Kanada: Jöhet a második menet

Egy hét szünet után az IndyCar mezőnye ismét belecsap a lecsóba és beveszi Edmontont. Alberta tartomány második legnépesebb városának egyik repterén, az Edmonton City Center Airporton kialakított ideiglenes versenypályán immáron a nyolcadik alkalommal fognak körözni az amerikai open-wheel versenyzés nagyágyúi. A rövid múltra visszatekintő versenyt először 2005-ben rendezték meg, ami akkor a  West Edmonton Mall Grand Prix névre hallgatott és a legjobb szemüveget viselő francia pilóta, Sebastien Bourdais győzelmével zárult.

Na de mindenekelőtt álljon itt pár szó magáról Edmontonról, pusztán nevelő célzattal, az általános műveltség bővítésének okán.  Kanada legészakibb részén fekszik és így területi adottságaiból kifolyólag értékes természeti látnivalókkal büszkélkedhet. Nagyváros jellege ellenére nem a szokványos betondzsungelre kell számítania az odalátogató turistának; gyönyörű zöldövezetek, erdők és egymásba érő parkok jellemzik. Akit mégis az építészeti megoldások vonzanak, nos, azok sem csalódnak, ha Edmontonba veti őket a sors. Számos egyedülálló épület, mint például a Muttart Conservatory piramis alakú üvegépületei csak arra várnak, hogy megörökítsék őket az utókornak.  Három üvegházban különböző éghajlati öveket szimulálnak (mérsékelt, sivatagi, trópusi), a negyedikben színpompás virágkiállításokat rendeznek, az ötödik pedig múzeumként funkcionál. Kihagyhatatlan.  A klaviatúra felett görnyedő blogger pedig egyre inkább szeretne Kanadába menni, de ez maradjon továbbra is az ő egyéni szociális problémája.

Szóval akkor, érdekes lehet még a Fort Edmonton Park, amely egy szabadtéri történeti múzeum és a város különböző történelmi korszakainak állít emléket, de kihagyhatatlan még a Rutherford House Provincial Historic Site, amely Alberta első miniszterelnökének háza volt, most pedig építészeti kiállítást tekinthet meg benne az odalátogató.

Edmonton pörgős életéről is ismert, mert hiába van fent, méghozzá jól fent, északon, senki ne besavanyodott, antiszociális, mély lelki válságtól látványosan szenvedő depressziósokra asszociáljon a város lakóit illetően. Egymást érik a fesztiválok, koncertek, bulik, lényegében egész évben partyznak valahol, úgyhogy ha eddig csak az riasztott el egy edmontoni kiruccanástól, hogy csak múzeumokba és fákba lehet botlani, akkor már készítheted is a bőröndöd, de okvetlenül csomagolj kényelmes túracipőt, mert le fogod járni a lábad.

Ennyi elég is a fejtágításból, jöjjön a lényeg, amiért mind itt összegyűltünk, azaz a hétvégi Edmonton Indy. A nyolcvan körös verseny az egyike volt annak a három futamnak, amelyik túlélte az egyesülést, azaz a tervezett 2008-as Champ Carból át lett emelve az IndyCar-ba, s a szezon egyetlen – a nagy összeborulástól számítva, valamint figyelmen kívül hagyva az utolsó, bajnokságon kívül rendezett Surfers Paradise-i versenyt – USA-n kívüli eseménye volt.

Érdekesség, hogy az elmúlt hét évben három versenyzőnek sikerült dupláznia Edmontonban: Sebastien Bourdais 2005-ben és 2007-ben,  Scott Dixon 2008-ban és 2010-ben, míg Will Power 2009-ben és 2011-ben győzedelmeskedett a reptéren. Tehát ebből kiindulva a minden logikát nélkülöző számmisztika azt diktálja, hogy 2012-ben  Justin Wilsonnak kell elsőként áthaladnia a kockás zászló alatt, mert ugyebár 2006-os diadala óta még neki nem sikerült az eddigiek közül kétszer is magasba emelni az első helyezettnek járó kupát. Persze ehhez lesz egy-két szava a többieknek is. Ryan Hunter-Reay nagyon reménykedik egy Franchitti pole-ban, Marco Andretti feledtetné idei silány teljesítményét, a GoDaddy.com nyitóoldalának új arca, James Hinchcliffe pedig továbbra is adós egy győzelemmel. És hogy ne csak az Andretti Autosport fiacskáit említsem – még a végén megvádolnak részrehajlással – ott van még Will Power, aki nagyon is vissza szeretne kapaszkodni az élre, ami a bajnokság állását illeti, de mondhatnám még Graham Rahal, vagy éppen Simon Pagenaud nevét is. A francia egyébként – bár az IndyCarban még nem jött össze a bravúr -, de a Atlanticban már nyerni tudott Edmontonban, akárcsak az idei mezőnyből Katherine Legge (a Dragon vetésforgó-szerű szezonja miatt sajnos ő nem áll rajthoz ezen a futamon), vagy az Indy Lights-ban Hinch, JR Hildebrand és Josef Newgarden. A HVM Racing – bár ők jelenleg olyan messze állnak a győzelemtől, mint Miley Cyrus az Oscar-díjtól – továbbra is bizakodik, a Lotus további újításokat jelentett be az elkövetkezendő versenyhétvégékre, célnak pedig továbbra is a top 10-et tűzték ki. Én pedig kivárok és inkább nem mondok már semmit erről. Csak de Silvestrot ne sajnálnám annyira…

A 2011-es Edmonton Indy nyúlfarknyi összefoglalója: