A legenda folytatódik

Minden túlzás nélkül lehet kijelenteni, hogy a tegnapi napon szó szerint felrobbant a nemzetközi sportmédia Alex Zanardi paralimipiai bajnoki címének hírére. A 45 esztendős legenda a kézzel hajtott kerékpárosok H4-es kategóriájában tudott diadalmaskodni Brands Hatchen, ott, ahol autóversenyzőként korábban már szép sikereket ért el. Le a kalappal ezelőtt a hihetetlen sportember előtt, akinek óriási sikere egy merőben új perspektívákat is megnyithat, már ha minden a tervek szerint alakul. Az 1997-es és 1998-as év CART bajnoka ugyanis lehet ott lesz a 2013-as Indianapolis 500-on, és nem a pace cart szándékozik vezetni.



hirdetés


Az egész egy ártatlan megjegyzéssel kezdődött Zanardi részéről, miszerint szívesen elindulna a világ legnagyobb múltra visszatekintő autóversenyén, mivel az az egyetlen, ami még hiányzik a gyűjteményéből.  Nem is kellett több egykori főnökének, Chip Ganassinak, akinek autójában 1996 és 1998 között rótta a köröket, valamint akkori csapattársának, Jimmy Vassernek, akik elhatározták ha törik, ha szakad autót tesznek az olasz sztár alá jövő májusban. Na jó, persze azért ennyire nem fekete és fehér az ügy, a tárgyalások még éppen csak elkezdődtek a felek között, ráadásul Zanardi esete több szempontból is különbözik mondjuk például Jean Alesi –étól, viszont az elhatározás megvan, és ahogyan ezeket az embereket ismerjük, ha igazán akarnak valamit azt véghez is viszik.

Persze itt is , mint minden esetben vannak pro és kontra érvek. Alex Zanardi neve fogalom, nincs a világon olyan ember – kivéve az eldugott kamcsatkai falvakat, de lehet még ott is akad olyan, aki szükség esetén felhomályosítja a többieket – , aki ne ismerné a történetét, ő azon kevés sportolók egyike, akinek eredményeit senki nem vonja kétségbe és mindenki szó nélkül meghajol a teljesítménye előtt. Annyi elszántság, akaraterő és küzdőszellem él benne, amekkora a többi aktív autóversenyzőbe együttesen nem szorult; ő az élő példa arra, hogy mindent el lehet érni, csak akarni kell. Akár még egy top 10-es eredményt is Indianapolisban.

00_1.jpg

Zanardi nyilvánvalóan nem pattanhat be csak úgy akármelyik DW12-be, azonban a Dallara gyár ezt a problémát is egy huszárvágással a földdel egyenlővé tette, miután közölték, hogy szükség esetén át tudják alakítani az autót teljes mértékben kézi vezérlésűre, nem gond. Ahogyan nem lehet akkora gond a kihagyás sem; Alex utoljára 2006-ban vezetett nyitott karosszériás autót, akkor a Forma 1-es Sauber csapat  versenygépébe pattant be Valencián és nem vallott szégyent, pedig saját elmondása szerint meggyűlt a baja a kanyarokban, mivel csak  jobb kézzel tudta tartani a kormányt, a ballal a gázt adagolta. Ahogyan szintén megállta a helyét a túraautó világbajnokságban is 2005 és 2009 között, mely időszak alatt négy győzelmet szerzett speciálisan átépített autójával. A világot nem váltotta meg – legjobb összetettbeli eredménye egy 14. hely 2007-ből -, azonban ez nem jelent semmit, lévén meg lehet nézni hány teljesen egészséges, formula autózásban komoly eredményeket elérő pilóta kínlódik, sőt, mi több, ég mint a Reichstag mondjuk például a DTM-ben.

A legégetőbb kérdés számomra tehát nem az, hogy jajj, képes lesz-e mozgáskorlátozottként megállni a helyét a világ leggyorsabb versenyzői között a legendás Speedwayen, mert afelől nincsenek kétségeim, hogy igen, abszolút. A technikai lehetőségek adottak, az emberi tényező szintén, a támogatás dettó. Sokkal inkább arra lennék kíváncsi, hogy végülis mely csapat színeiben kívánják indítani, ha minden tényleg összejön. Mert a Chip Ganassi – Jimmy Vasser összefogás szép és jó, azonban a dolgok annyiban megváltoztak a ’90-es évek óta, hogy már nem főnök-beosztott viszonyban áll e két ember egymással. Vasser kilépett Ganassi árnyékából és csapattulajként tengeti hétköznapjait, 2006-os visszavonulása óta immár főállásban, a jelenlegi KV Racingnek pedig óriási szüksége van a publicitásra, a szponzorokra és úgy en bloc a figyelemre. Márpedig van annál nagyobb ingyen reklám, ha a világ majd’ egy teljes hónapon keresztül összpontosít? Hiszen egy esetleges Zanardi igazolással nem csak a szokásos IndyCarral foglalkozó médiumok követnék minden egyes lépésüket a Month of May alatt, hanem konkrétan a világsajtó.

45.JPG

Hasonló érdekek is vezérelhetik Chip Ganassit – mert barátság ide-oda, az üzleti életben ez ismeretlen fogalom -, aki szintén jól tudja, hogy régi versenyzője újbóli szerepeltetésével csapatának dicső aranykorát elevenítheti fel, mikor együtt mindent vittek a sokak által visszasírt CART érában. Nem mellesleg pedig ők sem lennének nagyon elkeseredve, ha még a CNN kamerái is a nyakukban loholnának az Indianapolis Motor Speedway pitlane-jén.

Ganassi, Vasser és Alex Zanardi a legjobb barátok a mai napig, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az üzleti életben nincs barátság. Aki mégis barátkozni akar, az hamarosan becsukhatja a boltot, mert egyszerűen nem marad életben a piac farkastörvényei között. Az IndyCarnak kétségtelenül jól jönne, mi több, maga lenne a mennyből hulló manna az a média hype, amit az olasz legenda felbukkanása jelentene egy DW12-ben, ugyanakkor nem szeretném, ha emellett gátlástalan marketing eszközzé válna. Többet ér ő annál, mint hogy zászlóra tűzzék és „aki kapja marja” alapon harcoljanak a benne rejlő PR lehetőségért.

Nagyon szeretném, ha láthatnám Alex Zanardit jövőre a Brickyardon, már a gondolatától is borsódzik a hátam, ha elképezelem, amint teljes sebességgel száguld versenykörülmények között a motorsport szentélyében, de csakis olyan bánásmód mellett, ami őt megilleti.

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy