Visszavonul Jean Alesi

Úgy tűnik, a 2012-es esztendő a nagy visszavonulások éveként fog bevonulni a motorsport nagykönyvébe, ugyanis a motorozásnak búcsút intő Casey Stoner, a rally sztár Petter Solberg és Michael Schumacher (habár nála ki tudja, lehet pár év múlva megint visszajön) után egy újabb világszerte ismert név döntött úgy, hogy végérvényesen szögre akasztja a sisakját, a hírek szerint ugyanis Jean Alesi is felhagy a hivatásszerű, aktív versenyzéssel.

Az olasz származású, francia versenyző a Forma-1-ben szerzett hírnevet magának, ahol 1989 és 2001 között, tizenhárom szezonon át rótta a köröket. Ezidő alatt egy győzelmet és két pole pozíciót szerzett, legjobb összetettbeni eredménye pedig két világbajnoki negyedik hely 1996-ban és ’97-ben a Mild Seven Benetton Renault színeiben. F1-es pályafuását követően sem tétlenkedett, hiszen 2002-ben már a Német Túraautó-bajnokságban üdvözölhette szép számú szurkolótábora, ahol rögtön az első versenyét követően a dobogó harmadik helyéről locsolhatta a pezsgőt. Az első győzelemre sem kellett sokáig várni, hiszen két futammal később a Donington Parkban már neki szólt a himnusz, a szezont pedig végül a cseppet sem csalódást keltő ötödik helyen zárta. Egészen 2006 végéig volt a DTM mezőnyének tagja, majd 2008-tól az újonnan alakult, azonban két évet követően csúfosan kimúlt Speedcar Series-ben is megmutatta képességeit olyan ismert arcok társaságában, mint például Jacques Villeneuve, vagy éppen az utóbbi időkben főként a Kékfényben vendégszereplő JJ Lehto, de részt vett a 2010-es le mans-i 24 órás viadalon is.

Időközben a Lotus nagykövetének választották, mely együttműködés eredményeként Alesi lehetőséget kapott arra, hogy életében először, negyvenhét esztendősen kipróbálhassa magát az Indianapolis 500-on. Eleinte csak egy dolog volt biztos, méghozzá, hogy természetesen Lotus motorral hajtott autóban fog nekivágni a május hónapnak, a kérdés már csak az volt, hogy melyik csapat színeiben. A helyzetet nagyban nehezítette, hogy akkoriban az összes olyan csapat, amely eredetileg Lotus erőforrással vágott neki az évnek, minden erejével azon volt, hogy minél hamarabb motorszállítót válthasson. Sokáig arról szólt a fáma, hogy az IndyCarból az idei év elején kivonult Newman/Haas Racing áll össze ismét az Indianapolis 500 erejéig, majd a HVM Racinget kezdték el emlegetni, mint esetleges befutó, azonban ez a terv is kútba esett. Alesiék azonban komolyan gondolták az indulást, olyannyira komolyan, hogy elővették a Z-tervet, és sebtében felhúztak egy csapatot köréje, egészen pontosan az Indy Lights sorozatban tevékenykedő Fan Force Unitedet emelték egy szinttel feljebb, csakhogy emberünknek legyen mibe beleülnie. Ez akár egy happy enddel is felérhetett volna, ha a Lotus nem lett volna a 2012-es IndyCar szezon rákfenéje.

rsz_1mini3.jpg

Piszkos húzások, nemtörődömség, impotensség jellemezte a cég tevékenységét, elvárták, hogy mindenki tisztelje a jogaikat, miközben ők nagy ívben tettek a kötelességeikre. Ezekről minden bizonnyal ódákat tudna regélni Simona de Silvestro, az a versenyező, aki a mezőnyben egyedüliként volt kénytelen végigszenvedni a versenyeket, miután csapata, a HVM Racing kivételével az összes – mint ahogyan már fentebb írtam -, eredetileg Lotus erőforrással induló alakulat év közben szerződést bontott és Hondára, vagy Chevrolet-ra váltott. Na de ne kanyarodjunk el ennyire szegény Alesitől, pusztán azért említettem meg mindezt, hogy tisztábban lehessen látni eme bejegyzés főszereplőjének Indianapolis 500-as vesszőfutását.

Alesi tehát többszörös hendikeppel vágott neki a világ leghíresebb pályaversenyének, azonban minden tőle telhetőt megtett, szívből és becsülettel tette a dolgát a pályán. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy sikerült teljesítenie az újoncok számára kötelező Rookie Orientation Program mindhárom fázisát egy csigalassú autóban, ráadásul úgy, hogy több, mint egy évtizede nem vezetett nyitott-karosszériás versenyautót. A Fan Force United és sorstársuk, a HVM Racing azonban tökéletesen tisztában volt korlátaikkal, így a Pole Dayen nem is mentek értékelhető időt, mivel tudták, hogy semmi esélyük a legjobb huszonnégy közé kerülni, inkább a Bump Dayre tartalékolták erejüket. A Lotus erőforrás hiányosságait jól demonstrálta, hogy Jean Alesi 210.094 mph-s (338.11 kmh) átlagsebességénél 1997 óta nem futottak lassabb köröket az Indianapolis 500 időmérőjén. Összehasonlításképpen a pole pozícióból induló Ryan Briscoe négy kvalifikációs körének átlaga 226.484 mph (364.49 kmh) volt.

Ekkoriban még maga Alesi is hangot adott abbeli aggodalmának, hogy ilyen tempó mellett nem érzi magát teljes biztonságban, különösen, ha a jóval gyorsabb autók elkezdik őt előzni.

A verseny előtt már nyílt titokká vált, hogy nem sokáig fogják engedni poroszkálni a pályán a Lotusokat, ennek ellenére Alesi úton-útfélén lenyilatkozta, hogy mennyire megragadta az Indianapolis Motor Speedway és az Indy 500 hangulata, sőt, még azt is elmondta az újságíróknak, hogy ez alatt a pár hét alatt többet tanult, mint a Forma-1-ben eltöltött közel tizenhárom éve alatt.

Jean Alesi tehát jött, látott és végül – önhibáján kívül – mégsem győzött. A versenyen csak tíz kör jutott neki, ugyanis ahogyan várható volt, rendkívül alacsony sebességüket látva, a versenybíróság ön- és közveszélyesnek nyilvánította a Lotusokat, s annak rendje és módja szerint kiintette őket fekete zászlóval szimónástul, alézistül, fanforszostul és hávéemestül.

Fájó volt látni, ahogyan a veterán sztár arcán a leplezhetetlen csalódottsággal nézi a többieket a pályán, holott egy versenyképes autóban minden bizonnyal okozhatott volna meglepetéseket. Egy dolog, ha valaki önhibájából esik ki, vagy menet közben jön valamilyen műszaki hiba, de úgy nekivágni egy ilyen fontos versenynek, hogy tudja, csak pár kör jut neki, na az borzasztó lehet.

Alesi azonban fogadkozott, hogy visszatér még az IMS-re és befejezi, amit elkezdett, erre azonban úgy tűnik már nem fog sor kerülni.

Pedig de megnéztem volna!

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy