársként lépjen fel Brian France, vagy éppen Bernie Ecclestone szériája ellen, ezért lenne létfontosságú, hogy olyan időpontokban mutatkozzanak be, amikor nincs jelen a konkurencia. Mondhatnánk, hogy a Forma-1 nyári szünetében sem volt valami acélos az IC televíziós rátája, azonban pár dolgot nem árt tisztázni ezzel kapcsolatban. Amerikai viszonylatban nem oszt és nem szoroz az F1 (ha egy idősávba került a két széria, akkor a legtöbb esetben az IndyCar verte odaát nézettségben a Forma-1-et), Európában pedig még a három-négy hetes szünetben is bőven ellátta a médiát a világbajnoki sorozat hírekkel és pletykákkal, volt tehát min csámcsogni, miközben az IC lényegében semmiféle publicitást nem kapott az öreg kontinensen. Az USA-ban pedig dübörgött a NASCAR, megállíthatatlanul, minden figyelmet elvéve az ekkor még Randy Bernard irányítása alatt álló szériáról.

Egy januári kezdés sok mindenre megoldás lenne tehát, annak ellenére is, hogy eleinte komoly problémák elé állítaná a csapatokat – például a versenyzői felállások jóval korábbi letisztázása – , azonban egy kellőképpen tökös vezetőség helyén tudná kezelni a dolgokat, miközben a potenciális szponzorok is bátrabban léphetnének a tettek mezejére. De ugye az a feltételes mód… Pedig valamit lépni kell, kockáztatni és ésszel törni előre. Kerül, amibe kerül.