Conor Daly a WSR-be tart

Az van, hogy Conor Daly, aki a múlt heti sebringi teszten életében először ülhetett élesben egy IndyCar autó volánja mögé az A.J. Foyt Racing jóvoltából, elmondta, hogy az elkövetkezendő szezonját a World Series by Renault sorozatban képzeli el, hogy azután 2014-től az IndyCar-ban folytathassa pályafutását, mint teljes szezonos versenyző.

Vagy mégsem. Ugyanis a huszonegy esztendős amerikai pilóta abbeli reményének is hangot adott, hogy ez a lépés azért is kifizetődő lehet számára, mert így nem tűnik el a Forma-1-es fejvadászok kereszttüzéből, hiszen IndyCar teszt ide, IndyCar teszt oda, az álma és fő célja továbbra is a Bernie cirkuszában lévő részvétel.

Ez megmagyarázza azt is, hogy a 2012-es GP3 szezon hatodik helyezettje miért nem az Indy Lights-ban nézelődik, hiszen oda talán még a WSR-nél is kevesebb pénzből be lehetne jutni, ráadásul 2011-ben, öt verseny erejéig már be is mutatkozott az IndyCar előszobájának számító szériában, nem is akárhogyan, hiszen szerzett egy Baltimore-ban pole-t, Long Beachen pedig nyerni is tudott. Ezzel a lépéssel azonban az európai versenyzőpiacon való jelenlétét kockáztatná.

Egyik oldalról azt mondon, igaza van. A másikon viszont azt, hogy marhára nem örülök. Ugyanis Conor Daly személyében egy gyors, szimpatikus és versenyképes pilótát tisztelek, akinél az IndyCar szempontjából nem mellékes kérdés, hogy amerikai nemzetiségű, s mint ilyen sokat tudna tenni a szériáért szülőhazájában. Ő viszont másként gondolja, lelke rajta, viszont azon is elgondolkodhatna, hogy a jövőben mennyi esélye lehet arra, hogy bekerüljön a száguldó showbiz cirkusz forgatagába, mikor már most komoly financiális problémákkal küzd, és nem mellesleg lehet, hogy a Forma-1-beli álmainak beteljesítésében pont az fog számára hátrányt okozni, ami az USA-ban talán előnyére is válhatna: a származása. Igazán komoly, nagy amerikai cégek elenyésző számban vannak jelenleg jelen a sorozatban, oké, hogy a Coca-Cola most nagyon nézelődik, de ez csak egy cég, és mint a mondás tartja: egy fecske nem csinál nyarat. A másik szempont pedig, hogy amerikai illetőségű csapat sincs, és nagyon úgy fest, hogy a közeljövőben nem is lesz, lásd. a tragikomédiába beillő USF1 projektet, pedig pár éve milyen lelkesen posztolták a közösségi médiában a fotókat a főhadiszállásukról, vázolták fel nagyra törő terveiket és hülyítették szerencsétlen Jonathan Summertont… Daly-nek tehát nagyon nagy szerencsére lenne szüksége ahhoz, hogy valaha is bekerüljön a Forma-1-be, különösen, ha megnézzük a szépen-lassan körvonalazódó 2013-as mezőnyt; nagy tehetségek kerülnek partvonalon kívülre, miközben olyanok kapnak lehetőséget, akik nem sokat tudnak felmutatni egy euró-milliárdos apukán kívül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az IndyCar-ban nem számít a pénz. Dehogynem, nagyon is számít, élő példa erre Rubens Barrichello, aki pont azért kényszerült Brazília stock-car bajnokságába, mert nem tudott megfelelő mennyiségű szponzorpénzt összekaparni egy ülésért cserébe. Viszont még mindig jóval kevesebb zöldhasú szükségeltetik az itteni versenyzéshez, mint az agyonhype-olt, celebstátuszba emelkedett pilótákkal megspékelt, néhány kivételtől eltekintve versenypályának csúfolt aszfaltcsíkok világában való részvételhez.

rsz_14 (1).jpg

De a fő gondom még csak nem is ezzel van. Ha tizenkilencre lapot akar húzni, akkor tegye. Viszont olyan versenyzőre nincs szüksége az IndyCar-nak, aki rögtön, az első adandó alkalommal falhoz vágná egy DW12-es kormányát, hogy aztán Kengyelfutó Gyalogkakukkot megszégyenítő gyorsasággal futhasson akár egy olyan csapathoz még tesztpilótának is, amelynek kvalitásai a megboldogult HRT-t idézhetik. Láttunk már ilyet nem egyet, nem kettőt és még fogunk is a jövőben. Az pedig külön posztot érne, hogy milyen sors is vár az amerikai szériákból érkezett versenyzőkre a Forma-1-ben. A legtöbb ember azt hiszi, amit lát, vagyis, hogy az IC-ből, CART-ból átigazolt pilóták néhány kivételtől eltekintve – ne szépítsük – leégtek, azonban a miértek és a háttértörténetek már jóval kevesebb emberhez jutnak el. Sokat tudna mesélni Sebastien Bourdais, vagy éppen Juan Montoya, akit az F1-es közösség elkönyvelt egy buta, nagyszájú seggfejnek, aki csak azért beszél meglehetősen negatív felhanggal a Forma-1-ben eltöltött éveiről, mert „savanyú a szőlő”. Bernie bizniszének rajongói hajlamosak csak a dicséreteket elfogadni tényként, de ha valaki, ne adj’ Isten egy ex-pilóta kritizálni mer, abból máris az irigység beszél. Nem is csodálkozom, hogy Michael Andretti pár hónappal ezelőtti „coming out”-ja a McLarennél eltöltött időről, és az ezalatt történtekről a feledés homályába veszett a médiában, akihez pedig mégis eljutott, az elintézte annyival, hogy Mario Andretti fia csak a közelgő austini F1-es nagydíj körüli felhajtást akarta kihasználni, hogy bekerülhessen a lapokba. És ezzel el is volt intézve. Ha valakit érdekel, keressen rá a sztorira, Michael érdekes dolgokat mondott (megfelelő mennyiségű sikítás esetén én is írhatok erről egy posztot).

Conor Daly tehát nincs valami egyszerű helyzetben. Egyfelől nem veti fel a pénz, ami van, az pedig elég ahhoz, hogy megcsíphessen egy ülést a WSR-ben, ahol – az ő elmondása szerint – a mezőny autóinak háromnegyedével versenyt lehet nyerni, és ráadásul folyamatosan a Forma-1 szeme előtt lehet. Azonban ez felveti a kérdést, hogy mi lesz 2013 után? Bevállalja az IndyCar-t, vagy egy újabb szezont fog lehúzni a WSR-ben (vagy akár a GP2-ben), arra gondolván, hogy „mi lesz, ha….”? Ha orbitális szerencséje van, akkor bejuthat a Forma-1-be, ha nincs – és ez a realitás – akkor a kérdés az, hogy hány évig fogja tologatni az USA-ba való visszaköltözését? Meddig reménykedik? Mert ez így szép és jó, hogy 2014-től teljes szezonos szerződést szeretne az IndyCar-ban, de ő maga sem tagadja, hogy ez csak a B-terv.

Daly karrierjére jellemző, hogy két végén égeti a gyertyát. Nagyon okosan, szeret több ajtót is nyitva hagynia maga előtt, nem hiába vállalta be azt az öt Indy Lights futamot a GP3-as szezonnal párhuzamosan 2011-ben – ezt az “egy fenékkel két lovat” manővert akár jövőre is meglépheti – el fog jönni azonban hamarosan az az idő, amikor döntenie kell, ez pedig baromira nem lesz egyszerű számára.

Akárhogyan is alakuljon, én a legjobbakat kívánom neki, mert ha valaki, hát ő versenyzői ülést érdemel valamelyik főkategóriában.  

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy