Levél a Jézuskához

Kedves Jézuska!

Nem szokásom mindenféle leveleket írogatni, különösen így a finisben, közvetlenül a nagy evészetek és fafelgyújtások előtt, de mivel erősen gyanítom, hogy nem sok levelet kapsz IndyCar témakörben, így vettem a bátorságot és papír helyett a LibreOffice felületére vetettem néhány kívánságom, melyek érdekében remélem valamelyest közben fogsz járni.

Szóval, mint jól tudod, az IndyCar továbbra is szarban van. Elnézést a csúnya kifejezésért, de a helyzet súlyát tekintve kénytelen vagyok eltekinteni az irodalmi szuperlativuszoktól. Szerencsére van némi biztató jel a jövőre nézve, miután megjelent a színen ez a Mark Miles nevezetű figura, de a múltból kiindulva ez még korántsem jelenti az eljövendő aranykort, hiszen a széria vezetőségében jelen lévő személyek már számtalanszor bizonyították, hogy hülyébbek tudnak lenni, mint a sokéves átlag, így még maga az Atyaúristen – csak hogy stilszerű legyek -, mint vezérigazgató sem lenne a biztos garancia a sikerre.

Ez a széria sokkal többre hivatott, mint ahol most tart, holott ha nem is aranybánya, de azért jóval sikeresebb is lehetne a mostaninál, hiszen az alapok és a hozzávalók már megvannak. Nézzük mi az, amink van: Indianapolis 500, jó versenyzők, néhány kivételtől eltekintve jó pályák, izgalmas futamok. És az eredmény: pocsék nézettség, még pocsékabb megítélés, nulla hírérték. Remélem te is osztod azt a véleményt, hogy ez nem mehet így tovább. Nem azt kérem, hogy márciustól az IndyCar uralja a világot, pusztán néhány aprócska kívánságom lenne, melyek komoly hatással lehetnének a jövőre nézve.

Először is, kérlek adj erőt, energiát Mark Miles-nak, hogy sikerüljön legalább az egytizedét véghez vinnie annak, amit eltervezett (kivéve a chase ötletét, mely minden bizonnyal erőteljesen módosult tudatállapotban fordulhatott meg a fejében), ezzel együtt szabályozd már le légy szíves egy hangyányit a Hulman családot. Mari Hulman George például felőlem még további száz évig bemondhatja a híres „Drivers start your engines” mondatot az Indianapolis 500 előtt, ha cserébe ezen kívül nem nyitja ki más, a szériát érintő témában a száját. Az IndyCarra ősidők óta jellemző politikai csatározásokkal is ki van már minden létező és nem létező testrészem. Nem azt mondom, hogy legyen vége, vagy intézzék teljesen fű alatt a háttérben a piszkos ügyeiket, hiszen ezek ugyanúgy hozzátartoznak a show-hoz, mint a pályán zajló események, de könyörgöm, legalább a végeredmény ne az legyen, hogy újra és újra a szérián röhög az egész világ.

Másodszor unalmas és idegesítő az, amit némely csapatfőnök leművel napi szinten. Hangoztatják, mint egy begombázott papagáj, hogy nekik mennyire fontos a széria, ez az életük, az örökségük, lételemük, anyjuk kínja pamutbojttal. És a nagy elhivatottságukban mit csinálnak? Sírnak, hogy jajj, nincs pénz az aero kitekre, jajj, nincs pénz a logisztikára, de közben bőszen dicsekednek legújabb luxusverdájukkal/villájukkal/szigetükkel/számolatlanul költött dollármillióikkal etecera, etecera. Nem is csodálkozom, amikor elvakult IndyCar-konteósok arról pusmognak, hogy egyes főmuftiknak nem pénzmosodaként funkcionál-e a csapata. Persze ezzel én nem értek egyet, annyira még nem vagyok elkeskenyedve, hogy alaptalanul vádaskodni kezdjek, mindenesetre rendkívül idegesítő a szituáció.

Harmadszorra kérlek szépen, tegyél valamit annak érdekében, hogy a kecsegtető, végül pedig meghiúsuló bréking nyúzok számát nullára redukálod jövőre. Az ember már annak sem tudna örülni, ha mondjuk felújítanák és visszahoznák a naptárba a Nazareth Speedway-t, mert óhatatlanul is ott motoszkálna a vállán a kisördög, hogy na vajon mikor jön a bejelentés, miszerint „bocsi, mégsem!”. Nem kell a mézesmadzag, mert annak csak csalódás és újabb közröhej a vége.

Negyedszer pedig azt kérném, hogy légy olyan kedves, és rúgd seggbe úgy istenesen (bocs) az IndyCar PR osztályát. Jól tudom, hogy a széria jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ő diktáljon a médiának – beleértve a versenyeket közvetítő tévécsatornákat –, azonban számos olyan lehetőséget is kihagynak, amely nem fájna sok zöldhasúba nekik. Erről néhány hónapja írtam is egy posztot, ha van rá időd, akkor itt elolvashatod.

Ötödszörre pedig jó lenne némi reflektorfényt ráirányítani a versesnyzőkre, mert az azért baromira fájó pont, hogy tulajdonképpen egy szűk rétegen kívül franc se ismeri őket.

Hidd el, tudnám a fentieket még tovább fokozni, de tisztában vagyok azzal, hogy nem panaszirodaként funkcionálsz, úgyhogy most távozom is, elengedem a billentyűzetet és remélem a legjobbakat. Annyit azért még hozzá szeretnék fűzni, hogy a világot jelenleg birtokló másik nyílt-karosszériás sorozat – tudod melyikről van szó – körül olyan dolgok történnek manapság, amely még a legelvakultabb törzsrajongóknál is kivert már néhány biztosítékot. Erre is lépni kellene valamit, mondjuk egy komolyabb európai média-jelenlét révén. Persze tudom, hogy itt, az öreg kontinensen az újságírók 95%-a előbb rágná le a saját a fejét, mintsem hogy a kelleténél pozitívabb színben tüntesse fel a az IndyCart, de könyörgöm, olyan zsurnaliszták is vannak a világon, akik jó pénzért azt írnak le, amit mondanak nekik. Miért, Bernie vajon hogyan csinálja? Na ugye. Jön egy lehúzó cikk a cirkuszáról, amire válaszul hirtelen elárasztják a világot az őt dicsőítő, a negatív sorokat jegyzőket pedig sárba tipró cikkek és elemzések. Piszkos üzletpolitika, de csak ilyen módszerekkel lehet talpon maradni ebben a világban. Valamit valamiért, nemde? Most tényleg zárom levelem, mert már körülbelül háromezerszer szegtem meg a tízparancsolatot.

Üdvözlettel:

az usaracing folyton elégedetlen és izgága bloggere

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy