Az IMS történetének első focitornája -

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon bírom, amikor profi sportolók kiengedve a gőzt egy másik arcukat mutatják meg a világnak, még akkor is, ha arra egy jól megszervezett PR-akció keretein belül kerül sor.

Mint az előző posztomban már írtam, hárman az IndyCar legfiatalabb generációjából tegnap egy kis baráti focimeccsre voltak hivatalosak, az ellenfelek pedig nem mások voltak, mint az amerikai focibajnokság legtehetségesebb utánpótlás játékosai. Itt külön megjegyezném, mielőtt még bárki félreértené a legörgetést megelőzően, hogy NEM amerikai futballról volt szó, hiszen abban az esetben ez az írás sem a jóhangulatú beszámolóról és képekről szólna, hanem sokkal inkább törött csontokról és három frissen lerokkant IndyCar pilótáról.

Történt, hogy Simona de Silvestro, Graham Rahal és Josef Newgarden egy rendhagyó labdarúgó-tornán mérték össze tudásukat négy kiemelkedő képességű ifjonc, név szerint Eriq Zavaleta, Kyle Bekker, Andrew Farrell s Carlos Alvarez ellen, a helyszín pedig nem más volt, mint a világ leghíresebb versenypályájának, az Indianapolis Motor Speedwaynek célegyenese.

Nem is csoda, hogy a profik teljesen odáig voltak, meg vissza látván a monumentális létesítményt, annak ellenére, hogy nem először jártak arrafelé.

A barátságosnak induló mérkőzés hamarosan átváltott élet-halál harccá, hiszen az esemény és a helyszín jellegének ellenére mindkét fél győzni akart. Az első gólt a gyerekkorában focistaként is szárnyait próbálgató Simona szerezte, ezt viszont nem hagyhatták szó nélkül a profik, és egy olyan mesterhármast produkáltak, hogy a versenyzői overálban futkározó IndyCar pilóták konkrétan se köpni, se nyelni nem tudtak. Az első félidő így 3-1-el ért véget, a folytatásban pedig még jobban felpörögtek az események. Az idéntől édesapja csapatában versenyző Graham Rahal rögtön lőtt egy gólt, de az MLS reménységek sem maradtak sokáig adósak. Kicsi Rahalt viszont nem ejtették a fejére és addig ügyeskedett, amíg ki nem egyenlítette a játszmát, amikor a profik ismét támadásba lendültek. Végül az ilyenkor szokásos, diplomatikus döntetlennel érhetett volna véget a móka, számszerűsítve 5-5-el, azonban a büntetőknél már a valódi labdarúgók diadalmaskodtak.

Az indianai egyetem színeiben játszó Eriq Zavaleta a meccs után elmondta, hogy meglepte őt a versenyzők tehetsége, bár azért hozzátette, hogy tulajdonképpen előzetes várakozásai sem voltak velük szemben.

A Sarah Fisher Hartman Racing Josef Newgarden-e a tőle megszokott lelkesedéssel áradozott a játékról, valamint nem hagyhatta ki az IMS magasztalását sem, hiszen, mint mondta, az Indianapolis Motor Speedwayen soha nem lehet unatkozni.

A meccs embere, Graham Rahal is hozta a formáját, s a rá jellemző szerénységgel annyit mondott, hogy nagyon sokat felejtett már abból a tudásából, amelynek birtokában még gyerekként lőtte a gólokat.

„Irtó izgalmas az indianapolisi téglacsíkon focizni!” – lelkendezett de Silvestro. „Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer lehetőségem lesz erre. Óriási lehetőség volt együtt játszani az MLS leendő játékosaival, és úgy érzem, mi, versenyzők kihoztuk magunkból a legjobbat. De ha ők ülnének be egy versenyautóba… nos, az már egy teljesen más történet lenne.”

Az IndyCar versenyzői számára hamarosan véget ér a holtszezon, hiszen alig két hónap múlva már felbőgnek a motorok St.Petersburgben, azonban egy dologban mindhárman megegyeztek: a labdarúgás személyében új közös hobbijuk lett, olyannyira, hogy Graham Rahal és Simona már egy saját bajnokság létrehozásán töri a fejét.

Most pedig jöjjenek a már beígért képek az eseményről, hiszen az IndyCar ismét volt olyan jó fej, hogy folyamatosan, vizuális formában ápdételte az IMS-en zajló eseményeket saját Twitter csatornáján, pluszban pedig nyomatékosan ajánlom megtekintésre a fenti videót is (nem átlépni, megnézni!), mellyel garantáltan, maximálisan átmegy majd a fíling.

Íme tehát, pillanatképek az Indianapolis Motor Speedway több, mint száz éves történetének első labdarúgó-tornájáról: