V8 Supercars For Dummies
Ezen a hétvégén ismét tűzálló overálba pattan az IndyCar mezőnyének egy része, igaz egy kicsit másként, mint ahogyan azt az év legnagyobb részében megszokhattunk.
Tíz versenyző a szériából ugyanis rajthoz áll az ausztrál V8 Supercars nevű túraautó-bajnokság aranyparti futamán, méghozzá egy rendhagyó versenyformátum keretei között.
Meg kell, hogy mondjam, meglehetősen nehéz számomra erről írni, hiszen lényegében semmit nem tudok a szériáról azon kívül, hogy Ausztráliában futják a versenyeket és a helyiek meg vannak érte őrülve. Ja, és hogy túraautók, azt pedig már egy félperces youtube video alapján is le lehet vágni, hogy nem egy WTCC kaliber – Michelisz Norbi ide, Michelisz Norbi oda, engem az utóbbi években már valahogy rohadtul nem köt le – , hanem egy annál valami sokkal brutálabb, izmosabb sorozat.
A vendégversenyzőkkel felhizlalt Gold Coast 600-at már tavaly is terveztem, hogy végre beiktaton a néznivalóim sorába, azonban ez akkor valami miatt elmaradt. Később megfogadtam, hogy elkezdem követni a 2012-es bajnokságot, de ez is kútba esett, úgyhogy jelentem úgy állok neki a mostani hétvégének, hogy tulajdonképpen változatlanul halvány fogalmam sincs a széria mibenlétéről. Persze szorgosan bújom a guglit, hogy legalább ne totálisan síkhülyén üljek le a tévé elé, a blog fészbuk oldalán is kaptam már némi információt – amit ezúton is köszönök még egyszer -, valamint tanulmányozom a széria hivatalos weboldalát is, amiről eddig annyit sikerült megállapítanom, hogy a dizájnja egy esztétikai katasztrófa. Szóval, igyekszem művelődni.
Minden tudatlanságom ellenére úgy döntöttem, veszem a bátorságot, hogy megosszam a leglényegesebb információkat, melyeket az elmúlt napokban/hetekben szedtem össze erről a sorozatról, valamint magáról az aktuális versenyről, melyen olyanoknak szurkolhatunk, mint James Hinchcliffe, Will Power, vagy éppen Graham Rahal.
Senki ne számítson mélyreható történelmi, technikai jellegű ismertetésekre, olyan messze vagyok én még attól, mint Kimi Raikkönen a tudományos fokozattól, de egyet azért mondok, csak úgy mellékesen, : a V8 Supercars autói a legszebb, legtiszteletreméltóbb versenygépek, amelyeket fotelszurkolói pályafutásom során eddig láttam.
Akkor tehát, jöjjön néhány basic info az olyan kezdőnél is kezdőbb, alkalmi V8 nézőknek, mint amilyen szerény személyem. A köz szolgálatában.
Mi ez?
Az óceániai térség legnépszerűbb túraautó bajnoksága, mely szépen-lassan kezd betörni más kontinensekre is, a televíziós közvetítéseknek, valamint a neten gombamód szaporodó felvételeknek, összefoglalóknak hála.
Versenyformátum
Akárcsak az IndyCar-ban, a versenyek lebonyolítása itt sem egységes séma szerint alakul. Azonban a V8 Supercars-ban nem a pályák típusa tér el gyökeresen egymástól, hanem a versenytáv. Általában két – de van úgy, hogy három – versenyt rendeznek egy hétvégén, ezek között vannak rövidtávú sprintfutamok, közepes távok, mint a most aktuális Gold Coast 600*, de hosszútávú viadalokat is rendeznek, mint például az 1000 km-es Bathurst 1000-et. Topon kell lenni a versenyzőknek itt is, kérem szépen.
Konstruktőrök
Ketten vívnak meg a győzelemért, nevezetesen a Ford és a Holden.
Gumiszállító
Itt sincs gumiháború, a Dunlop teríti a cuccot minden csapat számára.
Átlagos helyszíni nézőszám
250.000-270.000, de van ahol még több. (Valaki, aki nálam többet ért ehhez a szériához –amit nem nehéz -, tudna mondani televíziós nézettségi adatokat?)
A helyi nagymenő
Jamie Whincup. Háromszoros bajnok, több, mint hatvan győzelemmel. És még mindig csak 29 éves. Állítólag jó arc.
Armor All Gold Coast 600
A Surfers Paradise-on rendezett verseny különlegességét az adja, hogy a V8 Supercars pilótái mellett más nemzetközi szériák tagjai is csatlakoznak a mezőnyhöz. A vendégek egy autón „osztoznak” a szakavatott, profi V8-as sztárokkal, s a hosszútávú versenyekhez hasonlóan menet közben cserélnek helyet a volán mögött. A 2010-es évtől két, egyenként 300 kilométeres verseny keretében mérik össze tudásukat a versenyzők, melyek során a vendégnek minimum a futam 1/3-án, vagyis kb. 34 körön keresztül kell vezetnie. Az induló autók legénységének ezen a versenyen egy hivatásos V8-as, valamint egy nemzetközi pilótából kell állnia. A „nemzetközi” jelző nem azt jelenti, hogy nem nevezhet ausztrál nemzetiségű versenyző, a kitétel mindössze annyi, hogy Ausztrálián kívüli versenysorozatból kell érkeznie, valamint a versenyzői liszensz bejegyzési helyszínének az óceániai régión kívülre kell esnie. Idén is lesznek helyi születésű társversenyzők Ryan Briscoe, Will Power és David Brabham személyében, előbbi kettő ugyebár az IndyCar sorozatból érkezik, utóbbi pedig a Le Mans-i 24 órás viadal 2009-es győztese, idén teljes szezonosként a FIA WEC bajnokságban versenyez.
A 2011-es Gold Coast 600 legjobb nemzetközi versenyzője Sebastien Bourdais lett, aki Jamie Whincup oldalán megnyerte az első versenyt, majd a vasárnapi futamon a második helyen értek célba. A győztes vendégversenyzőnek járó trófeát a tavalyi versenyhétvége előtt pont egy héttel elhunyt Dan Wheldon iránti tiszteletből Dan Wheldon Trophy-nak nevezték el.
A különleges versenyen szerzett pontok beleszámítanak a bajnokságba, így különösen sok múlhat a vendégversenyzők szereplésén, ami a szériában szereplő, teljes szezonos pilóták év végi helyezését illeti.
Az Armor All Gold Coast 600 vendégversenyzői 2012-ben:
Mike Conway, James Hinchcliffe, Graham Rahal, Will Power, Marco Andretti, Justin Wilson, Sebastien Bourdais, Ryan Briscoe, Simon Pagenaud.
Az IndyCar sztárjai mellett még láthatjuk többek közt Nick Heidfeld-et, Franck Montagny-t, Lucas di Grassi-t, Max Papis-t, Vitantonio Liuzzit és David Brabham-et.
Sajnos a verseny időpontja számos pilótának nem teszi lehetővé, hogy részt vegyen az eseményen, miután – az IndyCart kivéve – még szinte minden bajnokságban zajlik a szezon, így a Gold Coast 600-on való indulás számukra nem kivitelezhető.
Hétvégén tehát Gold Coast 600, én pedig izgatottan várom első találkozásomat a kenguruk földjének kedvenc motorsporteseményével. A WTCC-nél csak jobb lehet.
Menetrend:
Dátum | Esemény | Időtartam/táv | Helyi idő szerint | Magyar idő szerint |
Okt. 19., péntek | 1. edzés | 40 perc | 09:25 – 10:05 | 1:25 – 2:05 |
Okt. 19., péntek | 2. edzés | 40 perc | 11:35 – 12:15 | 3:35 – 4:15 |
Okt. 19., péntek | 3. edzés | 40 perc | 13:35 – 14:15 | 5:35 – 6:15 |
Okt. 19., péntek | 4. edzés | 40 perc | 15:35 – 16:15 | 7:35 – 8:15 |
Okt. 20., szombat | Kvalifikáció | 30 perc | 09:35 – 10:05 | 1:35 – 2:05 |
Okt. 20., szombat | Top 10 szétlövés | 1 kör | 10:50 – 11:20 | 2:50 – 3:20 |
Okt. 20., szombat | 1. Verseny | 102 kör | 13:40 – 16:15 | 5:40 – 8:15 |
Okt. 21., vasárnap | Kvalifikáció | 30 perc | 11:15 – 11:45 | 3:15 – 3:45 |
Okt. 21., vasárnap | 2. Verseny | 102 kör | 13:40 – 16:15 | 5:40 – 8:15 |
Belőni az időzónákat szerintem külön művészet, bár már fejlődök, hiszen az idei tizenöt IndyCar hétvégéből, mindössze háromszor számoltam el magam, ami határozott előrelépés a korábbi évekhez képest. Ezt a táblázatot két „current time” oldal, a wikipédia, valamint egy meteorológusoknak szóló szakmai honlap segítségével ellenőriztem le, úgyhogy stimmelnie kell. Kitartást a korán kelőknek, éjszakázóknak, én a hétvégén egy alternatív utat fogok választani, de lehet, hogy a végén még „szerelembe esem” ezzel a szériával is, s jövőre már éjszakai bagolyként fogok gubbasztani a monitor előtt. Ki tudja?
*: a kiigazításért köszönet annak a kommentelőnek, aki a blog facebook oldalán segített helyretenni néhány dolgot!
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough