Power nyerte a rövidített második edzést Baltimore-ban

Miután sebtében összetákoltak egy hagyományos, jobb-balos sikánt a Pratt Streeten, a vasúti átjáróra hajazó szektor előtt, elérkezett az ideje, egy rövid, mintegy harminc perces edzésnek az egyébként szép, meleg, napos, madárcsicsergős –már amit lehet ebből hallani – Baltimore-ban.
Beaux Barfield versenyigazgató a reggeli eseményeket követően eredetileg sztornózni akarta a mai folytatást, azonban engedvén a rajongói nyomásnak szerencsére másként döntött. Nem beszélve arról, hogy az idő pénz, a pénz a szponzoroktól jön, a szponzorok a teljesítményért fizetnek, jó teljesítményt pedig kellő gyakorlással lehet csak elérni.
A lassító – mely körülbel 90 méterrel a sínekkel fűszerezett pályaszakasz előtt helyezkedik el – szerepét ideiglenesen gumiabroncsok töltötték be, a tényleges sikán kiépítésére a nap végén vágnak bele a helyi erők, s előreláthatólag az éjszakába nyúlóan zajlanak majd a munkálatok.
Az amúgy is nyúlfarknyi edzésből alig pár perc telt el, amikor máris meg kellett szakítani, mivel Ryan Hunter-Reay autójából gyanús füst kezdett el gomolyogni. A kényszerszünet nem tartott szerencsére sokáig és a rendelkezésre álló idő alatt mindvégig óriási forgalom volt a pályán, az összes csapat igyekezett kihasználni a rövidített gyakorlás minden percét. Az edzés legjobbja a bajnokságot vezető Will Power lett 1:21:0185-ös idejével, mögötte Simon Pagenaud végzett 1:21:4883-al, míg a harmadik Scott Dixon lett 1:21:7211-es legjobb körével. A KV Racing pilótája, Rubens Barrichello az eddig látottak alapján – amelyből a körülményekre való tekintettel semmi biztosat nem lehet levonni – tovább mentette jó formáját, a sonomai negyedik helyezett ugyanis a kurta baltimore-i edzésen is mindössze egy hellyel maradt le a képzeletbeli dobogóról. Az Andretti Autosport versenyzői –legalábbis a háromból kettő – meggyőzően szerepeltek, James Hinchcliffe lett az ötödik, míg Ryan Hunter-Reay a hetedik. Marco Andretti nem éppen mintaszerű szezonja pedig tovább folytatódik, a fiatal amerikai ugyanis a csalódást keltő tizennyolcadik helyen végzett. A Sarah Fisher Hartman Racing beugró versenyzője, Bruno Junqueira egyelőre ismerkedik a pályával és az autóval, ezért megbocsátható neki a huszonharmadik hely, de normál körülmények között, kellő mennyiségű kilométerrel a lábában lesz ez még jobb is, a tapasztalata és a jó alkalmazkodó képessége legalábbis erre enged következtetni.
A módosításokkal a baltimore-i pálya struktúrája is némiképp változott: egy kör 2.04 mérföld hosszúságú, míg a korábbi tizenkettő helyett ezek után tizenhárom kanyar fogja színesíteni a csapatok és a versenyzők – na meg a szurkolók – hétvégéjének további részét, nem beszélve arról, hogy ismét van négy versenyző (Takuma Sato, Simona de Silvestro, Mike Conway és Bruno Junqueira), akik rendkívüli motorcsere miatt eleve tízhelyes rajtbüntetéssel vágnak majd neki a versenynek. Kíváncsian várom a holnapot.
Végeredmény:

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough