Hát ez is megvolt. Lement a 2012-es IndyCar szezon utolsó előtti versenye, és nem is akárhogy. A Maryland állambeli Baltimore-ban ugyanis olyan versenyt futottak a fiúk és Simona, hogy attól minden műértő autósport-rajongó megnyalta a tíz ujját, sőt, még a saját fülét is.

Az év utolsó utcai pályás versenye nem indult zökkenőmentesen, köszönhetően a pályán áthaladó vasúti sínek okozta kisebb-nagyobb, jobb esetben megpattanó, rosszabb esetben négy kerékkel a levegőbe emelkedő autók képében jelentkező malőrök révén, amik miatt a versenyigazgatóság – miután egyeztetett a csapatokkal és a versenyzőkkel – a tavalyi futamon alkalmazott sikán beépítése mellett döntött. Azonban ezzel újabb akadály gördült a mezőny elé, hiszen a sikán egy merőben új szerepet öltött magára abban az esetben, ha valaki kissé megütötte azt az autójával: dobbantóként funkcionálva rápattintotta a versenygépet a sínekre, onnan pedig egyenes út vezetett a fal irányába. Emiatt újabb óvintézkedést hoztak, méghozzá a sikán elejére kirámolt gumiabroncsok formájában, csak hogy még jobban csökkentsék a sebességet és elkerüljék a további anyagi – ne adj’ Isten esetleg személyi sérüléssel járó – károkat.

A kvalifikáción egyértelműen a tavaly mindent vivő (edzések + időmérő + maga a verseny), a legjobb épített/utcai pályás versenyzőnek járó Mario Andretti trófeát idén is a zsebében tudó ausztrál Will Power tarolt, aki nem csak a futamgyőzelemért, hanem a bajnoki címért is repeszthetett Baltimore utcáin.

Azonban már órákkal a verseny előtt kezdett körvonalazódni, hogy a Team Penske fiatal versenyzőjének a szokásosnál is nehezebb dolga lesz, ha maradandót akar alkotni, hiszen fenyegetően lógott az eső lába, egy esetleges zuhé pedig jelentősen megbonyolíthatja a dolgokat, nem hiába jár majd’ minden futam előtt esőtáncot a HVM Racing kötélidegzetű Simona de Silvestroja, aki tökéletesen tisztában azzal, hogy Lotus motorral hátráltatott autójával csak akkor van esélye egy jobb szereplésre, ha megérkezik az égi áldás.

Nem kezdődhet el IndyCar verseny a motorsport legismertebb mondata nélkül, melyet ezúttal Gregory Gadson ezredes – aki egy óriási tiszteletnek örvendő volt katonatiszt az Egyesült Álamokban, ajánlom, hogy olvassátok el az életrajzát, nem semmi egy pali – üvöltött a mikrofonba. A híres szavak után pedig beindultak a motorok, az adrenalinszint érezhetően a felső határt súrolta, a bloggert pedig csak egy hajszál választotta el attól, hogy izgalmában lerágja a saját fejét.

A zöld zászlót követően sima rajtnak lehettünk szemtanúi, az egyetlen rendkívüli eseményt Simona letört szárnydarabkája jelentette, mely ráérősen hevert a pályán. A mezőny együtt haladt, miközben olyan side-by-side-okat mutattak be, hogy senkinek nem maradt egy fikarcnyi kétsége sem afelől, ezek a srácok nem papírból hajtogatott marionettbabák.

Nem kellett sokáig várni az első sárga zászlóig: Ed Carpenter ugyanis a kilencedik körben falra tette Fuzzy’s Vodka (amiről egyébként nekem mindig Al Bundy kedvenc western színésze, Fuzzy McGee jut eszembe) szponzorált autóját, s ezzel idejekorán kiiktatta magát a további küzdelmekből. Négy pace car mögötti kört követően indulhatott újra a mezőny, miközben mindenki fél szemmel az eget figyelte, s mintha valóban esőcseppek csillantak volna meg a közvetítő helikopter kamerájának lencséjén. Sokan már korábban letették a voksukat az esős beállítások mellett, míg mások száraz versenyre hangoltak, innentől tehát már csak az volt a kérdés, hogy kinek jön be a taktika, hiszen ha meg is érkezik a zuhé, az sem biztos, hogy tartós lesz. Lutri, emberek, lutri!

Az újraindítás után sem sokáig maradtunk akció nélkül, sőt, hirtelenjében annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. A sérült Josef Newgardent helyettesítő, két év után az IndyCarba visszatérő Bruno Junqueira összeakadt JR Hildebrand Pantherével, aztán Sebastien Bourdais megpördült, majd Castroneves kissé túl közeli viszonyba bonyolódott Mike Conway autójával. Ismét sárga. Közben nekikezdett az eső, a pitben pedig csak úgy ment a matek, hogy na most akkor kit, mikor, hová, minek, merre, hány méter, jobbra, balra, hány éves a kapitány stb. hívjanak ki.

A legnagyobb kockázatot az Andretti Autosport vállalta be, akik úgy döntöttek, tizenkilencre lapot húznak és nem hívják ki Ryan Hunter-Reayt esős gumikért, mert úgy jósolták, hogy hamarosan eláll az eső, ráadásul a körülményeket tekintve sanszosnak vélték újabb sárga zászlós periódus eljövetelét. Eközben lesújtott Beaux Barfield keze is, aki a Junqueira-Hildebrand ütközést elkerülhetőnek minősítette és ezért pit áthajtásos büntetésre kárhoztatta az amerikait.

Meglehetősen eltérő pályaviszonyok mellett – az egyik fele vizes volt, a másik hót hulla száraz -, három hosszú kört követően ismét lobogott a zöld zászló, azonban nem sokáig örülhettünk éles versenykörülményeknek, hiszen az Andretti Autosport családjának szó szerint legközelebbi tagja, az idén valami borzasztó szezont maga mögött tudó Marco Andretti beleállt a gumifalba, így ismét jöhetett a sárga. Beletelt egy időbe, míg a 26-os számú autót kihámozták az abroncsok alól, de szerencsére tudta folytatni a versenyt, bár tetemes hátránnyal. Ismét jöhetett a zöld, majd sormintaszerűen megint a sárga, miután Simona de Silvestro hátulról kissé megtorpedózta Dario Franchitti Ganassiját, aki ennek következtében meg is pördült, az esetért a svájci hölgy később áthajtásos büntetést kapott.

A huszonnegyedik körben indították újra a mezőnyt, az élen pedig maga a japán csoda, azaz Takuma Sato állt. A Rahal Letterman Lanigan Racing versenyzője komoly előnyt autózott ki a második helyen álló Graham Rahallal szemben. Bármily hihetetlen, a harmincharmadik körben újra besárgult a pálya, miután James Jakes közelről is megtapasztalta a gumifal szilárdságát, majd néhány pillanat múlva már azt láthattuk, hogy a mindazidáig zseniális versenyt futó Sebastien Bourdais napjának is lőttek a pitben. A Dragon Racing francia versenyzőjének korai búcsúját a bal első felfüggesztés gajra menetele okozta, így ismét egy potenciális – ha győzelmet nem is -, de dobogós helyett dobott el.

Na de ne szomorkodjunk, van itt nekünk egy másik tehetségünk is a borok, sajtok és croissantok országából, őt Simon Pagenaud-nak hívják, a Schmidt Hamilton Motorsportsnál versenyez és a harminchatodik körben történt újraindításkor legalább hat autót előzött olyan természetességgel, mintha a világ legegyszerűbb dolga lett volna és az élre állt. Elképesztő, bravo Jean Girard!

A buli azonban folytatódik tovább, a következő baltimore-i áldozat James Hinchcliffe lett, akinek összetéveszthetetlen autója falat fogott és ott vesztegelt a pályán. Jöhetett ismét a ki számolja már hányadik sárga zászlós szakasz, miközben a kanadai ifjoncot láthatóan kétségek gyötrik, kiszáll az autóból, körbejárja, majd visszaül. Értem én miért csinálja, de azért valljuk be, nem kicsit komikus a szituáció.

Két kör után végre megint zöld! Legalábbis pár másodperc erejéig, amikor is Simona de Silvestro rossz szögben kapta el a sikánt, ami egyenest a falnak repítette. A HVM Racing autója nem tudta folytatni a versenyt, ismét jött tehát a pace car, én pedig lassan már jobban vigyorogtam, mint egy halloweeni tök: ezt hívják autóversenynek némi őrülettel fűszerezve! Jippijjééé!

A negyvenkettedik körben engedték el ismét a mezőnyt Pagenaud vezetésével, hamarosan pedig Barfield ismét szankcionált: Graham Rahal sárga alatt előzött, úgyhogy az amerikainak át kellett hajtania a piten, értékes időt veszítve. Szegény Sato azonban boldogan cserélt volna kollégájával, neki ugyanis az ötvenegyedik körben befejeződött az ígéretesen indult versenye, miután üzemanyagnyomás problémák miatt fel kellett adnia a viadalt. Egy körrel „élte túl” Satot Tony Kanaan, a KV Racing veterán braziljának versenye a sokat emlegetett sikánnál ért véget.

A sonomai győztes Ryan Briscoe állt az élen, mögötte Ryan Hunter-Reay, Simon Pagenaud, Scott Dixon és Will Power volt a sorrend, amikor újabb sárga zászlós periódus lépett érvénybe, ezúttal Charlie Kimball 83-as számú Ganassija miatt, melyben a motor adta meg magát.

A hatvankilencedik körben kapta meg a zöld jelzést újból az IndyCar lelkes kis csipet-csapata, amikor is Ryan Hunter-Reay laza mozdulattal megelőzte Briscoe-t, amit később a Team Penske természetesen nem vett valami jó néven, és azzal érveltek, hogy az amerikai kiugrott a rajtnál. A felvételek visszanézését követően azonban Beaux Barfield gyorsan rendett tett a kukacoskodó Penske-sek között, mondván kint volt a zöld zászló, tehát vitának, kérdésnek, egyéb felháborodott pattogásnak helye többé nincs.

Hamarosan elérkeztünk a verseny utolsó, szám szerint kilencedik sárga zászlajához, amikor is fain kis tömörülésnek lehettünk szemtanúi a Conway Streeten; miután – nomen est omen – Mike Conway  ütközött a négyes kanyarban. Az érkező Justin Wilson megpróbálta kikerülni, azonban a mögötte jövő Graham Rahallal összeakadt, minek következtében a 18-as számú Coyne autó felöklelte az egy helyben veszteglő Foyt autót, ebből adódóan eléggé érdekes kép tárult a gyanútlan nézők, valamint a többi odaérkező versenyző, többek között James Hinchcliffe és Marco Andretti szemei elé.

Ezen a ponton kezdtem sápadni lefelé, mert szentül hittem, hogy pace car mögötti befutó lesz, annyira csigalassan dolgoztak a pályamunkások. Szerencsére bebizonyosodott ismét, hogy hinni a templomba kell és az utolsó három körre elengedték a mezőnyt. Számomra úgy tűnt, hogy Hunter-Reay ismét a kelleténél lelkesebben taposott bele a gázba, de nem lett belőle most sem szankció, így le kell nyelni a békát. Bár valahol sejtettem, hogy a széria szempontjából elnézőbbek lesznek vele a bírák, hiszen közös érdek, hogy Fontanára nyílt bajnokság érkezzen, amivel lehet generálni a feszültséget és promóciós szempontból sem utolsó.

Ryan Hunter-Reay nyert, ezzel tizenhét pontra apadt Will Power előnye összetettben, s az ausztrálnak nagyon össze kell szednie magát jövő hétvégén, ha be akarja húzni élete első IndyCar bajnoki címét, hiszen a kétmérföldes oválon nagyon nem neki áll a zászló.

A második helyen Ryan Briscoe végzett, míg a harmadik Simon Pagenaud lett.

Jövő hét szombaton pedig jön Fontana, a szezonzáró, 500 mérföldes ovál banzáj, ahol minden eldől. Will vagy Ryan? Ryan vagy Will? A szavazás ingyenes!