Scott Dixon idén másodszor



Két pace car mögötti befutót követően két mindennemű sárga zászlós periódust nélkülöző verseny következett. Na nem mintha emiatt nyavalyogni akarnék, hiszen még így is láthattunk nagyon szép, igazi, autóversenyhez méltó megmozdulásokat és test-test elleni csatákat, ugyanakkor azoknak is igazuk van, akik szerint ehhez a sportághoz akarva-akaratlanul is hozzátartoznak a kontaktok, s most nem a balesetekre gondolok.

sa.JPG

Lássuk akkor mi is történt vasárnap a Mid-Ohio Sports Car Course aszfaltcsíkján. A rajtra a reggeli bemelegítéssel szemben száraz időben került sor, azonban a fenyegető, zord esőfelhők mindvégig ott pöffeszkedtek a pálya felett, melyek miatt a futam 85 köre alatt többször is felugrottam, mikor vízcseppszerű képződményeket véltem felfedezni a kamera lencséjén.

A zuhé végül elmaradt, s a prognosztizált káosz helyett megkaptunk a nyakunkba egy kissé langyos, kissé unalmas, kissé modoros, ugyanakkor mégis látványos IndyCar versenyt.

A pole-ból – idén már harmadik alkalommal – a Team Penske fura tekintetű ausztrálja, Will Power indult, mellőle a Chip Ganassi Racing szeme fénye, azaz Dario Franchitti. A rajt viszonylag sima a lökdösődések és a háromas side-by-side-ok ellenére is, bár nyilván ezt másként élte meg a Dale Coyne Racing színeiben versenyző Justin Wilson, aki kissé összeakadt Rubens Barrichello autójával, minek következtében az angol versenyző megpördült és a huszonnegyedik helyre esett vissza, azonban öt körrel később már a tizennyolcadik helyen száguldott, ami barátok között is hat előzést jelent. Push-to-pass ide, push-to-pass oda. Apropó p2p, a Honda Indy 200-ra újabb csavar került a gépezetbe, ugyanis nem úgy működött a varázsgomb, hogy megnyomja a versenyző és máris ripsz-ropsz jönnek a plusz lóerők; á, dehogy. Az áhított extra segítség csak öt másodperccel később érkezett meg az autókba, viszont így legalább elkerülhető volt az egymás seggében való páros táncest, és még gondolkodásra is serkentette az autókban ülőket. Bár szerintem a tökéletes push-to-pass innováció az lenne, ha fognák az egészet és ünnepélyes keretek között bedobnák a kukába, majd felgyújtanák. Hülyeség, semmi szükség rá, és ezt addig fogom ismételgetni, amíg benne van az autókban, na nem mintha az én óbégatásom változtatna valamin, de legalább a lelkivilágomnak jót tesz. Jó, hogy nem mindjárt DRS zónákat akartak.

5.JPG

Szóval, vissza Mid-Ohiora. A hetedik körben kezdődtek meg a pitkiállások, minek követekeztében a KV Racing néha már túlságosan is lelkes venezuelai pilótája, EJ Viso kissé jobban sietett, mint azt a szabálykönyv megengedi, ezért a tizenharmadik körben áthajtásos büntetésre kárhoztatott. Mindeközben egyre több versenyzőnek gyűlt meg a baja ilyen-olyan problémákkal; Dario Franchitti a gumikra panaszkodott, a korábban megpördülő Justin Wilsonnak pedig a pitben akadtak problémái.

A huszadik körben akár le is inthették volna a versenyt, olyannyira tetszetős volt az állás számomra. Power vezetett, Dario a második helyen, mögöttük Pagenaud, Dixon és Sébastien Bourdais volt a legjobb öt sorrendje, de szintén jó volt látni a Sarah Fisher Hartman Racing 67-es számú autóját benne az amerikai Josef Newgardennel, akárcsak az eddig többnyire botladozó Marco Andrettit a tizedik helyen. A pitkiállások második hulláma sem tudta megtörni a versenyt mindezidáig uraló Will Power menetelését, miközben Scott Dixon már a második helyre jött feljebb és még nem is sejtette, maximum remélte, hogy lesz ennél még jobb is. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Szerencsétlen Justin Wilson volt az a személy Mid-Ohion, akit mondhatni még az ág is húzott. Megpördülése, majd első elrontott pitkiállása után ismét szívott egy hatalmasat a 41. körben, s hét pozíciót veszítve tért vissza a pályára.

895.JPG

Az 57. körben aztán az első négy helyezett egyszerre látogatta meg a pitet, s megtörtént az, ami egy másik sorozatban, mondhatni a messzi-messzi galaxisban mindennapos történet és még örülünk neki, itt viszont némi szemöldökráncolással figyeltem, ahogyan Scott Dixon a kiálláskor megelőzi a mindazidáig összes kört vezető Will Powert és az élre áll. Az Andretti Autosport bajnokaspiránsának, Ryan Hunter-Reaynek azonban nem sok öröme adódott a verseny ezen szakaszában, ugyanis autójában a Chevrolet motor egyre inkább kezdte megadni magát és lassan már csak az nem ment el mellette, aki nem akart. A 61. körben a pályát is elhagyta, azonban ekkor még vissza tudott térni a versenypályára, de a 76. körben már végleg fel kellett adnia a versenyt. A csapat jól mérte fel a helyzetet, ahelyett, hogy eleve vert helyzetből befejezték volna a futamot, inkább bedobták a töröközőt és ezzel megúszták a be nem tervezett motorcsere miatti tízhelyes rajtbüntetést, ugyanis a szabályok szerint ha egy erőforrás versenykörülmények között megy tönkre, akkor azt mindenféle szankció nélkül, szabadon lehet cserélni. Ellenben, ha RHR célba ért volna, akkor nem elég, hogy meglehetősen pocsék helyen, de még hátrasorolásra is számítania kellett volna Sonomán. Nagyon nem mindegy.

Dario Franchitti hullámvasútszerű szezonja pedig tovább folytatódik. Az ígéretes kezdés ellenére gumiproblémákkal küzdött, valamint a verseny második felében egy szerencsétlen ütközés miatt ki kellett látogatnia a pitbe, hogy lecseréljék az első vezetőszárnyát. Innentől keresztet vethetett jó eredményről szóló álmaira, mivel csak a tizenhetedik helyen intették le.

daeswe.JPG

Külön dicséret illeti az ifjú Marco Andrettit, aki a nyolcadik helyen ért célba, ezzel idei második legjobb eredményét elérve, míg öszetettben egy helyet előrelépve a tizenötödik pozícióban tanyázik éppen.

A versenyt végül Scott Dixon nyerte, aki az ominózus pitbeli előzést követően már nem engedte ki a kezéből a győzelmet és  Detroit után a másodszor is ő ünnepelhetett a legjobban.

Ezzel a Chip Ganassi Racing új-zélandi versenyzője továbbra is a bajnokság negyedik helyén áll, míg Will Power második helyével átvette összetettben a vezetést. Harmadikként a Schmidt/Hamilton Motorsports franciája, Simon Pagenaud végzett, aki ezzel az eredményével a bajnokság hatodik helyére jött fel. Honfitársa, a Dragon Racing színeiben száguldozó Sebastien Bourdais a negyedik lett, s ismét fricskát mutatott azoknak, akik négy Champ Car bajnoki címét csak az egykori széria gyenge mezőnyének tulajdonítják. Apropó Dragon, Jay Penske bejelentette, hogy lett motor, így Sonomán az előzetes tervekkel ellentétben ismét kétautós lesz a csapat, mivel Katherine Legge számára is tudják ezáltal biztosítani az indulást, így a mosolygós angol hölgynek nem kell a szezonzáró Fontanaig várnia, hogy Iowa után ismét autóba ülhessen.

 

Most a sörrajongó, olimpiai éremhalmozó kínaiak miatt lesz egy hosszabb szünet. A motorok legközelebb augusztus utolsó hétvégéjén bőgnek fel a GoPro Indy Grand Prix of Sonoma keretein belül.

 

 

Végeredmény:

 

 

1Scott DixonTarget Chip Ganassi RacingH1:39:48.5083
2Will PowerTeam PenskeC+ 3.4619
3Simon PagenaudSchmidt Hamilton MotorsportsH+ 4.5402
4Sebastien BourdaisDragon RacingC+ 5.5822
5James HinchcliffeAndretti AutosportC+ 7.5663
6Tony KanaanKV Racing TechnologyC+ 12.3280
7Ryan BriscoeTeam PenskeC+ 27.9601
8Marco AndrettiAndretti AutosportC+ 28.1691
9JR HildebrandPanther RacingC+ 29.2325
10Alex TaglianiTeam Barracuda-BHAH+ 31.1722
11Graham RahalChip Ganassi RacingH+ 31.4387
12Josef NewgardenSarah Fisher Hartman RacingH+ 32.0754
13Takuma SatoRLL RacingH+ 32.4073
14Giorgio PantanoChip Ganassi RacingH+ 33.9166
15Rubens BarrichelloKV Racing TechnologyC+ 35.2863
16Helio CastronevesTeam PenskeC+ 35.9205
17Dario FranchittiTarget Chip Ganassi RacingH+ 36.9834
18Justin WilsonDale Coyne RacingH+ 42.0974
19James JakesDale Coyne RacingH+ 46.4304
20EJ VisoKV Racing TechnologyC+ 46.8068
21Mike ConwayAJ Foyt RacingH+ 46.9535
22Ed CarpenterEd Carpenter RacingC+ 1 kör
23,Simona de SilvestroLotus HVM RacingL+ 1 kör
24,Ryan Hunter-ReayAndretti AutosportC   motor
25Oriol ServiaPanther DRRC+ 7 kör

 

 

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy