Lezajlott az utolsó teszt is a szezonzáró előtt
Javában folyik a visszaszámlálás, mindenki tépi a cetlit, húzza a strigulákat a hétvégi, mindent eldöntő fontanai szezonzáróig, ahol választ kapunk majd arra a roppant mód égető kérdésre, hogy vajon ki lesz a 2012-es esztendő IndyCar bajnoka.
Azonban mielőtt még a mezőny és velük együtt a komplett IndyCar (szerelők, mérnökök, rajongók, újságírók, Gizi néni a takarítónő) nekivágna a MAVTV500-nak, sort kerítettek egy utolsó tesztre az Auto Club Speedwayen, hogy felmérjék a jelenlegi erőviszonyokat, elvégezzék a végső simításokat az aerocsomagon, és mindemellett tökéletesen felkészüljenek a nagy fináléra. A gyakorlásra szükség is volt, hiszen a huszonhat fős mezőnyből mindössze heten mondhatják el magukról, hogy valaha is versenyeztek a kaliforniai aszfaltcsíkon, amely a 14 fokos dőlésszögével és négy kanyarjával, na meg úgy en bloc a superspeedwayekre jellemző összes szeszélyével együtt, nem nevezhető gyermekded játszótérnek.
A múlt heti első tesztet követően –melyen nyolc versenyző vett részt – immár egy jelentősen kibővült, huszonkét autót számláló mezőny tette tiszteletét az ACS-en, köztük természetesen a bajnoki cím két legnagyobb esélyese, Will Power és Ryan Hunter-Reay. Az Andretti Autosport szeme fényének azonban nem úgy alakult a napja, ahogyan azt korábban eltervezte, ugyanis a kettes kanyarból egy csodálatosan megkoreografált mozdulatsor keretében falhoz vágta a 28-as számú autót, minek következtében annak bal oldali felfüggesztése megrongálódott, valamint egy be nem kalkulált motorcserére is kárhoztatott, így az amerikai bajnokaspiráns tízhelyes rajtbüntetéssel vághat neki a fontanai 500 mérföldnek. Na nem mintha oválon ez akkora érvágás lenne, pláne, hogy állítólag a Team Penske is tervezi, új motort szerel Will Power autójába, így az ausztrálnak is kinéz egy helyre kis büntetés szombaton – itt már csak halkan jegyzem meg, hogy szerintem még jópár csapat fog úgy dönteni, hogy bevállalják a hátrasorolást és erőforrást cserélnek, végülis inkább ez, mint egy felrobbanó motor a 180. körben. Az RHR-baleset további negatív hozadéka egy röpke ötórás kényszerszünet volt, amíg ismét pályaképes állapotba hozták a versenygépet és kicserélték a Chevrolet motort. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy 40 perccel a leintés előtt végül képes volt folytatni a zömében villanyfény alatt rendezett edzést és lenyomott egy húszkörös etapot. Több, mint a semmi, mondá’ egy ambíciózus napkeleti bölcs.
Nem Hunter-Reay produkálta az egyetlen több-kevesebb anyagi kárral járó látványosságot a gyakorlás során. Ryan Briscoe és EJ Viso szintén odacsapták az autójukat, azonban szerencsére egyikük sem sérült meg, viszont munkát, azt adtak a szerelőcsapataiknak. Scott Dixonnak pedig motorhiba miatt kellett egy kis ideig a pálya mellől figyelni a kollégákat, amíg csapata kicserélte az erőforrást a Chip Ganassi Racing 9-es számú versenygépében, ezzel pedig a 2003-as és 2008-as év bajnoka is feliratkozik a büntetéssel rajtolók névsorába.
A versenyzők összesen 2594 kört tettek meg, a leggyorsabbnak a motorprobléma ellenére is Scott Dixon bizonyult 215.861 mp/h-s (347.39 km/h) átlagsebességével. Nem sokkal maradt le mögötte az idén finoman szólva is pocsék szezont teljesítő Marco Andretti a maga 215.779 mp/h-jával (347.26 km/h), a harmadik legjobb pedig a bajnokságot jelenleg vezető Will Power lett 215.761 mp/h-val (347.23 km/h). Power csapat- és honfitársa, a Team Penske-től év végén minden bizonnyal távozó Ryan Briscoe 215.133 mp/h-s (346.22 km/h) tempójával elcsípte a negyedik helyet, ötödikként pedig a Sarah Fisher Hartman Racing kézsérüléséből lábadozó ifjoncát, Josef Newgardent és 214.948 mp/h-s (345.93 km/h) sebességét rangsorolták a nap végén. Ha ehhez hozzávesszük még azt a tényt, hogy az első 17 pilótát mindössze 0.4053 másodperc választja el egymástól, joggal mondhatjuk, hogy bitang szoros. Eszeveszett gyorsaságból tehát nem lesz hiány, ahogyan idegőrlő, kerék-kerék elleni csatákból sem, melyből ízelítőt is kaptak a helyszínre látogató nézők (az edzés egy bizonyos szakaszában szabadon látogatható volt, nem volt belépő sem, pusztán a hétvégi versenyre szóló jegyet kellett felmutatni, vagy 10 dollárt adakozni a pályához tartozó alapítvány részére).
A fontanai aero csomag túlnyomórészt az Indianapolis 500-on alkalmazotthoz fog hasonlítani, ahogyan a Chip Ganassi Racing igazgatója, Mike Hull elmondta, a csapatok 5-7 pitkiállással számolnak, na és persze hatalmas stratégiai háborúval. A versenyzők pedig nyugodtak, megbíznak az új DW12-ben és egyetértenek abban, hogy az új autó kellő mértékű biztonságtudattal tölti el őket, s mindannyian készen állnak egy oltári jó versenyre. Még a két bajnokjelölt sem fúj egymásra a fokozódó adrenalindömping közepette, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Will Power és Ryan Hunter-Reay lakóbusza akárcsak múlt héten, a tegnapi napon is egymás mellett parkolt az Auto Club Speedwayen, és a teszt közben is olyan szivélyesen elbeszélgettek egymással, mintha semmi nem dőle el alig pár nap múlva kettejük között. (na, ez a mondat nem kicsit hat melegfrontszerűen, de remélem értitek) Mondjuk, mosolyogva, mézes-mázos arckifejezéssel lehet közölni azt is, hogy „legszívesebben megfojtanálak egy kanál citromlében”, de ez már más történet.
Sajnos egy szomorú esemény is beárnyékolja a hétvégét, ugyanis az AJ Foyt Racing 29 éves versenyzője, Mike Conway a mai napon bejelentette, hogy befejezi oválpályás karrierjét, mivel saját elmondása szerint nem érzi magát komfortosan ezen a pályatípuson. Döntése olyannyira hirtelen és komoly, hogy már a szezonzárón sem őt láthatjuk a csapat 14-es számú autójában, hanem az idei Indianapolis 500-on meglehetősen korán búcsúzó, 2005-ös Indy Lights bajnokot, Wade Cunninghamet.
A két tesztnapot követően már csak egy, 90 perces gyakorlásra van lehetősége a mezőnynek, melyre magyar idő szerint pénteken, 19:45-kor kerül sor, ezt követi 23:15-ös kezdettel a kvalifikáció, melyet ezúttal is nyomon követhetőek lesznek a racecontrol.indycar.com-on.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough