Létezik jó film az autóversenyzés világáról?

Így a hosszú hétvége előtt, amikor is megint nélkülöznünk kell kedvenc autóverseny-sorozatunk küzdelmeit időszerű egy kicsit elgonodolkodnunk azon, hogy vajon mivel is csillapítsuk lóerők utáni olthatatlan szomjunkat. Bár NASCAR és MotoGP lesz terítéken, azonban szép számmal akadnak köztünk olyanok, akiknek még ez sem elég, s a hirtelen nyakunkba szakadt nagy-nagy, kemény három napos szabadság idején további izgalmakra vágynak a képernyő fényében sütkérezve, s szívesen elmerülnének a versenyzés világában álomgyári szemszögből. De vajon létezik jó autósportról szóló film?

Ennek a posztnak a valódi apropóját nem kizárólag csak a végre-valahára munkanapra eső állami ünnep szolgáltatta, sokkal inkább az USAracing bloggerének rövid közvéleménykutatása, melynek nem is olyan meglepő eredménye szerint ismeretségi körének autósportot szerető halmaza tűkön ülve várja és tépi a cetlit 2013 szeptemberéig, amikor is bemutatják Ron Howard filmjét, a Niki Lauda-James Hunt rivalizálásáról szóló Rush-t. Meg kell hagyni, a Forma-1 menedzsmentje az előzetes hírek szerint ismét beletalálni készül a tutiba, hiszen ha csak a mostani érdeklődést vesszük alapul, borítékolható a kasszasiker. Az alkotás a ’70-es évek F1-es világába repít majd bennünket vissza, mely korszakot még a közismerten nem kimondottan „királykategória” (ez a jelző nem is állja meg a helyét, hiszen az USA-ban királykategória alatt a NASCAR Sprint Cup-ot értik inkább) rajongó amerikaiak is csodálattal szemlélik, így attól sem kell félni, hogy Európában ugyan sikeres lesz, de a tengerentúlon bukás. Azt az érát össze nem lehet hasonlítani a maival, mind’ mentalitás, mind’ felfogás szempontjából, nem beszélve a versenyzők hihetetlen egyéniségéről. Ellenben ha valaki a jövőben a mostani F1-ről akar majd írni, annak alaposan fel kell kötnie a gatyáját, különösképpen a szereplők jellemformálásakor, lévén arról, hogy milyen emberek is valójában a pilóták vajmi keveset tudunk. Nem is lehet csodálni, hogy a PR szövegek forgatagában mára már a dögunalomig rugóznak olyan dolgokon is, hogy az egyik versenyző pár évvel ezelőtt jégkrémet evett a csapata boxában, miután már esélye sem lett volna visszatérni a versenybe. Sőt, azon a futamon még az is kérdéses volt, hogy a nagy esőzések miatt lesz-e folytatás. Mára azonban akkora kultusz alakult ki egy nyavalyás Magnum miatt, hogy az illető jelenlegi munkaadója is minden alkalommal, még ha nem is helyénvaló, akkor is valahogyan megtalálja a módját a jégkrémezésre, többek között az egyik sajtótájékoztatón a média munkatársait is a mandulás finomsággal lepték meg. Még szerencse, hogy az ominózus pilóta nem dinnyét evett… Nehezen tudom ugyanis elképzelni, amint Martin Brundle és társai egy tízkilós görögdinnyével cipekedve grasszálnak a paddockban…

Szóval akkor, a Rush sikerre van ítélve. Jóképű színészek és dögös cicababák, versenyautók és egy olyan korszak, melyet mindenki áhitattal csodál. Reméljük nem csap le rá a sportfilmekre jellemző átok.

ae_1.jpg

Ha már filmek, az IndyCarról is készül egy, ami bár nem történelmi, nem dráma, még csak nem is élőszereplős, de az animációs filmek bevételeit tekintve szintén szépen hozhat a konyhára. A címe Turbo, egy csigáról szól, aki valamiféle baleset során szuper gyorsaságra tesz szert és még azon melegében meg akarja nyerni az Indianapolis 500-at. A filmet a Dreamworks stúdió készíti és nem titkoltan a Cars (Verdák) sikerét akarja meglovagolni. A filmben valódi IndyCar szponzorok is láthatóak lesznek és emellett számos utalásra számíthatunk a széria legendás és jelenlegi szereplői kapcsán egyaránt, akik közül sokan hangukat is adják a szereplőknek. Külön érdekesség, hogy a készítők technikai tanácsadója nem más, mint Dario Franchitti.

Bemutató jövőre, én biztos ott leszek a moziban!

turbo_dreamworks_teaser.jpg

Bár a fenti alkotásokra még sokat kell várni, azonban vannak olyan autós filmek, melyeket akár már ma megnézhet mindenki.

Az egyik ilyen az alapfilm, a kultuszfilm, a mesetermű, mégpedig az 1971-es Le Mans Steve McQueennel a főszerepben. Nyilván mindenki, aki nem a Marsról jött ismeri a híres mondatot „Racing is life, everything else is just waiting”; ezek a szavak mindent elmondanak. A sztori a híres Le Mans-i 24 órás versenyt dolgozza fel valódi jelenetekkel, csatákkal, küzdelmekkel fűszerezve. Története nem sok van, inkább a képi világra van kihegyezve. Kimondottan az a mozi, amelynek rajta kell lennie az „Öt film, amelyet életed során látnod kell” fejlécű listán.

Másik filmre már se a „kult”, se a „mestermű” jelzőt nem aggatnám rá, mert inkább esélyes egy Arany Málnára, mint az Oscarra, azonban a háttértörténete miatt mindenképpen meg kell nézni legalább egyszer. A 2003-as francia akciófilm, a Michel Valliant szintén a Le Mans-i viadal köré épül, speciális effektekkel és túlzásokkal megspékelve a hollywood-i limonádéra szomjas egyszeri nézők szórakoztatására, sikeresen meggyalázva a címszereplő karakter kultusz mivoltát. Michel Valliant neve ugyanis – bár Magyarországon nem annyira ismert – a világ legnagyobb részén legenda.

michelvaillant02zz6.jpg

A mindenre elszánt, született autóversenyző Valliant karakterét 1957-ben vetette először papírra Jean Graton képregényrajzoló. Kalandjaiból eddig hetven szám született, ez idő alatt Michel négyszeres Forma-1-es világbajnok lett, szintén négy alkalommal nyerte meg a Le Mans-i 24 órást, kétszer az Indianapolis 500-at, sőt, a rallyban is fantasztikus sikereket ért el, még a Dakaron is győzedelmeskedni tudott. A képregényhős milliók gyerekkorának volt részese, bár felnőtt rajongóinak száma sem csekély. Az utolsó képsorozatot 2007-ben adták ki, azonban küszöbön a következő darab, mely lapjain Vaillant a WTCC-ben csillogtatja meg páratlan képességeit. Ennek felvezetésére a túraautó világbajnokság olyan reklámkampányt csinált, hogy mindenki elégedetten mosolygott és csapta össze a tenyerét. Alan Menu ugyanis a WTCC idei portugáliai állomásán Michel Vaillant néven állt rajthoz, az autóját stilszerűen a karakterre jellemző színekkel pingálták ki, sőt, a teljes csapat a képzeletbeli Vaillant Team ruháját öltötte magára, a Chevrolet európai motorsport főnöke, Eric Néve pedig ideiglenesen felvette a Jean-Pierre Vaillant nevet, aki a képregényben Michel csapatfőnöke és egyben testvére is volt. Mi a zseniális, ha nem ez?

A filmet tehát tessék megnézni, majd utána felcsapni néhány Michel Vaillant képregényt, ő ugyanis minden autósport kedvelő számára az alapműveltség része.

y1p-OAHGkghg8pFvM4_PacQC9Ne3X98FisVrFKLJ9r5eq5ZqVJI54jdWobhZlpSplXpcbfbtG_BDiE.jpg

Természetesen nem lehet szó nélkül elmenni a 2001-es Driven, magyarul Felpörgetve című borzalom alkotás mellett sem. Sylvester Stallone jutalomjátéka, mely nagy valószínűséggel neki jutalom csak, a nézőknek inkább hasonlítható egy másfél órás kukoricán való térdepléshez. A történet langyos, a feszültséget fokozni kívánt, „drámai” elemek inkább megmosolyogtatnak, mintsem erőteljes szék karfa markolászásra késztetnének (lásd. kiállított autóba bepattanunk és versenyzünk a közúton; roppant látványos, csak éppen minden realitást nélkülöz). Egyedül a valódi versenyzők által vezetett valódi versenyautókkal felvett jelenetek érnek valamit. Összességében viszont mégis megér egy misét. Nézd meg, ha a., még nem láttad és a fentiek ellenére –vagy pont amiatt – kíváncsi vagy, b., elvonási tüneteid vannak az amerikai open-wheel irányába és látni akarsz régi CART autókat, c., isteníted Sylvester Stallonet. Ha a három fenti állítás közül bármelyik igaz rád, akkor okvetlenül tedd be a lejátszódba, de lelki békéd megóvása érdekében rakjál be közvetlen utána egy igazán jó valódi versenyt, mondjuk az 1995-ös Marlboro 500-at, vagy a 2006-os Indianapolis 500-at.

Tudnám még tovább ragozni, hiszen a „Mint a villám” című Tom Cruise moziról – melyről tartom, hogy a szcientológia mélynövésű földi helytartója egyik legjobb alakítását nyújtja benne – még nem is szóltam, de mivel ez a poszt tartalmazza talán a blog eddigi történetében a legtöbb karaktert, kénytelen vagyok most ezt a NASCAR-ról szóló alkotást mellőzni. Pedig kurvajó. Inkább nézd meg és ítélkezz magad!

És még valami, csak két szó: Talladega Nights. Ricky Bobby görbe tükröt tart a NASCAR világa elé, kifiguráz, kiröhög, kigúnyol és megmondja a frankót mindenkinek, legyen az csapatfőnök, Forma-1-es versenyző (aki merő véletlenségből, és az európaiak kedvenc királykategóriája iránt tanúsított mély tiszteletből és csodálatból eme filmben egy homoszexuális franciaként jelenik meg), sztárpilóta, pénz- és hírnévhajhász, számító picsa liba. Senkinek nincs menekvés. Alapmű. Zseniális.

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy