Danica Patrick mégsem lesz ott a 97. Indianapolis 500-on -

Sokak szomorúságára és még több ember örömére immár hivatalosnak tekinthető, hogy Danica Patrick nem vesz részt a jövő évi Indianapolis 500-on. A harminc esztendős wisconsini hölgy, aki a nagy áttörést köszönheti a világ leghíresebb, és talán legkeményebb pályaversenyének, számtalaszor hangot adott abbeli szándékának, hogy 2013 májusának utolsó vasárnapján rajthoz szeretne állni mind’ az 500-on, mind’ a Coca-Cola 600-on, mely a NASCAR királykategóriájának, a Sprint Cup-nak egyik legpatinásabb versenye.

A duplázás eddig olyan versenyzőknek sikerült, mint John Andretti, Robby Gordon, vagy éppen Danica jelenlegi Sprint Cup-béli csapatfőnöke, Tony Stewart, aki 1999-ben és 2001-ben mérette meg magát néhány óra különbséggel Indianapolisban, majd Charlotte-ban is. Bár az Indy 500-at egyszer sem sikerült megnyernie, az Indy Racing League 1997-es bajnokának mégis volt alkalma ünnepelni az IMS-en, miután 2005-ben és 2007-ben is győzni tudott a Cup sorozat Brickyard 400-án.

Danica Patrick azonban más tészta,ő jelenleg a tanulóéveit tölti a NASCAR-ban, s mint olyannak, minden idegszálával csakis a stock-carra szabad fókuszálnia, ha eredményeket akar elérni ebben a szériában is. Az idei évben teljes szezonos versenyzőként rója a köröket a NASCAR másodosztályának számító Nationwide-ban, emellett tíz futam erejéig a nagyok között is elrajtol a Cup-ban. Főkategóriás, csonka versenynaptárának összeállítására minden jellemző, csak éppen az egyszerűség nem. Számos pályán nem vezetett még soha azelőtt, debütálása a legjobbak között pedig nem máskorra esett, mint a széria legnagyobb, legjobban várt és egyúttal legkeményebb futamára, a Daytona 500-ra. Ennek megfelelően persze nem is aratott osztatlan sikert, a kvalifikációs versenyen erőteljesen a falnak csapódott, s az autója belső kamerás felvételei – Danica a becsapódás pillanatában maga elé kapta a kezeit – rekordsebességgel váltak mémmé, Patrick pedig a gúnyolódások céltáblájává. Azzal persze senki nem foglalkozott, hogy az egy reflex-szerű cselekvés volt, hiszen a nyílt-karosszériás autókban eltöltött évek nem tűntek el nyomtalanul, márpedig ez a mozdulat az ilyen szériákban jellemző, ha balesetekkor nem akarja a pilóta, hogy szilánkosra törjön a keze a kormányon. Dehát ugye, ez részletkérdés.

Első teljes Nationwide-beli szezonját schumacherinek is lehetne nevezni, csak sajnos nem a hétszeres német világbajnok 2002-es, vagy 2004-es évével összevetve, sokkal inkább az ideivel. Danicát hol pechsorozat kísérte műszaki hibák balesetek, Villeneuve, Hornish Jr. képében, hol pedig maga szúrt el egy-egy jó lehetőséget, amit persze azonnal úgy tálalt a média, mintha soha, senki a NASCAR történetében nem hibázott volna. Ebből a szempontól az újságírók sem különböznek a rajongóktól: vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják Patrick-et, arany középút nem nagyon van. Tipikus hozzáállás, melyben valójában semmi kivetnivaló nincs, sőt, a fanyalgók, az utálkozók akaratukon kívül csak tovább növelik a sajtóban való jelenlétét, még akkor is, ha Danica – a mai napig szép számú – rajongóinak jelentős részét a végletekig bosszantják azok a cikkek, elemzések, melyek akár lejárató kampánynak is beillenek. Mégis úgy tűnik, hogy a világ jelenleg legismertebb női autóversenyzője jön ki győztesen a helyzetből, elég csak arra gondolni, hogy a korábbi tervekkel ellentétben főszponzora, a GoDaddy nevű domain szolgáltató cég mégis vele forgatja le soros reklámfilmjeit, melyeket az Egyesül Államok legnézettebb sporteseményének, a Super Bowl-nak szünetében fognak sugározni.

Ezzel kapcsolatban persze csőstül jönnek a kritikák megint, hogy Danica csak az attraktív külsejének köszönheti a szponzori szerződéseket, valamint pusztán reklámértéke miatt kapott versenyzői helyet a Cup-ban, ahol jövőre már teljes szezonos versenyzőként köszön vissza.

Nos, ez egyrészt igaz, másrészt viszont nem. Vitathatatlan, hogy megjelenése, valamint neme miatt fokozottabb figyelmet kap a média és a szurkolók által is, viszont azt sokan nem veszik figyelembe, hogy ez valójában mekkora teher is lehet. Gondoljunk csak Sam Hornish Jr.-ra, aki az IRL 2006-os bajnokaként és az azévi Indianapolis 500 győzteseként részt vett a szezon utolsó két Nationwide versenyén és mindkét alkalommal falhoz csapta az autóját. 2007-ben mutatkozott be a Cup-ban, azonban nyolc versenyből mindössze kettőre tudta kvalifikálni magát. Első top 10-es helyezésére a Nationwide-ban és győzelemre egészen 2011-ig kellett várnia, a legmagasabb kategóriában pedig 2008-2010-ig futott teljes szezont, a legjobb összetettbeli eredménye pedig a huszonnyolcadik hely 2009-ből. Hogy ezt miért írtam? Mert mindezek ellenére hat év alatt nem kapott annyi kritikát, mint Danica csak idén, pedig Hornish-tól nagyobb eséllyel várhattak volna el már a kezdetekkor nagyobb eredményeket, hiszen mégiscsak bajnokként érkezett a NASCAR, még akkor is, ha egy gyökerest eltérő szériából. Emlegethetném a kettős mércét, vagy erősíthetném a másik oldalt és mondhatnám, hogy ő nem is parádézott egy szál bikiniben a magazinok oldalain, de a lényegen egyik sem változtat, hiszen valahol mindkét félnek igaza van: annak is, aki szerint Patrick túl van értékelve, és annak is, aki szerint nincs szégyenkezni valója. Túl van értékelve, hiszen az eredményeivel fordítottan arányos az a publicitás amit kap, ugyanakkor aki tud mutatni nekem olyan cikkeket, melyekben túl van misztifikálva a tudása és képessége, az előtt megemelem a nem létező kalapomat. Hibázott, nem egyszer, de az vesse rá az első követ, aki tud olyan, akár bajnoki címekkel rendelkező versenyzőt mutatni, aki nem csinált már hülyeségeket, ha úgy tetszik amatőr hibákat a pályán. Nem egyszer megmutatta már, hogy van keresnivalója a mezőnyben, a daytonai Nationwide futamon a pole-ból indulhatott, Road Americán pedig számomra NASCAR pályafutása legjobb versenyét futotta annak ellenére, hogy épített pályán zajlott – mint köztudomású, Patrick-ről a legtöbben azt mondják, hogy képtelen megbirkózni a technikás pályákkal – és talán élete legjobb stock-car eredményét is elérhette volna. Danica éppen Max Papisszal vívott óriási csatát a negyedik helyért, amikor megérkezett mögéjük Jacques Villeneuve és egy meglehetősen sportszerűtlen mozdulattal kiforgatta a pályáról a hetes számú GoDaddy autót, benne a teljesen vétlen Patrick-kel.

Ami a hype-ot illeti, sok anti-Danica szurkoló ugyanezt műveli szegény Johanna Longgal, aki minden kétséget kizáróan nagyon tehetséges, ráadásul még szemtelenül fiatal is, de kíváncsi lennék, hogy akkor is ennyien „rajonganának érte”, és kiáltanák ki máris a valaha volt legjobb női stock-car versenyőnek, ha nem lenne a színen Patrick.

Örök vita, melyben még Danica visszavonulása után sem fogunk tudni győztest hirdetni, még akkor sem, ha a jövőben talán versenyt is tud nyerni a Cup-ban. Kétkedők mindig is lesznek, olyanok is, akik már előre számos összeesküvés fogatókönyvet megírtak arra az esetre, ha egy napon az apró termetű barna a Victory Lane-en végzi, hogy szükség esetén csak elő kelljen venni őket, kiválasztani a megfelelőt a plusz lóerők/France-ék nyomták/szívtak a nagyok stb.verziók közül, aztán nyomatni ezerrel, hogy az antik bólogathassanak, a rajongók pedig felidegesíthessék magukat (már aki hajlandó az ilyesmivel érdemben foglalkozni). Azt mondom, ez így van jól, így természetes. Demokráciában, vagy mi a szöszben élünk, mindenkinek lehet véleménye, mindkét fél elmondhatja, amit gondol. Még mindig jobb, mint egy bizonyos más széria egy bizonyos versenyzője, aki ha nyilvánosan elküldené a saját szüleit a búsba, még akkor is úgy lenne mind’ a sajtó, mind’ a nézők által lereagálva, hogy „milyen jó arc!”, na én viszont ettől vagyok rosszul.

Danica még egy jó ideig itt lesz, s szerintem élete egyik legjobb döntését hozta azzal, hogy mégsem vág neki a 97. Indianapolis 500-nak, bár van egy olyan érzésem, hogy az elhatározás nem úgy született, hogy egy reggel megvilágosodott, sokkal inkább a csapata nyomására tehette mindezt, mivel már számtalanszor elmondta, hogy egészen kislány korától csak az lebegett előtte, hogy egy napon ő is belekortyolhat a győztesnek járó tejbe. Azonban ennek nem most fog eljönni az ideje. Ha komolyan gondolja a NASCAR-t, akkor karrierjének ezen szakaszában mindent egy lapra kell feltennie, mert felette sem áll meg az idő, és bár Amerikában akár negyven pluszos pilóták is anélkül pattanhatnak hétvégenként autóba, hogy az emberek lenyuggereznék őket, mert a hangsúly az esetek többségében a versenyképességen van, azért azt nem szabad elfelejtenie, hogy még mindig bőven van tanulnivalója.

Egyszer pedig még úgyis visszatér az 500-ra, erre mérget veszek.