Valóság. Nézettség. Só.
Bekapcsolom a televíziót. Ajánlók tömkelege arról, hogy mivel fogják pusztítani a gyanútlan tévénézők agysejtjeit ősztől újra a kereskedelmi csatornák.
Lássuk, channel 1: traktorbűvölő nem is olyan szegény legény asszonykát keres a nem csak hajszínében, de számos megnyilatkozásában is nagyon szőke, egyébként állítólag értelmiségi gazdaasszony műsorvezető segítségével. Csatornaváltás, channel 2: Sálalá, visszatérnek a sablonos tehetségkutatók, melyek jóvoltából mára annyi magyar megasztárban találták meg az x-faktort, hogy a komplett Los Angeles-i zenei piac is csak a fejét kapkodná … már ha egyáltalán tudnának a mi hiperszuper tálentumaink puszta létezésről is. Újabb csatornaváltás, channel 3: éljen, jön vissza kedvenc tánci-táncink, ahol a bulvárlapokból unalomig ismert hazai celebek kapnak lehetőséget, hogy ismét felmarkoljanak jó sok milliót megmutathassák tudásukat a parketten. Király. És most nem a hazai televíziós showműsorokat akarom lehúzni (de, azokat is), pusztán a szemgolyóim szeretnének minduntalan helyet cserélni valahányszor meglátok egy-egy ilyen szuperprodukciót, s hogy némileg átköltve beszúrjak ide egy közismert idézetet, a „ha nem tetszik, el lehet kapcsolni” sem állja meg a helyét, ugyanis echte ez van külföldön is, mert számomra érthetetlen okokból ennek a műfajnak nézettsége van. Mondjuk azért, ha – már csak eme blog tematikájánál maradva – az amerikai Dancing With The Stars némiképp megpróbál igazodni a nevében szereplő „stars” szócskához, s azért bele-bele lehet futni mondjuk egy Martina Navratilovába, Macy Greybe, vagy éppen Toni Braxtonba, az ottani hátezmegmitőlhíres kategória jelöltjei mellett, mint például Kim Kardashian, vagy éppen Elisabetta Canalis, akiről még az előzőleg említett hölgyeménynél is kevesebbet lehet tudni. Tényleg, Miss Canalis csinált valami érdemlegeset azon kívül, hogy egykoron George Clooney barátnője volt?
Most ősszel pedig jön a soron következő all-star évad, telis-tele egykori nyertesekkel és közönségkedvencekkel, köztük az ötödik évad legjobbjával, a háromszoros Indianapolis 500 győztes Helio Castronevesszel. És ennél a pontnál érkeztünk el a blog valódi rendeltetéséhez, azaz IndyCar sorozathoz, remélem van, aki még olvassa, s nem hagyta annyiban miután azt hitte, némi tematikabéli identitászavarral küszködő poszttal futott össze.
Szóval, a folyton vigyorgó brazil versenyző és partnere, a színésznőként és énekesnőként is ismert, multifunkcionális Julianne Hough szinte a show elejétől fogva a nézők abszolút kedvenceivé váltak, s sokan már az első néhány adást követően nyíltan kimondták, hogy ők lesznek a végső győztesek. Helio le sem tagadhatta latin vérét, s a vége felé már-már professzionálisnak mondható csípőmozdulataival betáncolta magát a celebvilág tizenöt perces halhatatlanjai közé. Persze ebben óriási szerepe volt a médiafigyelemnek is, hiszen nem telt el úgy egy hét, hogy valamelyik borzalmasan tényszerű bulvárlap ne boronálta volna őt össze táncpartnerével és tanárával, a szőke Julianne-nel. A pletykák pletykák maradtak, az – akkor még – IRL nézettsége azonban a hírverés ellenére sem ért a 2005-ös Danica Mánia közelébe sem. Gyaníthatóan újbóli DWTS-beli felbukkanása sem fog sokat hozni az IndyCar konyhára, legalábbis nehezen tudom elképzelni, amint a glitteres showműsorok megátalkodott rajongója – nevezzük mondjuk Jessicának – , aki véresre SMS-ezi majd ujjait régi-új brazil kedvencére, 2013 tavaszán le fog ülni megnézni az IndyCar szezonnyitó futamát. Maximum a versenyzők bemutatását rózsaszín szemüvegén keresztül, majd azt követően cirka 2-2,5 óra múlva visszakapcsol, hogy vajon nyert-e plátói latin szerelme.
Persze nem csak Helio hódította már meg a képernyőket, hanem egy másik IndyCarhoz köthető pilóta is, aki ugyan eredményeit tekintve messze elmarad a táncos lábú brazil amorózótól, de népszerűségben máris túlszárnyalta a komplett jelenlegi mezőnyt. Ő nem más, mint a kétszeres Indianapolis 500 győztes Arie Luyendyk pici fiacskája, Arie Luyendyk Jr. Ifjabbik Arie nyolc szezonon át erősítette az Indy Lights mezőnyét, ezalatt szerzett négy darab pole-t és egy darab győzelmet, legjobb bajnokságbeli eredményét 2002-ben érte el az Infiniti Pro Series debütáló, mindössze hét futammal lezavart szezonjában. A bajnokságot AJ Foyt IV nyerte, míg harmadik helyen a jelenleg az IndyCarban saját csapatával vigéckedő Ed Carpenter végzett, de, hogy hű maradjak eme poszt erőteljesen, már-már fullasztóan bulváros légköréhez muszáj vagyok megemlíteni, hogy ott volt ám a mezőnyben Brandon Walsh, leánykori nevén Jason Priestley a Beverly Hills 90210 című kultsorozatból, szegény jól össze is törte magát a Kentucky Motor Speedwayen-en, de később visszatért az Indy világába, csak már nem versenyzőként, hanem üzletemberként. De ez már másik poszt, szóval ott tartottam, hogy tulajdonképpen mit is kell tudni erről az Arie gyerekről szakmai szempontból. Tehát 2002-ben ezüstérmes lett, 2003-ban viszont csak a hetedik pozícióban zárta a szezont. 2004-ben ismét felcsillant némi reménysugár, hiszen a harmadik lett a bajnokságban, a sanyarú valóság azonban a –a 2008-as negyedik helyet leszámítva – totális lejtmenet lett. Némi vigaszt azért nyújthatott számára, hogy 2003-2006 között őt választották meg a nevelőszéria legnépszerűbb versenyzőjének. Szakmai szempontból viszont az ilyen jellegű „győzelmek” annyit érnek, mint szarnak egy pofon.
Arie Jr. 2005-ben megpróbálkozott az Indianapolis 500-al, azonban nem tudta kvalifikálni magát. 2006-ban már összejött a részvétel, azonban 54 kör után fájó búcsút kellett vennie a versenytől. Emellett feltűnt az A1GP-ben, 2009-ben pedig a Versus csatorna kommentátori fülkéjébe is beülhetett az Indy Lights versenyek alatt.
Idén azonban nagyot fordult a világ az ifjú Luyendykkel, ugyanis bekerült az amerikai Nagy Ő, azaz a The Bachelorette háremurai közé, s magabiztosan, egészen a döntő adásig menetelt. A szeptemberben még mindig csak 31. születésnapját ünneplő versenyző rekordgyorsasággal vált a tengerentúli reality rajongó hölgyek (és bizonyos urak) kedvencévé, Heliohoz hasonlóan ő is megvetette a lábát a bulvárlapok oldalain, milliók csámcsogtak a közte és a rózsák úrnője, vagyis Emily Maynard között kialakuló egyre pikánsabb viszonyon, s miután a fináléban elvérzett az ásványvíz-bizniszben utazó Jef Holmmal szemben továbbra is hőscincér módjára hangoztatta, hogy „nem hiszem, hogy a történetünknek vége, szeretem Emilyt… brühühü”, majd megszellőztette, hogy a vizes gyerek miatt nem találkozhatott a végső rózsaceremónia előtt szíve hölgyének kislányával. Összegezve: csúnya, gonosz Jef, szegény, megtört szívű Arie… Rajongótábora persze egy emberként biccentette félre a fejét, s könnyekkel a szemükben sóhajtották: „awww”, minek következtében megszaporodtak az eddig is szép számban jelenlévő #TeamArie hashtagek a Twitteren. Hogy volt-e szerelem, vagy ez is csak a kőkemény showbiz része, azt nem áll módomban eldönteni, bár az utóbbi felé hajlok, azonban úgy tűnik Arie stratégiája bejött; egyre biztosabb, hogy ő lesz a következő The Bachelor, vagyis hamarosan övé lesz a választás joga. Természetesen a csillogó amerikai álom hajszolása mellett nem óhajt lemondani autóversenyzői karrierjéről, s nem titkoltan a műsor által szerzett népszerűségétől várja a szponzorok megkereséseit, addig is lelkesen furikázza a vastag pénztárcájúakat az IndyCar kétüléses autójában. Hogy láthatjuk-e őt még a versenypályán? Ki tudja. Mindenesetre hírnév ide, hírnév oda, még korántsem biztos, hogy jelentkezni fognak a támogatók, vagy ha mégis, esetleges versenyzői szerződése ellenére sem fog megugrani az IndyCar nézettségi rátája. Lásd fentebb, Helio fiktív Jessicájának példáját. Egyszerűen nem az a közönség.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough