Az IMS története 4. rész – Gyilkosság az Indy 500 éjszakáján

Tony Hulman halálát követően özvegyére, Mary Fendrich Hulmanre szállt a Hulman & Co., ő vette át a cég operatív irányításért felelős tisztségét, ezzel pedig Amerika egyik legbefolyásosabb nőjévé vált. (1985-ben a Forbes magazin az ország 400 leggazdagabb embere közé választotta.)

A dolgok azonban valószínűleg másként alakultak volna, ha a veje, az Indianapolis Motor Speedway akkori alelnöke, Elmer George nem vált volna egy, a mai napig sokak által vitatott bűncselekmény áldozatává.

Elmer, valamint felesége, és egyben négy gyermekének anyja között megromlott a kapcsolat, minek következtében Mari Hulman George 1976. május 3-án beadta a válókeresetet. George ezt nem vette jó néven, arról nem is beszélve, hogy férfiúi hiúságát nagyon bántotta nejének viszonya egy bizonyos Guy Trolingerrel, aki a család lovardájában dolgozott.

A helyzet 1976. május 31-én, az azévi Indianapolis 500 versenynapján mérgesedett el. Miután egy meglehetősen agresszív hangvételű telefonbeszélgetést bonyolított le Trolingerrel – kirúgta állásából és arra utasította, hogy azonnali hatállyal hagyja el a Hulman farmot –, Elmer a nejével is nagyon csúnyán összeszólalkozott az IMS VIP szektorában.

A veszekedést követően, még aznap éjjel a Terre Haute-i családi birtokra hajtott, ahol szó szerint rátörte az ajtót az ott tartózkodó Guy Trolingerre. Az események innentől fogva felgyorsultak. A hivatalos nyomozási eredmények szerint összesen tizenhét lövés dördült el, ebből öt érte Elmer George-ot, aki a helyszínen életét vesztette.

Tekintet nélkül a homályos, egymásnak ellentmondó részletekre, ahogyan a befolyásos családok esetében az lenni szokott, a bíróság rekordidő alatt lezárta az ügyet, mondván Guy Trolinger önvédelemből lőtt. Ötször.

Az eset felkorbácsolta a kedélyeket Indianapolisban, sokakban félelmet keltve, hogy a Hulmanek új generációja mennyiben különbözik – és nem jó irányban – az Anton Hulman Jr. által képviselttől.

Az Indianapolis Motor Speedway elnöki pozícióját Tony Hulman jobbkeze, Joe Cloutier vette át, míg a cég első embere az özvegy, Mary Hulman lett, aki a 14.5 millió dolláros vagyonból 6.4 milliót örökölt. Lányuk, Mari, valamint annak négy gyermeke, Nancy Lee George, Anton ‘Tony’ Hulman George, Katherine Marie ‘Kathi’ George és Mary Josephine ‘Josie’ George pedig fejenként 1,2 millió dollárt kaptak nagyapjuk végrendeletének értelmében.

Mary Hulman férje üzleti stratégiáját követte, vagyis továbbra is a befektetésekre helyezte a hangsúlyt. Bár 1981-ben el kellett adniuk az indianapolisi palackozóüzemet, de ezt ellensúlyozandó más egyéb cégekben, mint például gáztársaságokban és további televízió- és rádióállomásokban szereztek egyre nagyobb részesedést.

Mindezek ellenére nem csitultak azok a hangok, melyek azt suttogták, hogy a Hulman & Co. hamarosan megválik az IMS-től, azonban a család ezt minden alkalommal hevesen cáfolta. Eközben Mary, akinek rekord gyorsasággal kellett beletanulnia a nagyhatalmi harcok természetébe, első nőként bekerült a Rose-Hulman Institute of Technology magániskola, valamint a Terre Haute-i bank igazgatótanácsába, mindemellett pedig folytatta a családra oly’ jellemző filantróp tevékenységet, s továbbra is nagy összegekkel támogatott különböző intézményeket, szervezeteket.

Az 1989-es év újabb fordulatot tartogatott a Hulman & Co. életében, ugyanis Joe Cloutier halálát követően új vezetőre volt szüksége az IMS-nek. A pozícióra Mary Hulman unokáját, Tony George-ot szemelték ki, aki azonban egyáltalán nem repesett az ötlettől, hogy úgymond irodai munkára kényszerül.

Tony George, aki ekkor még a harmincadik életévét sem töltötte be, szerette az autósportot, maga is indult versenyeken, azonban az üzleti élet nem nagyon hozta lázba, annak ellenére, hogy ilyen irányú szakon diplomázott az Indiana State University-n. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg, Lisa Dawn Clark-kal, aki hamarosan teherbe is esett, így 1983. áprilisában házasságot kötöttek.

A Hulman család azonban nem bízott a véletlenre semmit, ezért egy tizenhárom oldalas házassági szerződésben fektették le, hogy válás esetén Lisa mire, vagy inkább mire nem tarthat igényt. TG ekkoriban egy 27 ezer dolláros BMW-t vezetett, több, nagy profitot termelő cégben volt már tulajdonrésze és egy 65 ezer dolláros gyémántgyűrűvel kérte meg kedvese kezét.

Ezzel szemben Lisa teljes vagyona mindössze ötezer dollárt tett ki, amely a szerződés értelmében a házasságban eltöltött évekkel arányosan növekszik. Fiuk, Anton Hulman Jr. 1983. augusztus 22-ei születését követően a kis család egy hatalmas birtokra költözött Ciceroban, ahol egy dadus gondoskodott gyermekükről, miközben TG 1984-ben a Skip Barber versenyzői iskolába járt, majd később versenyezni is elkezdett a USAC Pro-Ford bajnokságban, ahol a szezont végül az ötödik helyen fejezte be.

Lisa eleinte mindenhová elkísérte a férjét, élvezte a nagyvilági életet és számolatlanul költötte a pénzt, ami – TG ügyvédje szerint – később kulcsszerepet játszott házasságuk megromlásában. 1986-ban Tony George beadta a válókeresetet, de ekkor még rendezni tudták a problémáikat.

Két évvel később azonban Lisa elköltözött otthonról, és miután a férje megpróbálta őt mentálisan instabilnak beállítani, most ő kezdeményezte a bontópert. Ügyvédje javaslatára beadta igényét arra a Mercedesre, melyet TG-től kapott, pénzügyi támogatást követelt, valamint kérvényezte, hogy ő kapja meg az ekkor még csak ötéves fiuk felügyeleti jogát.

A bírósági procedúra közel egy teljes évig tartott, mely során kiderült, hogy a házaspár tagjai az egyetemi éveik alatt, sőt, még azután is rendszeresen fogyasztottak marihuánát és kokaint. Ennek kapcsán kérte TG a bíróságtól, hogy végezzenek Lisánál drogtesztet, mert azt gyanította, hogy – vele ellentétben – a felesége még mindig nem hagyott fel szenvedélyével.

A nő beleegyezett, azonban jogi képviselője egy másik orvost kért a bíróságtól, miután kiderült, hogy az előzőleg kijelölt szakértő az IMS alkalmazottja.

Végül 1989. április 14-én kimondták a válást, melynek értelmében TG-nek havi 650 dollárral kellett hozzájárulnia Lisa – több egyéb mellett – lakásának és autójának költségeihez, valamint további heti 400 dollárral az üzemanyagvásárlásaihoz és 125 dollárral az autópálya használati díjakhoz.

Eközben Tony életében már nagy szerepe volt egy másik nőnek, bizonyos Laura Kay Livvix-nek, akit egy közös barátjuk révén ismert meg.

Alig, hogy lezajlott a válása, 1989 április 14-én TG már az oltár előtt állt új kedvesével, aki egy nyolcéves fiút, Everette Edward Carpenter Jr.-t (vagy ahogyan manapság a nagyközönség ismeri: Ed Carpentert) – hozta a házasságba. Lisa George-nak is sikerült tovább lépnie, férjhez ment, gyermekei születtek, akik szoros kapcsolatot ápolnak féltestvérükkel.

Ahogyan TG mondta egyszer első feleségéről: „Nem járunk össze, nincsenek közös barátaink, de van egy közös gyerekünk, akiért viszont mindketten felelősek vagyunk.”

Magánélete mellett továbbra sem hanyagolta el az autóversenyzést.

Az 1989-es American Racing Series-ben egy győzelemmel a bajnoki pontverseny tizenegyedik helyén végzett.

Ilyen előzmények után lett tehát Tony George 1990. január 9-től, hivatalosan az Indianapolis Motor Speedway elnöke, s vált a tekintélyes dinasztia talán legmegosztóbb személyiségéve.

 

Folyt.köv.

 Kapcsolódó cikkek:

• 1. – Háború, válság és sütőpor
• 2. – Az új generáció
• 3. – Az IMS felvirágzása
• 5. – Az amerikai autósport szándékos szétszakítása