Szélvész csajok útban a csúcs felé -

Európával ellentétben az Egyesült Államokban már-már megszokottnak számít, ha a férfiak által uralt versenysorozatok valamelyikében megjelenik egy női résztvevő is.

Az első hölgypilótáról, aki a legtöbb tabut ledöntötte és bebizonyította, hogy igenis van keresnivalójuk a gyengébbik nem képviselőinek is a pályákon, már ebben a blogban is született poszt, ahogyan az öreg kontinensre jellemző viszonyokról is.

Azt azonban ne gondolja senki, hogy az USA-ban már tömegével lepik el az aszfaltcsíkokat a csajok, hiszen a nagy számok törvénye miatt – kétezer fiúra kb. egy lányversenyző jut – még mindig nagyon kevesen jutnak egy bizonyos szintnél feljebb, s akiknek mégis sikerül, nos, azok sem feltétlenül a tehetségesek közül kerülnek ki, sőt, gyakran az emberek fejében élénken élő sztereotípiákat testesítik meg. Ilyenek például a Cope ikrek, akik olykor feltűnnek a NASCAR-ban, s minden ilyen alkalommal a komplett mezőny egységes imádkozásba kezd. Angela és Amber Cope 2010 októberében mutatkozott be a NASCAR Camping World Truck Series-ben, s ők lettek az első ikerpár a széria történetében, akik egy azon futamon indultak. Ezzel be is fejeződtek a pozitívumok, hiszen a további versenyeiket inkább csak az ‘ámokfutás’ és ‘poroszkálás’, valamint a ‘potenciális életveszély’ kifejezésekkel lehet a legjobban definiálni. Csak hogy vizuálisan is szemléltessem eme hölgyeket: mindenki képzeljen maga elé két, narancsszínűre szoláriumozott, szőkített hajú plázacicát olyan hegyes műkörmökkel, hogy harminc évvel ezelőtt a TSZ sírva könyörgött volna nekik egy gereblyézésért. 2012-ben viszont a NASCAR pilótái sírnak, vagy inkább dühöngenek, ha a pályára tévednek, mint a legutóbb Kevin Harvick, aki egy futamgyőzelmet veszített el az ikerpár egyik fele miatt. Történt tavaly júliusban, hogy a kétszeres Nationwide bajnok magabiztosan vezette a széria loudoni futamát a hajrához közeledve, amikor is megérkezett a harmincvalahány kör hátrányban lévő Amber Cope mögé, aki ahelyett, hogy elengedte volna a győzelem felé haladó kollégáját, addig szerencsétlenkedett, amíg az érkező Brad Keselowski kényelmesen át nem vette a vezetést és végül a győzelmet is bezsebelte. A versenyt követően a csalódott Harvick annyit nyilatkozott, hogy Ambernek „nagyon nem kellene versenypályákon tartózkodnia”.

Azonban szerencsére akadnak olyan hölgyek is, akik már bebizonyították, hogy van keresnivalójuk a férfiak által uralt sportágban és nem restek felvenni a kesztyűt a minél jobb helyezésekért. Ismerkedjünk meg tehát öttel, a legígéretesebb tehetségek közül.

Johanna Long: A rajongói által csak ‘JoLo’-nak becézett versenyző nyolcévesen kezdett gokartozni, s szinte azonnal versenyeket is nyert. Tizenhárom évesen már valódi autók volánja mögött ült, 2008-ban, tizenöt éves korában pedig ő lett az első női Pro Late Model bajnok, ráadásul a valaha volt legfiatalabb versenyző is, akinek sikerült ezt a bravúrt véghez vinnie. A late modellek világában a következő évben ismét sikert-sikerre halmozott, melynek bizonyítéka a számtalan győzelem és újabb két bajnoki cím.

A még mindig csak 20 esztendős pensacolai hölgy 2010-ben hívta fel magára igazán a figyelmet, amikor sikerült megnyernie az Egyesült Államokban rendkívül nagy presztizsű, évente megrendezendő Snowball Derbyt olyan neveket legyőzve, mint a NASCAR sztár Landon Cassill és David Ragan. Long ebben az esztendőben debütált a NASCAR harmadosztályát képező Camping World Truck Series-ben is. 2011-ben a családja által finanszírozott autóval, részidős versenyzőként rótta a köröket, legjobb eredménye pedig egy tizenegyedik hely lett Texasban. A szűkös anyagi lehetőségek miatt a csapat jelentős lemaradásban volt a többiektől, ennek ellenére jó kiugrási lehetőséget biztosított Johannának, aki 2012-ben már egy szinttel feljebb, a Nationwide Series-ben mutathatta meg tehetségét. Agresszív vezetési stílusa, hozzáállása és gyorsasága miatt sokak szerint nagy jövő áll előtte, persze ez nagyban függ a szponzoroktól is.

Ashley Freiberg: Tizenegy évesen kezdett el gokartozni, azonban ekkoriban csak hobbiból, hiszen profi kosárlabdázónak készült. Két évvel később viszont már olyannyira szerelembe esett a sportággal, hogy elvégezte a neves Jim Hall Karting School-t, majd versenyezni kezdett. 2005-ben, újonc évében negyedik lett a regionális bajnokságban, országos szinten pedig a hetedik helyen végzett. A szekere 2006-ban indult be, amikor már ő uralta a rangos Championship Enduro Series (CES) bajnokságot, s melyben két kategóriában is bajnoki címet szerzett. Élete első autóversenyén a harmadik rajtkockába kvalifikálta magát és végül tizenöt autó közül (ellenfelei mind tapasztaltabbak voltak nála) a negyedik helyen végzett. 2008-ban elindult a Formula Mazda sorozatban, ahol szintén az első versenyén a huszonhatodik pozícióból indulva ugyancsak a negyedik helyen ért célba. A Skip Barber versenyzőiskolát követően – melynek nemzeti bajnokságában, első nőként a hatodikként zárt, majd 2010-ben, huszonöt győzelemmel két bajnoki címet szerzett – 2012-ben bekerült az IndyCar utánpótlás programjának, a Mazda Road to Indy-nek, Star Mazda szériájába. Összetettben a tizenegyedik helyen végzett, legjobb eredménye pedig egy hatodik hely volt.

Shea Holbrook: Ashley Freiberghez hasonlóan a huszonhárom éves Shea sem autóversenyzőként képzelte el magát gyerekként. Tehetséges vízisíző volt, olyannyira, hogy nyolcévesen már profinak számított, az évek előrehaladtával pedig saját maga által kitalált, nyaktörő mutatványaival nem csak a lányok, de a fiúk mezőnyének is alaposan feladta a leckét. Ahol csak elindult, ott nyert, nem számított, hogy állami, regionális, vagy éppen országos megmérettésről volt szó. Tizenhat éves korában azonban nagyot fordult vele a világ, miután Daytonában, a Richard Petty Experience program keretében életében először vezethetett valódi versenyautót. Az élmény olyannyira meghatározó volt Shea számára, hogy úgy döntött, sportágat vált. Beiratkozott egy versenyzőiskolába, megszerezte a liszenszet, 2011-ben pedig már a Pirelli World Challenge sorozatban találta magát, ahol rögtön a harmadik futamán, Long Beachen – a sorozat történetében első nőként – nyerni is tudott. 2012-ben, kategóriájában tízszer végzett a legjobb ötben, ebből kétszer dobogóra is állhatott.

Jessica Bean: A huszonkét esztendős Jessica jelenleg a midget versenyzés üdvöskéjének számít az Államokban, nem alaptalanul, hiszen 2011-ben a Kenyon Midget Championship történetében ő lett az első nő, aki bajnoki címet tudott szerezni. Eleinte csak elkísérte öccsét a versenyeire, tizenkét éves korában azonban úgy döntött, maga is bepattan egy járgányba. Debütálása olyan jól sikerült, hogy korosztályában rögtön az első hét futamát megnyerte. 2002-’07 között hat alkalommal lett a Quarter Midgets bajnok, emellett pedig számos pályacsúcs fűződik a nevéhez. Amilyen jól indult, később olyan rossz irányba fordult a karrierje, hiszen 2007-et követően nála is közbeszóltak a mocskos anyagiak. Mivel nem volt pénze versenyezni, így beiratkozott az egyetemre, ez azonban nem jelentette azt, hogy hátat is fordított a sportnak. Szabadidejében édesapjával együtt egy közeli, szintén midgetekkel versenyző barátjuknak segített, bütykölte az autót és közben igyekezett minél többet tanulni a háttérmunkálatokból is. 2009-ben azonban ismét befutott egy hívás, melyben tesztlehetőséget ajánlottak neki. A teszt végül olyan jól sikerült, hogy a szezon hátralévő részében már ő vezethette Jim Stigall csapatának Ford Focus Midget-ét. 2010-ben két bajnokságban is párhuzamosan indult, több győzelmet aratott, és összetettben is a legjobb ötben végzett, egy évre rá pedig az áhított bajnoki cím is az övé lett, immár a nagyok között. Jessica azonban nem szeretne leragadni a midget autóknál, hiszen mint elmondta, gyermekkori álma az Indianapolis 500 és az IndyCar.

Verena Mei: A hawaii származású Verena már nem a tinédzserkorból éppen, hogy kinőtt hölgyversenyzők táborát erősíti, hiszen harminc is elmúlt, azonban élettörténete és sikerei miatt ő is figyelmet érdemel. Gyermekkorától fogva imádja az autókat, azonban a többi hasonszőrű kortársával ellentétben Mei nem gokartozással kezdte. Tizenéves korától kezdve foglalkozik kaszkadőrködéssel, tehetségét jól mutatja, hogy a szakma egyik élő legendája, Terry Grant egyszer csiszolatlan gyémántnak nevezte. Számos hollywoodi filmben és tévésorozatban közreműködött autós kaszkadőrként, egzotikus külseje révén pedig kisebb filmszerepeket is rábíztak. Verenára a divatvilág is felfigyelt, több reklámból és óriásplakátról köszönt vissza, valamint műsorvezetőként is bemutatkozott. Mindemellett, afféle levezetésként a Formula Drift szériában is megmérette magát egy Nissan volánja mögött. A rallyzás felé 2011-ben fordult, amikor beiratkozott a Team O’Neil Rally School-ba. 2012-ben kezdett igazán komolyan versenyezni a Rally America National Championship-ben, ahol navigátorával, Leanne Junnilával már az első szezonjukban sikerült megnyerniük kategóriájuk bajnokságát, első női párosként az amerikai rallybajnokság történetében.